Budrió – Gyula testvérvárosa (Olaszország)

A nagyvilágról

Budrió kisváros Olaszország középső K-i részén , Bologna-tól Keletre mindössze pár km. Azért Magyarországtól, az Alföldről egy hosszú menetelés még autóval is. Pár évvel ezelőtt volt szerencsém eljutni 2. alkalommal Budrióba. (továbbutazva innen eljutottunk Rómába, visszafelé betértünk – megszálltunk Assisi St. Ferenc városában is)
Gyulának több mint 40 éve testvérvárosa, sok, sok városi delegáció járt már ott városunkból, ill. jártak sokszor az olasz kisváros vezetői, polgárai Gyulán is. lásd a mell. újságcikket.

A várospolitika mellett jutott idő mindig a sport, kultúra, művészet területén is tovább ápolni kapcsolatainkat. Iskolai csoportok-diákok is részesei voltak az évtizedes nemzetközi kapcsolatnak.

Megérkezésünk után örömmel fedeztem fel a testvérvárosunk látnivalóit, ebben segítségemre voltak a helyi kollégák is. Kicsit az időjárás kegyetlen volt hozzám, hiszen végig esett az eső.

A középkori hangulatot a települést egykor körbevevő városfal és a megmaradt bástyák is bizonyítják, a templomok, a főtér, a kolostor szintén több 100 évvel ezelőtt készültek.

A városháza reneszánsz hangulatával, jellegzetes olasz épület. Módom volt alaposan megtekinteni, körbejárni az olasz polgár hivatali épületét, még a tanácsterembe is bejutottam. Mesteri a díszítése, a kivitelezése. Csodálatos részletei igazi fotótémát jelentettek számomra. A művészi kivitelezés itt midig természetes dolog lehetett.

Rövid séták közben tekinthetőek meg a város műemlékei, palotái érdemes betérni, gyönyörködni 1-1 templombelső hangulatában. A főhajó, az oltárok, a szobrok, a freskók lenyűgözik a látogatót.

Budrió rendelkezik minden szükséges kulturális intézménnyel, igazi gazdag kisváros: könyvtár ( benne a régi magyar – olasz kapcsolatainkat is bizonyító dokumentumok és újságcikkek is megtalálhatóak), iskolák, múzeum, képtár, mozi, színház működik. Irigykedve fedeztem fel a világhírű énekes Pavarotti plakátjait, aki többször énekelt a város színpadán.

A szűk utcák, a kandeláberek, a cégérek, az üzletek portáljai-feliratai mind, mind megmaradtak emlékezetemben.
Fotósétám közben többször bekukkantottunk: étterembe, kávéházba, cukrászdába – megkóstoltuk a finom kávét, a fagyit és dicsértük a z olasz konyha remekeit is.

Élmény volt látni az olasz piac eseményeit, a helyi gazdag árukínálatot. Természetesen a söröző sem maradhatott ki a programból, a helyi pizza különlegesség elfogyasztásával. Itt találkoztunk, szóba is elegyedtünk az „utca kedves, közvetlen , szimpatikus embereivel”.

Mint turista több alkalommal jártam már Olaszországban a „kötelező” világhírű városok-világhírű műemlékeit felkeresni, de kisvárost alaposan, annak működését- hétköznapjait először volt módom megismerni, megtapasztalni. Érdekes és tanulságos program volt – köszönöm, hogy itt lehettem………

Bagyinszki Zoltán

Vélemény, hozzászólás?