Havi Archívum: 2013 február 4, hétfő

Nagykároly – Károlyi-kastély I.

Erdély - Partium

A Nagykárolyi Károlyi kastély a Partiumban a közelmúltban került felújításra, renoválták az épületet a könyvtár is működik már (hír: Kossuth Rádió ! 2013. 01.03.) tegnap…

A fotográfus több alkalommal járt az egykori gyönyörű épületben – a fotók még a rekonstrukció előtt készültek.
A ma már szép új épület és a szakemberek munkások, műemlékvédők előtt tiszteleg a honlapra került képsorozat.
Érdemes meglátogatni az épületet és a parkot , a Károlyi rezidenciát.

jó utat kíván: Bagyinszki Zoltán fotográfus

A várkastély, melyben ma múzeum és könyvtár működik Nagykároly központjában található.

A mai kastély elődjét 1482-ben Károlyi Láncz László kezdte el építeni, amikor Mátyás királytól engedélyt kaptak egy kőház építésére.

1592-ben az eddigi négyszögletes épületet Károlyi Mihály erősítette meg a török elleni harcok idején. Az ekkor négyszögletes kőépületet – mely ezidőtájt a végvár szerepét is betöltötte – bástyákkal, lőrésekkel, belső udvarral, valamint külső várfalakkal, mély vizesárokkal, és külső palisztráddal látták el.

1699-ben báró Károlyi Sándor alakította át újra díszesebb formába.

1794-ben gróf Károlyi József a régi várat lebontatta és helyébe Joseph Bitthauser tervei alapján építtetett új kastélyt, barokk stílusban. Az új kastély építése során lemondtak a védőrendszerről, és a belső tereket a lakók szükségleteihez alakították. A négyszintes épület háromszög alapú, dísztornyokkal, fedett belső udvarral és boltozatos pincével ellátott volt. Nagyméretű fogadótermét festmények és szobrok díszítették.  (tovább…)

- 2013 február 4, hétfő - bzadmin Szólj hozzá

Sárospatak – Rákóczi-vár

Határon belül - 93.000 km2

A Sárospataki vár vagy Rákóczi-vár egy középkori vár, Sárospatak legjelentősebb műemléke.

A mai várkastélyt és a hozzákapcsolódó város erődítéseit eredeti alakjukban 1534 és 1542 között Perényi Péter építtette. A mohácsi csata után ugyanis az ő birtokába került a város és a XV. századi Pálóczi-várkastély, mely a város északi végén helyezkedett el. Ez utóbbi a pártharcok során, 1528 után romba dőlt. Perényi a középkori városközpontot bástyásvárfalövvel vétette körül, és e külső vár délkeleti szegletében alakította ki új rezidenciáját, a “belső várat”, rombusz alaprajzú várudvarból megközelíthető reneszánsz lakótoronnyal. 1540–1542 között a várudvar keleti oldalán földszintes palotaszárny építésébe fogtak. A félbemaradt munkát Perényi Gábor országbíró fejezte be 1563-ban, s talán ő építtette a tornyot kivülről körülölelő ötszög elővédbástyát, a „párkányt” is.

Halála után Patak a Szepesi kamara kezelésébe került 1567-ben. 1573-ban zálogbirtokként a Dobó család kapta, majd 1602-ben Dobó Ferenc halála után az örököseié lett. 1605-ben Bocskai hatalmába került, majd 1608-ban Lorántffy Mihály lányai vették örökségükként birtokukba az uradalmat. 1616-ban Lorántffy Zsuzsanna hozományaként lett Patak Rákóczi-birtok. Férjével, I. Rákóczi Györggyel együtt jelentős építkezésbe kezdett:

1617–1618-ban a várkastély keleti szárnyára emeletet húztak, 1628-ban elkészült az új-bástya, s megerősítették a templom északi falát is. 1642-től a kastély déli szárnyára is emeletet építettek, 1647-ben pedig elkészült a Lorántffy-loggia. 1656-ban a Vörös-toronyra ágyúállással új szintet emeltek magas gúlatetővel, sarkain négy őrtornyocskával.  (tovább…)

- 2013 február 4, hétfő - Szólj hozzá

Gödöllő – Királyi Váróterem

Határon belül - 93.000 km2

A Pest-Hatvan vasútvonalon 1867 tavaszán indult meg a közlekedés. Ugyanebben az évben kapta meg a magyar államtól Ferenc József és Erzsébet királyné koronázási ajándékul a gödöllői kastélyt és uradalmat, s ettől kezdve rendszeresen utazott vonattal Gödöllőre a királyi pár és kísérete. Hogy a király Bécsből közvetlenül Gödöllőre mehessen vasúton, Kőbánya állomás közelében két vasúti vonal között egy összeköttetést alakítottak ki, amelyet máig királyvágánynak hívnak. 1867. április 2-án adták át a gödöllői földszintes állomásépületet, amelyet később többször átépítettek. Kezdettől problémát jelentett a királyi fenségek várakozása a vasútállomáson. “A váróteremnek használt szobácska kicsi, fülledt levegőjű és piszkos volt.” Ezért 1868-ban fából egy tiroli stílusú, ideiglenes udvari pavilont építettek.

Az 1870-es évektől egyre élénkebb lett a vasúti forgalom, a királyi család gödöllői tartózkodása divatos, felkapott nyaralóhellyé tette a települést. Sok fővárosi polgár nyaralt Gödöllőn, és ők elsősorban vonattal utaztak, sőt az állomás környékén vásároltak vagy béreltek házat, ott alakult ki egy új nyaralónegyed. Gyakori volt, hogy a család tavasztól őszig a gödöllői nyaralóban tartózkodott, miközben a családfenntartó férj vonattal naponta bejárt a fővárosba dolgozni. Tehát szükségessé vált a vasútállomás épületének fejlesztése. 1874-ben kétszintessé alakították az állomásépületet. A hivatali helyiségeken kívül első-, másod- és harmadosztályú várótermet, valamint vendéglőt alakítottak ki táncteremmel. Az állomás épületében lakott az állomásfőnök, két forgalmi tiszt, két pénztárosnő, a vasúti vendéglős és a pályafelvigyázó. Ez az épület már alkalmas volt a köznép utazási igényeinek kiszolgálására.

1882-ben pedig új Királyi Várót építettek neoreneszánsz stílusban. Budapesten a Keleti és a Nyugati pályaudvaron található még Királyi Váró, de azok a vasútállomás épületének részét képezik, Gödöllőn azonban külön épületet emeltek erre a célra. Egyébként a király utazásaihoz – ha nem volt megfelelő állomásépület – alkalmanként udvari sátrat állítottak föl.  (tovább…)

- 2013 február 4, hétfő - Szólj hozzá

Madeira – Botanikus/Trópusi kert (Portugália)

A nagyvilágról

A felvonó végállomása és a Miasszonyunk temploma között található a Trópusi kert néven is ismert botanikus kert (Jardim de Monte Palace).

Nyitva: H–Sz: 9:00–18:00; belépő 10 euró (ezért jár egy pohárka Madeira is).

Története
Charles Murrey madeirai angol konzul valamikor az 1700-as években vásárolta meg az ingatlant, amit takaros villává alakíttatott át. Később ezt Quinta do Prazer néven kezdték emlegetni.

A 19. század második felében a quinta többször is gazdát cserélt; a sziget leggazdagabb családjai nagyra értékelték a város központjától kellőképp távol álló úri lakot. 1897-ben Alfredo Guilherme Rodrigues vette meg a birtokot, és a Rajna partján látott paloták mintájára jelentősen kibővíttette az épületet, amit idővel szállodává alakítottak: ez lett a Monte Palace Hotel. A szálloda fő vonzereje a panoráma volt: a lakók pillantása előtt feltárult a teljes Édeskömény-öböl, benne Funchallal. vendégei többnyire a szigetre látogató portugál és külföldi előkelőségek voltak. Amikor a tulajdonos 1943-ban meghalt, örökösei nem akarták tovább üzemeltetni a szállót, és azt eladták a Caixa Económica do Funchal banknak. A bank 1987-ben adta el az ingatlant José Manuel Rodriguez Berardónak, aki bevitte a vagyont az általa létrehozott José Berardo Alapítványba. Az alapítvány nemcsak a kert növényzetét bővítette, de a főépületet is felújította.  (tovább…)

- 2013 február 4, hétfő - Szólj hozzá

Temesvár – Klapka György szülőháza

Erdély - Partium

Morva eredetű, német nyelvű megnemesített családban született, apja a város polgármestere is volt. György a katonai pályát választotta, tüzértisztként került a magyar testőrségbe, ahol öt évet töltött el. 1847-ben főhadnagyi rangban a 12. határőrvidéki hadosztályhoz vezényelték, de nem sokkal később leszerelt. Az 1848-as forradalom kitörése után felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak, és századosi rangot kapott. Ő szerezte meg egy hadicsellel a várat: először tisztelgett az osztrák parancsnok előtt, majd átvette a parancsnokságot. Ezután Erdélybe küldték, hogy a székely felkelést szervezze, majd Komáromban és Pozsonyban vezette az erődítési munkálatokat. Szeptemberben a komáromi várba vezényelte Batthyányi Lajos gróf miniszterelnök, immár őrnagyi rangban. Novemberben a bánsági hadtest vezérkari főnöke lett.

Kossuth 1849. január 4-én Klapkát nevezte ki a feltiszai hadtest főparancsnokává, s ezredessé léptette elő az alig huszonnyolc éves, de rendkívül becsvágyó és tehetséges tisztet. Klapka január 11-én vette át az alig hétezer embert és 27 ágyút számláló hadtest vezetését, s rövid időn belül háromszor verte meg Schlik seregeit. Csapatai február 10-én Kassán egyesültek Görgey hadtestével. Részt vett február 26-27-én a végül vesztes kápolnai csatában, majd a tavaszi hadjáratban, az első szakasz haditervét a fősereg vezérkari főnökeként ő terjesztette elő. Az április 6-i isaszegi csata után tábornokká léptették elő, már ebben a rangban vett részt az isaszegi, a nagysallói ütközetben és Komárom felszabadításában. 1849. májusában a Szemere-kormány hadügyminisztere lett, de hamarosan lemondott tisztségéről, hogy a komáromi vár parancsnoka legyen.  (tovább…)

- 2013 február 4, hétfő - Szólj hozzá

Retyezát – Bucura tó és környéke II.

Erdély - Partium
- 2013 február 4, hétfő - Szólj hozzá

Retyezát – Bucura tó és környéke I.

Erdély - Partium
- 2013 február 4, hétfő - Szólj hozzá

Németújvár – Draskovich-kastély

Várvidék

Időgép Németújváron

Egy meglepő-igaz történet, az egykori kastélyfotók készítése közben.
A mai Ausztria területén, Burgenlandban/a Várvidékünkön találtam meg közel 10 éve az egyetlen eredeti, magyar kastélyt fotós életemben, a kb. 1000-ből: ahol minden (majdnem minden) eredeti formájában került az optikám elé!

Csak az ország neve változott meg közben. A MAGYAR KIRÁLYSÁG HELYETT AUSZTRIA LETT.
Talán még a Betléri kastélyt említeném, de ott már sajnos szlovák a nyelvhasználat.

Mint utólag kiderült Gróf Batthyány Zsigmond tulajdonaként egy eredeti, igazán jó állapotú (nem tönkrevert…) grófi, magyar grófi, magyarul  is beszélő igazi Batthyány tulajdonú reprezentatív, parkkal övezett  főúri lak volt. A fényűző belső berendezése, muzeális értékű – tele családi és történelmi, egykori császári relikviákkal. Ámulva jártam körbe és készítettem a felvételeket, amelyek a Mikes kiadó által  kiadott magyar kastélyokat felvonultató 2. KASTÉLYKÖNYVEM – egyik legfontosabb, legérdekesebb épülete volt (a szó végi VEM azért is igaz mert e könyv szövegét – kutatómunkáját is magam végeztem).

A történet:
Akkori úti célom a határon túli Németújvár fantasztikus fekvésű, igazi festői vára – várkastélya volt. A magasból a Batthyány család ősi fészkéből a roppant erődítményből pásztáztam a horizontot, csodáltam a kilátást – a belsők, a szobák, a kiállítás megtekintését követően. Észrevettem a távolban, a fák között egy: SÁRGA, FEHÉR SZÍNŰ KICSI  FORMÁS ÉPÜLETET,  KISZÚRTAM EGY  ISMERETLEN KASTÉLYT…..gondoltam.

A teleobjektívem segítségével azonnal bizonyítottam, elhatározva rögtön felkeresem és még egy trófeával  gazdagabban indulhatok tovább.
A gondolatot tett követte, a várból legyalogoltam a sok sok kapun át. Ritka érdekes megoldás ez a középkori erődítési forma kapuk egymást követően a Güsszingi várhegyen. A parkolóból odagurultam a kastély bejárathoz, ahol egy “idegeneknek belépni tilos” tábla várt, magyar és német nyelven. No megint a lehetetlen fotózás- gondoltam. Ott szabódok,  hogyan tovább, miképpen lehetne bejutni legalább pár külső képet készíteni.

Megint jött a segítség…
EKKOR ODAGÖRDÜL EGY IDŐSEBB ÚR TEREPJÁRÓVAL MELLÉM, KÖSZÖN (NÉMETÜL) RÁM KÉRDEZ: MIT ÓHAJTOK? MIT SEGÍTHET?

Válaszolok németül, fotózni szeretnék ha lehetséges? Örömömre szolgálna  bejutni a kastélyba – Méregetett, majd mondja menjek nyugodtan utána. Fölmentem az udvaron, bizonytalanul kerestem az irányt, nézelődve vártam a kutyákat,  a biztonsági embereket, valami segítséget- de semmi.
Idővel találtam egy díszesebb ajtót, becsöngetek. Kijött egy idősebb néni – az alkalmazott lehetett, elmondom,  hogy egy idősebb úr küldött és a kastélyt megnézhetem fotózok, pár képet készítek az épületről, belülről is ha lehet ?! – mindezt kellő bizonytalansággal tettem – magyarul, hiszen a néni is magyarul kérdezett engem.

Az előtérben állva, szerencsétlenkedek- pár percet nézelődöm, pakolom a fotós felszerelést, és közben -örömömre- újra jön az előbbi idős úr felém , MOSOLYOGVA ÜDVÖZÖL ÉS MONDJA, HOGY KÖVESSEM ŐT – AKI EGY FÉL ÓRÁT SZÁNVA RÁM bemutatta  a kastély szobáit, termeit, ereklyéit, látnivalóit.
Tulajdonképpen mindent ami érdekes volt egy magyar fotós számára. Sokkal többet kaptam mint remélni lehetett. Tájékoztattam közben:  készül egy magyar kastélyos könyv már a 2. , ahhoz csinálom a felvételeket, a Magyar Történelmi Családok Egyesület  tiszteletbeli tagjaként. (az előző évben megjelent nagy sikerű kastélykönyv okán e tagsági címem)

Szép egyedi dolgokat láttam,  izgalmas volt belülről egy ilyen történelmi levegőt árasztó otthont megtekinteni, váratlan különleges fotósélményt kaptam, érzem ez a választékosan beszélő úr nem akárki lehet itt a határon túl. Varázslatos pillanatok, mintha egy valódi régiségboltba csöppentem volna, egy profi „eladó társaságával”. Festmények, remek bútorok és szőnyegek, igazi gazdag könyvtár, szép csillárok, ezüstművek, egységes hangulatban.

A kedves idegenvezető öreg úr a program végeztével odalépett hozzám – én hálálkodva köszöntem meg a segítséget – ahogy illik rendesen bemutatkoztam, kezet nyújtva egymásnak. Ő csak ennyit mondott magyarul:
– Szevasz öcsém, én Gróf Batthyány Zsiga vagyok.

Ennyi a történet röviden – akkor készültek a felvételek a parkról ősszel, majd egy év múlva nyáron meglátogatva felkerestem újra a Gróf urat- akkor a zöld felvétel sorozatot fotóztam. Amikor a nyomdából kikerült a könyv, természetes volt számomra vittem neki a kész könyvet nagy örömmel és tisztelettel, azonban az a találkozás sajnos sikertelken volt. (Ő Bécsben élt és ritkán, inkább nyári lakként használta e vidéki kastély épületét)

Emlékeztetőül e pár fotó- kettő ugyan arról a helyről készült- az akkori időutazás kedves pillanatait megidézve.

Bagyinszki Zoltán

Németújvár kisváros Ausztriában, Burgenland tartományban. A Németújvári járás székhelye.

A Draskovich-kastély 1804-ben épült klasszicista stílusban, kápolnájában 1469-ben készített gótikus szárnyasoltár áll.

Forrás: wikipédia

- 2013 február 4, hétfő - Szólj hozzá

Fraknó – Vár

Várvidék

Fraknó avagy Fraknóváralja község Ausztriában, Burgenland tartományban, a Nagymartoni járásban.

Fraknó várát 1346-ban “castrum Faruhno” néven említik először. 1370-ben “Castrum Frohno”, 1398-ban “Frahtno”, 1400-ban “Castrum Frathnaw”, 1434-ben “Castrum Frahthnow” néven szerepel a korabeli forrásokban, és csak 1441-ben jelenik meg a német “Forchtenstejn”, 1447-ben “Forthenstain alias Frathno”, 1451-ben “Castrum Vorchtenstain”, majd 1478-ban a magyar “Castrum Frakno” elnevezés.

A templom mögötti hegyen a Hausbergen nagyméretű 13. századi vár nyomai látszanak, melyet a hainburgi béke értelmében rombolhattak le a 13. század végén. Ez a vár lehetett az aragóniai eredetű Nagymartoni grófok első vára.

Fraknó (Forchtenstein) várát 1317 után építették a Nagymartoni grófok. 1398-ban Luxemburgi Zsigmond hűtlenség miatt elvette és a Kanizsaiaknak adta. 1400-ban már újra a Nagymartoni grófoké volt. 1445-ben Nagymartoni Vilmos gróf Albert osztrák hercegnek adta zálogba, aki aztán az örökösöktől a tulajdonát is megszerezte, így a Habsburgoké lett. Mátyás 1488-ban visszaszerezte. 1491-ben a pozsonyi béke Ausztriához csatolta, s csak 1626-ban került vissza. 1605-ben Bocskai és 1619-ben Bethlen hadai is sikertelenül ostromolták. 1622-óta az Eszterházy család birtoka. Eszterházy Miklós és Pál 1635 és 1660 között a régi falakat elbonttatta és helyére kétemeletes várpalotát építtetett. Csak az öregtorony maradt meg a régi várból, amelyre emeletet húztak. Az Eszterházy család később a kényelmesebb kismartoni kastélyba költözött, bár a vár mai is a család birtoka.

Fraknóváralját valószínűleg a 14. században alapították a vár szolgálófalujaként.

Fraknó vára 1317-ben épült. 1635 és 1660 között Esterházy Miklós teljesen átépíttette, a régi várból csak az öregtorony maradt meg. A belső vár kétemeletes, négyszögű épülettömbjét sokszögű olaszbástyás védőfal övezi. A vár kápolnáját 1642-ben szentelték fel, a Szűzanya ősi kegyképét 1656-ban Boldogasszony templomába vitték, helyette 1687-ben a vár elé építtetett Eszterházy Pál nádor egy Immaculata szobrot, ma ez a búcsújáróhely. A vár mai is teljes épségben áll, az Esterházy család tulajdona. A várnak látogatható kiállításai, kincstára, panoptikuma, fegyvergyűjteménye, levéltára van.

Forrás: wikipédia

- 2013 február 2, szombat - Szólj hozzá

Madeira – Monte – IV. Károly magyar király szobra és a Miasszonyunk temploma (Portugália)

Várvidék, A nagyvilágról

IV. (Boldog) Károly (Persenbeug, Ausztria, 1887. augusztus 17. – Funchal, Madeira szigete, 1922. április 1.), teljes nevén Karl Franz Josef Ludwig Hubert Georg Maria von Habsburg-Lothringen a Habsburg–Lotaringiai-ház utolsó uralkodója, 1916 és 1918 között I. Károly néven a Habsburg Birodalom és egyben az Osztrák Császárság utolsó császára és IV. Károly néven az utolsó magyar király. Két évi uralkodása után Ausztriát és Magyarországot köztársasággá kiáltották ki. Nem mondott le, de az új államformát elfogadta, mely az eckartsaui nyilatkozatban olvasható. 1921-ben két alkalommal is megpróbált visszatérni a trónra, sikertelenül.

Monte egy Funchallal gyakorlatilag egybeépült falu Madeira szigetének Funchal járásában, a főváros fölötti hegyoldalon.

A funchali kikötőből is jól látható Miasszonyunk templomának egyik oldalkápolnájában temették el IV. Károlyt, az utolsó magyar királyt és osztrák császárt, akit azóta boldoggá avattak – Károly családostól itt, a Quinta do Monte villában töltötte élete utolsó fél évét.

Forrás: wikipédia

- 2013 február 2, szombat - Szólj hozzá