Kategória Archívum: Határon belül – 93.000 km2

12►

Keszthely, külterület

A Keszthelytől Balatonszentgyörgyre kivezető 71-es úttal párhuzamosan futó, az egykori Festetics majornál a kocsizó–lovagló utat szegélyezi ez a kettős feketefenyőfasor,mely egy a területből kiemelkedő domborulaton, nyílegyenesen vezet a fenékpusztai római romokhoz, majd tovább a Fenékpuszta vasúti megállóhoz. A fasort 1880-ban telepítette az angol származású Hamilton Mária, a monacói herceg elvált felesége, akit később Festetics Tasziló vett nőül. Egyik kedvenc időtöltése a kocsizás volt, hiszen fenékpusztai majorjában angol telivéreket tenyésztettek. A fák ágai – hogy ne akadályozzák a kocsizást – magasra vannak fölnyesve, olykor 4-5 méterre is.

A feketefenyők alkotta egyedülálló Fenyves allén a város nordic walking útvonalat alakított ki. A fejlesztés keretében a pályakijelölésen és tereprendezésen túl sor kerül pihenőhelyek és információs táblák elhelyezésére is. Az út elhalad a nemrég felújított Szendrey Júlia emlékház mellett.

http://www.keszthely.hu/

Az 1903-ban épült kisparaszti portát, mely a hosszú parasztházak újabb, cseréptetővel ellátott típusát képviseli, 1983-ban alakították át falumúzeummá.
Ikladon, akárcsak a Galga-vidéken az észak-magyarországi hosszú parasztházak helyi változata terjedt el.
A hosszú ház egész szerkezetével, helyiségbeosztásával, minden berendezésével együtt a kisparaszti életmód sajátosságaihoz igazodott.

1752-től Badenből, Würtembergből származó, majd a stájer, karintiai és felső-ausztriai tartományokból evangélikus vallásuk miatt elűzött német nemzetiségű családokat telepített le Ikladon I.Ráday Gedeon földesúr. A letelepült lakosok közé később szlovák családok is érkeztek.

Az ikladi gazdákat a szomszéd települések lakói rendkívül szorgalmas, takarékos és hozzáértő embereknek ismerték.
A kevés földterület miatt az aszódi és domonyi határban béreltek és vásároltak földeket, ahová szőlőt is telepítettek.
Az ikladi gazdák csépelés után rozsszalma zsúpokat készítettek eladásra, melyeket jégvermek szigetelésére vásároltak az egykori pesti kereskedők.

A lakosok a helyi sváb nyelvjárást használták, amely tulajdonképen egy szlovák és magyar szavakkal kevert stájer nyelvjárás volt.

Az idősebb asszonyok feketében jártak, a fiatalok virágos ruhát öltöttek, de selyem “síkos” szoknyákat is hordtak.
A színes ruhás lányok rojtos kendőt viseltek a nyakukban, posztó szoknya a derekukon, vasalt kendő a kezükben.
A gyerekek ráncos szoknyában jártak, fejükön horgolt féketővel.

A falumúzeum épületében az egykori háztulajdonos Braun család több évtized alatt összegyűjtött tárgyait, használati eszközeit láthatjuk.
A ház érdekessége a szobákban és konyhában látható több mint 350 db festett tányér, ami “divat” lakásdísz volt Ikladon.
A XX. század elején épült ház szabadkéményes tűzhely és kemence helyett sparhertkályhával( német Sparherd-takarékos kályha) lett ellátva.
Az egyik helységben ötletes, szalmából készült díszeket láthatunk.

Ha a Galga mentén járnak, keressék fel az Ikladi Falumúzeumot is!

Lejegyezte: Buborék – 2011 September 06

1234►

A faluhoz tartozó szőlőhegy a falutól 2–3 km-re van, területe 63 ha, ebből az Újhegy 43 ha, a Csillaghegy pedig 20 ha. Szőlőtermesztésről először a 18. században hallunk. Valószínűleg a jobbágyok irtásföldeken telepítettek szőlőket, melyek a török időkben elpusztultak. Újabb szőlőket az Újhegyen telepítettek. 1949-ből már konkrét adataink vannak a bortermelésre. A Csillaghegy valószínűleg később alakult ki. A két hegy szomszédos egymással, egy hegyközségbe is tartozott, de mégis élesen elhatárolódnak. A választóvonal egy út, két szélén gyepűvel. A múlt század közepére teljes egészére kialakult a mai hegy. A területet valamikor tölgyfaerdő borította, ám a tölgyest kiirtották, s helyére szőlőt telepítettek. a tölgyerdőből ma két hatalmas tölgyfa maradt hírmondónak, melyek a hegy bejáratát jelzik, és helyi jelentőséggel bírnak. A faanyag felhasználásával készültek az első pincék. A két fa árnyékában áll a hegyi kút, melyből az állatok ittak, valamint egy nyikorgó gémeskút (ma már bádoggal fedett kerekes kút) áll. A tölgyfák árnyékából kilépve egy hegyikeresztet találhatunk. A szőlőt a kedvező délnyugati fekvésű domboldalra telepítették, melynek alján gyalogos vagy szekérút vezetett, az út vonalára merőleges parcellák felfutnak a domboldalon és a domb tetején a Farkaserdőnél végződnek. A pincéket a legvédettebb helyen, a domb alján, az út közelében építették, ezzel megközelítésük is a legkisebb fáradtságot okozza a munkától megfáradt, vagy a bortól mámoros gazdának. Az út vonalát követő, sorosan, egymástól 5-6 méterre elhelyezkedő pincéket fűrészfogasan építették, ezzel nehezítve az esetleges tűz útját. Ennek ellenére a tűz mégis sok kárt okozott. Még az utóbbi években is sok pince esett a tűz martalékául. A hagyományos építésű pincék borona-, fonott-, tömésfalú és zsúpfedeles épületek voltak. 1985-ben az Újhegyen 35 db, a Csillaghegyen pedig 4 db ilyen pince volt. A hegyközség mindig is szerves kapcsolatban állt a faluval, de állandó lakhelyül nem szolgált. Viszont rövidebb vagy hosszabb ideig tartó ideiglenes lakhelyül szolgálhatott a pincék egy része. Ezt bizonyítják a lakószobák és a tűzhelyek nyomai egyes pincékbe. A Hegypásztor Kör közreműködésével pályázati források bevonásával folyamatosan állítják helyre a pincéket és népi építészeti emlékeket, szerveznek rendszeres pincelátogatásokat, rendezvényeket.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Három utcai homlokzattal rendelkező, összetett alaprajzú, kétemeletes szecessziós városháza csatlakozó beépítésében. Homlokzati rizalitokkal tagolták, egyik sarkán torony emelkedik. Homlokzatai vakoltak, a tagozatok téglából vannak. A lábazat fölött sávozott földszint emelkedik, melybe a falnyílások keretezés nélkül mélyednek be, a földszintet osztópárkány választja el az első emelettől. Az első és a második emelet nyílásai keretezettek. A második emeletet stilizált virágmotívumokkal díszített kerámia koronázópárkány zárja le, amelyből a falnyílások tengelyében félköríves lezárású, hasonlóan díszített táblák emelkednek ki. A falakat függőlegesen sokszögű falpillérek tagolják, ezeknek lábazata és leginkább sztupához hasonló “fejezete” azonban kőből van, ez utóbbi a már leírt kerámiapárkány fölé emelkedik, a szintén említett félköríves lezárású táblákkal egy magasságban. A sarok- és középrizalitokat pavilontető ill. sátortető, a köztük lévő épületrészeket nyeregtető fedi, színes mázas cseréppel. A tető síkjából bádog tetőablakok emelkednek ki.
A fszt. nyílásai állótéglány alakúak, két homlokzaton kirakatablakok, a harmadikon ablakok. Az 1. emelet nyílásai kettős ill. hármas szemöldökgyámos ikerablakok. A Kossuth L. u-i homlokzat 1-3-1-3-1-3-1 tengelyes, a Kazinczy u-i 1-13-1, a Dr. Hollós Lajos úti 1-1-3-1-1 tengelyes.
A főhomlokzat középrizalitjának földszintjét kocsiáthajtó, emeleteit a mindkettőt átfogó díszterem foglalja el. A díszterem ablakai félköríves lezárású színesüveg-ablakok. A három ablak szélességében 4 konzolon nyugvó kőrácsos erkély húzódik.
A torony négyzetes alapról indulva 8 szögletűvé keskenyedik, sarkait a már ismert pillérek hangsúlyozzák. Tagolása, díszítése az előbbiekhez hasonló, sisakja bádog. Óratorony.

http://muemlekem.hu/

A bereki fürdő bejáratánál a Délibáb díszkút fogadja a látogatókat. A kőoszlopon elhelyezett domborművek Győrfi Lajos szobrászművész alkotásai. A gémes kút mellett delelő gulya mellett a karcagi Zádor-híd is látható az egyik reliefen. A 2006-ban felállított díszkút falán Körmendi Lajos (1946-2005) sorai olvashatók: „Ha Berekben délibáb vár, ne csodálkozz: Itt lakik a nyár”

http://www.vfmk.hu

A malom kertjének déli mezsgyéjén az 1800-as évek közepén épült a kétlyukú, késő barokk, boltíves kőhíd. Középpillérének szoborfülkéjében Nepomuki Szent János szobra látható, melyet valószínűleg a molnárok céhe, vagy maguk a molnárok állíttattak kegyeletből a védőszentjüknek.

A hidat és a szoborfülkét az Önkormányzat 2011-ben állíttatta helyre a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.

A híd érdekessége, hogy 1972-ig az Északi-Balaton part forgalmának teljes egészét ez a híd viselte. 2011-ben láttuk a belső szerkezetét, amely különösebb kötőanyag nélkül a helyben található agyagos murával, kővel épült. A 2010-es csapadékos nyár után az észak-keleti támfal leomlása azt eredményezte, hogy a kényszerített helyreállítással a jövőre nézve meghosszabbítottuk használhatóságát.

http://orvenyes.hu/

Szanyi Borbála Mancs mentőkutyát ábrázoló bronz szobra Miskolcona Szinva parton látható. Miskolci Sátán Mancs a miskolci Spider Mentőcsapat németjuhász mentőkutyája volt, sikeres mentőakciói eredményeképpen, halála után Magyarország minden idők legjobb mentőkutyájaként ismert.

Mancs, minden idők legjobb mentőkutyája

A közvéleménye először az 1999-es törökországi izmiti földrengéskor figyelt fel rá, amikor is egy három éves kislányt mentett ki a romok alól.
Később siker koronázta a salvadori- és indiai földrengés után végzett munkáját is.
Mancs széleskörű és speciális szakmai kiképzésének köszönhetően minden helyzetben megállta helyét. Mindezt a sikeres pályafutását annak ellenére érte el, hogy születése után diszpláziát, csontfejlődési rendellenességet diagnosztizáltak nála, egyik hátsó lábát nem is tudta használni. Ezt a betegséget később sikeresen kikezeltek az állatorvosok.

Mancs emlékműve

A mentőkutya végül 2006-ban vesztette életét tüdőgyulladás következtében.
Mancs szobrát még 2004 decemberében avatták fel, emléktábláján a következő szöveg olvasható:

„MANCS
a miskolciak híres életmentő kutyája.
1996 óta – a Spider mentőcsoport tagjaként – több száz
emberéletet mentett meg a világ számos országában.”

http://miskolc.varosom.hu

Belváros,  László Károly út 15.
 
Az 1900- as évek elején készült, egyedi díszes szecessziós kapuról egy rózsát sajnos a VANDÁLOK LETÖRTEK ÉS ELVITTÉK.
(aki szereti ezt a “műfajt” a honlapon Szegeden a Reök palota anyagában láthat igen gazdag kovácsoltvas virágcsodákat – érdemes megtekinteni).

Bagyinszki Zoltán

Szoknyás fa harangláb

A község nevezetes építészeti emléke a szoknyás harangláb. Az 1877-ben épített harangláb tornyát fazsindellyel, a “szoknyát” cseréppel fedték.
A település az I. világháborút követően mintegy két és fél évig a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, a későbbi Jugoszláviához tartozott, csak 1922. február 9-én került vissza Magyarországhoz, erre emlékeztet a harangláb emlékharangja.

http://www.orseg.net/

Keszthely, Kossuth u. 22.

A sétálóutca műemlék jellegű épületei közül a legrégebbi az utca közepe táján található barokk stílusú Pethő- vagy Goldmark-ház. Itt született 1830-ban Goldmark Károly, a híres zeneszerző. Az épület mélyen benyúlik az úttestre, jelezve az utca eredeti szélességét. Helyén már a XV. században egy Pethő-kúria állt, mai formáját a XVIII. században nyerte el. A széles, bolthajtásos kapubejárón jutunk be az udvarba, ahol elénk tárulnak a földszint és az emelet barokk árkádjai.

Goldmark Károly, németül Karl vagy Carl Goldmark (Keszthely, 1830. május 18. – Bécs, 1915. január 2.) zsidó származású, német anyanyelvű magyar–osztrák zeneszerző, hegedűművész és zenepedagógus. Szegény kántor család gyermeke volt, zenei tanulmányait édesapja egyik énekes kollégájánál kezdte, aki hegedűjátékra oktatta, majd Sopronban és Bécsben folytatta. Taníttatását mindvégig féltestvére, Goldmark József finanszírozta, aki vegyészmérnöknek tanult az osztrák fővárosban. Anyagi gondok miatt tanulmányait így is félbe kellett szakítania, sokáig autodidakta módon képezte magát tovább, majd lehetősége nyílt beiratkozni a bécsi konzervatóriumba. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Sopronban és Győrben működött színházi zenészként. Ebben a minőségében került Budára 1850-ben, ahol egy évet töltött, és megismerte a korszak divatos operaszerzőinek darabjait.

1851-ben tért vissza Bécsbe, ahol a Bettelheim család vette pártfogásába. Az ő közreműködésükkel kerülhetett sor Goldmark első szerzői hangversenyére 1857-ben. A zeneszerző a sikeren felbuzdulva Pestre utazott, ahol szintén nagy sikert aratott szerzői hangversenyével, de anyagilag nem érte meg neki a magyar fővárosban maradni, ezért visszatért Bécsbe, ahol gyakorlatilag egész hátra lévő életét töltötte. 1865-ben mutatták be Sakuntala című nyitányát, amely meghozta neki a várva várt nemzetközi sikert. Goldmark ezután kezdett gondolkodni egy opera komponálásán. A munkának két év múlva fogott hozzá és 1872-ben készült el vele. A bemutatóra sok viszontagság után végül 1875-ben került sor Bécsben, óriási sikerrel. A Sába királynője a század egyik legnagyobb közönségsikere lett Európa-szerte, amely meghozta szerzője számára a hírnevet. Goldmarknak ezután már nem voltak anyagi gondjai, és még öt operát komponált, de ezekkel már csak mérsékelt sikereket aratott, az utolsó, Téli regét kivéve. Élete utolsó évtizedeit addig nem ismert lánya aranyozta be, a zeneszerző örömmel tett eleget apai kötelezettségeinek. Az első világháború kitörését eleinte lelkesen fogadta, de unokája elestét hallva ágynak esett, majd meghalt.

http://www.keszthely.hu és a Wikipédiából, a szabad enciklopédiából