Kis Jankó Bori (Gáspár Mártonné Molnár Borbála, Mezőkövesd, 1876 – Mezőkövesd, 1954.) hímzőasszony és mintaíró. A népművészet mestere (1953.) Nagyapja Nagy János szűcsmester, ragadványnevét – Kis Jankó – használta. A mezőkövesdi matyó hímzések előrajzolója és továbbfejlesztője. 1963 óta lakóháza emlékmúzeum. Nevét a három évenként megrendezett Országos Kis Jankó Bori hímzőpályázat, valamint egy szobor is őrzi.
Leszármazottja Csézy énekesnő.
A Népművészet Mestereként is elismert, híres mezőkövesdi rajzolóasszony életének, tevékenységének, a korabeli népművészetnek állít emléket a kiállítóhelyként 1974-től működő Kisjankó Bori Emlékház.
A ház pontos építési idejét nem tudjuk, de az biztos, hogy 1876-ban Bori néni már itt született. A házba belépve rögtön a konyhát két részre, pitarra és konyhára osztó, boltíves fal tűnik a szemünkbe. Felül a felaggatott tányérok kevésbé díszesek, mint amilyeneket a szobában találhatunk, hiszen ezek csak pitari tányérok, melyeket, ha nem is rendszeresen, de nagy események, pl. lakodalom alkalmával használtak is. A bejárati ajtó mögött áll a vizeslóca, melyen a vizes edényeket tárolták.
Konyha: A bolthajtáson belépve a konyhába juthatunk. A kemence szája előtt ott a padka, melyen nyílt tűzön főztek. A helyiség mintegy fele fölé szabadkémény borul, benne a füstölőrudak. A falak mentén a konyhalócán a főzéshez mindennap használt edények sorakoznak, és itt áll az almárium, melyben kisebb edényeket, az evőeszközöket tartották.
Szoba: A szobát ma is nagyjából úgy találjuk, mint Bori néni életében volt. Az ajtó mellett a búbos, körülötte a rongyszőnyeggel letakart padka. A sutnál ott található az ülcsik, melybe a még járni nem tudó gyermeket ültették.
Az ágy Bori nénié volt, s mivel ő 1891-ben ment férjhez, ennek az időszaknak a divatját követi. Az ágyban ún. pipi ágynemű van, ez szintén a század végének felel meg. Az ilyen ágyneműt természetesen soha sem használták. Ha az ágyba akartak feküdni, akkor gondosan ügyelve, hogy ne törjön, leszedték, vagy ún. bebúvósra csinálták meg a fekvőhelyet. A bebúvós ágynál a párnákat és a dunyhát egy léckeret tartotta, és ezalatt volt egy alacsony hely, ahova be lehetett bújni aludni.
A falakon egymást érik az olajnyomat szentképek, melyeknek szélét aranypapír kivágás díszít, és ezért rezes szentképeknek hívták őket. Mint ahogyan a képeknek, úgy az alattuk felaggatott keménycserép tányéroknak, a rózsás cintányéroknak, vagy első tányéroknak is egymást kellett érni.
A kamra Mezőkövesden nemcsak tárolóhely volt, hanem itt kapott helyet a fiatalasszony hozománya, az ágy és a fiókos komód, a kaszli is. Ennek addig itt kellett állnia, míg az anyósa élt. Különös kegynek számított, ha megengedte a menyének a saját bútorát a szobába bevinni.
A summások életét jól szemlélteti az itt látható zsírosvindő, melynek tartalma elég kellett, hogy legyen egy egész 10-12 tagú családnak. Bizony, itt még a zsíroskenyér is ritka csemegének számított, mert gyakran ettek kétfélét – kenyeret a hajával.
Forrás: mezokovesd.tajhaz.hu, wikipedia.hu