A népi alkotómunka remekműveihez tartoznak a székelykapuk. Tulajdonképpen a székely nép kebléből fakadó szimbólum rendszereit foglalja egybe. Alkotások, amelyek meghatározóak az udvarhelyszéki székely falvak építészetében, arculatában. Időtlen időket átélt, több generáció járt ki – be alatta. Társadalmi élettevékenységünk a kapun keresztül zajlik, innen lépünk ki az „életből” egy közösségi életbe és ezen térünk vissza szereteteinkhez. Közös örökségünk, otthonunk, szülőfalunk kincse, melyet ismernünk, ápolnunk s továbbadnunk kell.
Zetelakán 151 családnak van nagy „kötött nagykapuja”.Hat régi kapu nincs eredeti helyén, a falu különböző helyén vannak kiállítva, illetve a közeljövőben állítódnak.
Csergő Bálint (1977) statisztikai adatai alapján tudjuk, hogy 430 székelykapu volt Zetelakán. 2008-ban a székelykapuk adatbázisának elkészítésekor ezekből a kapukból mára csak 130 kapu áll helyén, azaz a régi kapuk közel 75%-a tűnt el 30 év alatt.
A székelykapukra vonatkozó szakirodalom vizsgálataira támaszkodva a legrégebbi kapu Zetelakán, amiről említést tesz a szakirodalom 1807- ből való. Huszka József a kapu illusztrációját és feliratát is közli, egy díszes oszlopos székelykapu. A kontyfa kiskapu fölötti részén „Anno 1807 die 26 juni”, a kiskapu ívén: „A bejövönek szállás a kimenőnek békesség”. A nagykapu ívén pedig a következő volt olvasható : Ezen felálló kaput az Úristennek engedelméből építteté Nagy József és felesége Bíró Borbára asszony. (Huszka József: A székely ház. Bp.1895). Ma már tudomásunk szerint nem létezik, a múzeumban pusztult el.
További régi zetelaki kapunk 1825 – ből való és a Csíkszeredai Székely Múzeum gyűjteményébe találjuk. Egy másikat pedig szakirodalomból ismerjük, ma már nem tudunk róla. Felíratát és képét Huszka könyvéből ismerjük. “Építették Bethlenfalvi Pál István és Biró Mária aszony Anno 1825-dik junii”
1829- ből származik a lebontott oszlopos székelykapu. 1835-re datálható az eredeti helyén álló Simma Béla portája előtt álló székelykapu (Zetelaka 1138).
A legrégebbi Zetelakán található székelykapunk 1829 – ben készült oszlopos díszítésű, pillanatnyilag lebontva őrzi a település. Motívumai nagy részét kiszedéses technikával faragták. Oszlopai finom megmunkálásúak. Oszlopfője tulipán kiképzésű, amely fölött a voluta (csiga) következik, majd a kis párkányzat fölött öt levélből álló mélyített, karéjos pálmadísz található. A kontyfát is gyönyörűen kifaragták, egy vaskos inda vezet végig ellentétes irányból a kontyfa közepéig. Érdekessége, hogy a motívumai közül néhányat negatív kiszedéssel alakítottak ki. Azaz nem az inda és a tulipán pereméről távolítják el a fát, hanem a virág és indák kiszedésével nyerik formáját. A kaputükör díszítése egy vaskos zsinórkeret, amelynek felső része kifele félkörívesen csipkézett. A zsinórozáson belül középen egy kereszt található kétoldalt két tulipánvégződésű inda, amely a kereszt felé hajlik. A tükör két szélén cserépből kiinduló tulipánban végződő inda látható. Számos rokonságot mutat a Zetelaka 1138. porta előtt álló kapuval. Nem zárható ki, hogy mindkét kapu egyazon mesterembertől származik, minden bizonnyal a fenyédi származású, de Zetelakára nősült Sándor Ferenc faragta. Egykoron a 291. házszámú porta előtt állt. Felirata a kaputükör alatt található: ISTEN SEGEDELMÉVEL ÉPÍTETTE EZT A KAPUT MÁTÉ JÁNOS FELESÉGÉVEL SÁNDOR BORBÁLÁVAL ANNO 1829. Motívumait akkoriban vörösre színezték.
Forrás: zetelakatours.hu