Békés megye Magyarország délkeleti részén fekszik. Északról Hajdú-Bihar megye határolja, nyugatról Jász-Nagykun-Szolnok és Csongrád megyék, délről és keletről a román határ. Székhelye Békéscsaba.
Békés vármegye egyike volt a legrégebbi magyar vármegyéknek, a 11. század körül alapították. A vármegye neve megegyezett egykori székhelyéével, Békés városéval, amelyet az itteni földvárban székelő Békés nevű ispánról neveztek el. A tatárok betörése idején azok közé a területek közé tartozott, amelyek a háború miatt néptelenedtek el. A 14. századtól egyre inkább Gyula lett a vármegye székhelye.
Az ország 1541-es három részre való szakadása után egy ideig a Keleti Magyar Királyság része volt, 1566-ban a gyulai vár elestével átkerült a közvetlen török irányítás alá. Az 1699-es karlócai béke értelmében szabadult fel az Oszmán Birodalom megszállása alól. 1703-tól 1711-ig a terület a kurucok irányitása alatt volt. A 18. század második felében szilárdult meg a béke országszerte, ekkor kezdődött el az Alföld újranépesedése (benne Békés vármegyével is).
Az 1848-as események nem különösebben érintették a vármegyét. Bár a lakosság részt vett a szabadságharcban, de mivel a vármegye területén sem nagyobb város (nagyobb mint Gyula vagy Békéscsaba) nem volt, sem stratégiai fontosságú település, ezért nem zajlottak csaták a területen. Az 1867-es Kiegyezés után a terület gyors fejlődésnek indult: megépítették az első vasútvonalakat a vármegyében, ezek fellendítették a két lényegesebb település, Gyula és Békéscsaba gazdaságát, de fellendülést hoztak a vármegye többi részének is.
1919-ben román megszállás alá került a terület, amely 1920 márciusáig tartott. Az 1920-as trianoni békediktátum lényegesen érintette Békés vármegyét: az addig az ország szívében levő vármegye hirtelen határterületté vált. Arad és Nagyvárad elvesztése miatt Békéscsabának és Gyulának át kellett vennie az átcsatolt egykori városok szerepét. 1944 októberében került szovjet megszállás alá. A második világháború után a Csehszlovákiával kötött lakosságcsere-szerződés értelmében kitelepítették vármegye szlovák lakosságának egy jelentős részét, akiknek helyére felvidéki magyarok érkeztek főként a Csallóközből. Békés vármegye az 1950-es megyerendezés értelmében szűnt meg, egykori területét összevonták két csanádi, egy bihari, egy szolnoki, illetve egy csongrádi járással, így alakult ki a mai Békés megye.
Békés megye mai területe az 1950-es megyerendezés során alakult ki. Ekkor csatolták hozzá a megszűnő Bihar megyétől a Sarkadi járást, az ugyancsak megszűnő Csanád megyétől a Mezőkovácsházi és a Battonyai járásokat, továbbá a később Tótkomlóssal egyesített Nagykopáncs községet, valamint Jász-Nagykun-Szolnok megyétől Dévaványa és Pusztaecseg községeket. A Hódmezővásárhely határából ezidőben alakult Kardoskút községet szintén Békés megyéhez csatolták, míg az egyetlen területi csökkenést Öcsödnek Szolnok megyéhez csatolása jelentette. Ugyanekkor lett Békés megye székhelye Gyula helyett Békéscsaba.
1950-ben a megye lakossága 472 ezer fő volt (az eddigi legmagasabb), azóta csökken, főleg a negatív természetes szaporodásnak és az elvándorlás következtében. A megyeszékhely ettől az évtől kezdve Békéscsaba. Az 1960-as évekre, ahogy az ország más részeiben, úgy Békés megyében is jellemző az ipartelepítés és a városok népességnövekedése. Ezzel összhangban a megye nagyvárosait panelesítették, sokszor teljesen figyelmen kívül hagyva az eredeti települési sajátosságokat. Békéscsabán 2006-ban 17 800 házgyári technológiával épült lakás van, vagyis lakótelepeken él a lakosság több mint 50%-a! Erőteljesen panelesítették még Orosházát, Gyulát és Szarvast is. Gyakorlatilag a megye minden olyan települését, amely 10 000 fő feletti népességgel bírt, de néha alatta is (például Mezőkovácsháza) elláttak lakótelepekkel.
Az iparosítás jórészt a mezőgazdaság gépesítéséből adódó fölösleges munkaerőt kötötte le, de jórészt az élelmiszeripar és könnyűipar dominált. Békéscsabán ebben az időben működött élelmiszeriparral, nyomdaiparral és számottevő építőiparral. Gyulán az országos hírű Húskombinát, Tejpor és sajtgyártás, illetve nyomdaipar voltak a legjellemzőbbek. Orosházára telepítették Magyarország legmodernebb üveggyárát. Szarvason is sor került beruházásokra, a Szarvasi Vas és Fémipari Rt, illetve a Szirén Ruházati Szövetkezet is erősítette az ipari jelleget. Gyomaendrődön a cipőgyártás volt jellemző.
A terület nehezen vészelte át a rendszerváltást, számos nagyvállalatából még hírmondó is alig maradt, azok is csökkentett termeléssel, felére-harmadára esett munkáslétszámmal dolgoznak. További negatívumként említhető az is, hogy az 1989-es romániai forradalom, majd az 1991-ben kitört délszláv háború miatt a befektetők lényegében elfelejtették a megyét. A második délszláv konfliktus is rontott a helyzeten, ami számos békés megyeinek emlékezetes napokat, hónapokat hozott, mivel nehezen tudtak aludni a megye déli területein élők a Magyar Légierő és a NATO közös járőröző repülőgépeinek zajától.
Forrás: wikipédia