A vár első írásos említése 1327-ből maradt fenn, amikor is a vár Károly Róbert királyi birtoka volt, amelyet a Németújvári család elbitorolt, majd Köcski Sándor visszaszerzett a királynak. 1390-ben Luxemburgi Zsigmond király a belső udvari köréhez tartozó Kanizsai János esztergomi érseknek adta, de a Kanizsai család hűtlensége miatt több tíz éven át a Garai család illetve Ozorai Pipo birtokába került. 1424-től ismét Kanizsai birtok, majd Kanizsai Orsolya férje, Nádasdy Tamás kapta meg.
A következő évtizedekben Sárvár lett a központja a szépen gyarapodó Nádasdy család uradalmainak, ahol Orsolya asszony intézte férje sűrű távolléteiben a gazdasági ügyeket. A török rablóportyák elleni védelmül fokozatosan kiépítették a sárvári véghelyet, melynek öt olaszbástyás erődítményét széles vizesárok oltalmazta. A török hódítók által „erős fekete bégnek” nevezett Nádasdy Ferenc, a 16. század végén vitéz seregvezérként sokszor vitte győzelemre a magyar végváriak hadát, a török hódoltság területére behatolva. Halála után özvegye Báthory Erzsébet is lakott falai között, őt 1610-ben a felvidéki Csejte várkastélyában Thurzó György nádorispán parancsára elfogták, és haláláig várfogságban tartották. A 17. században Sárvár uradalmi központjában hatalmas vagyon halmozódott fel, aminek földesura Nádasdy Ferenc volt, aki az országbírói hivatalt viselte. A főnemes azonban belekeveredett a Habsburg császári ház elleni Wesselényi-féle összeesküvésbe, melynek napvilágra kerülése után a bosszú nem maradt el. Ferenc országbírót társaival együtt lefejezték, óriási birtokait elkobozták. Sárvárt a hozzá tartozó jobbágyfalvakkal együtt gróf Draskovich Miklós vásárolta meg az akkori időkben hatalmas összegnek számító egymillió háromszázezer forintért. A Rákóczi-szabadságharcban rövid ideig uralták a felkelők, majd az Esterházy főnemesi família szerezte meg. Utóbb a Wittelsbach-család birtokolta 1945-ig.
A katonai jelentőségét elvesztő középkori várat későbbi földesurai jelentős mértékben átalakították, feltöltve a külső vizes árkokat, mivel azonban mindig lakták épületeit, hazai erődítményeink közül szerencsés kivételként teljes épségben fennmaradva várja a régmúlt idők iránt érdeklődőket.
Dísztermének freskóit id. Dorfmeister István festette (1769-ben).
1962-ben régészeti feltárásokat végeztek a várban, majd 1966-ban kezdték el a műemléki helyreállítást.
A sárvári vár erődítményrendszerével, zárt belső udvarával, homlokzatainak összhangjával, egységes terv szerint felépített késő reneszánsz várkastély képét mutatja.
Rótt palánkos, kisebb kőfallal megerősített, részben fából épített 13. századi vár volt a magja, mely egymást követő alakítások – bővítések során a 17. század végére nyerte el mai arculatát.
A sárvári vár a 13. század második felében a király tulajdona volt, majd a királyi hatalom ellenében fellépő Németújvári család birtokolta. 1327-ben Köcski Sándor országbíró a király számára visszaszerezte. 1390-től Zsigmond király adományaként, kisebb megszakításokkal (1406: Garayak, 1411: Ozorai Pipo, 1464: Rozgonyiak) a Kanizsai család tulajdonában volt.
1534-ben a vár és a hatalmas vagyon a fiúsított Kanizsai Orsolyának Nádasdy Tamás nádorral kötött házassága révén a Nádasdy családra szállt.
Nádasdy Ferenc országbíró kivégzése után (1671) a sárvári vár, a sárvári és pottendorfi gyűjtemény a bécsi kincstár tulajdona lett. Draskovich Miklós, Nádasdy Krisztina férje, a várat a 326 520 forintért visszavásárolta. A Draskovichoktól öröklődés útján Zizendorf Jakabhoz, Inkey Boldizsárhoz, majd Szluha Györgyhöz került, 1768-ban Szily Ádám az új tulajdonos, majd a Pallaviciniek és a genovai kereskedők birtokolták a várat, melyet 1803-ban Este Ferdinánd, modenai herceg vásárolt meg, végül 1875-ben házasság útján a bajor hercegi család tulajdonába jutott, akik 1945-ig birtokolták a várat.
A vár legkorábbi ismert részei valószínűleg a 13. századból valók. Kőből és fából emelt földsánc és egy szakaszon toronnyal megerősített kőfal védte. Köcski Sándornak, mint várnagynak a nevéhez fűződik a 14. század közepe táján a vár javítgatása, bővítése, csinosítása.
A 16-17. századi várkastély külső homlokzati fala a korai vár védőfala volt, mögötte fából emelt épületek, védőfolyosók húzódtak. A falat az egész középkoron át javítgatták, vastagították.
A Kanizsaiak a város felőli bejáratot kaputoronnyal erősítették meg és építkeztek a vár keleti részén is. Lehetséges, hogy a vár délnyugati részén lakótornyot emeltek, melynek szintjei a vár mai szintjeitől eltértek.
Az 1550-1560-as években Nádasdy Tamás, felesége kedvelt tartózkodóhelyét, már a reneszánsz ízlés jegyében bővítette, szépítette.
A Kanizsai-féle reprezentatív vármagot terjedelmesebb szárnnyal bővítették. Egy további szárny elé levegős loggiát emeltek, mely a reneszánsz formaérzék jegyében enyhített kissé a középkori vár szigorúságán. A kaputorony 1560-ban kapja szép kapuépítményét, tervezője személyében alighanem olasz mestert sejthetünk.
Sárvár sohasem került a török elleni harcok első vonalába. Tulajdonosai, Nádasdy Ferenc és fia, Pál, mégis megerősítik, a 16-17. század fordulóján falgyűrűvel veszik körül, melyet egyszerűbb típusú olasz bástyák biztosítanak. Ez a falrendszer felmenti védelmi funkcióitól a késő reneszánsz várkastélyt.
Nádasdy Ferenc országbíró nagyszabású sárvári építkezéseinek eredményeképpen a 17. század közepén az épületszárnyak a belső udvart csaknem teljesen körbezárták. Az egységes építészeti összhatás érdekében egyes középkori épületrészeket lebontottak, átalakítottak. Az országbíró a vár északi részén alakíttatott ki új reprezentatív központot.
Nádasdy Ferenc országbíró 1653-ban egy magát H.R.M. betűkkel jelző mesterrel festette ki a díszterem mennyezetét. Az itt látható csataképek a 16-17. század fordulója törökellenes hadjáratának (tizenötéves háború) magyarországi csatáit örökítik meg. A megrendelő nagyapjának, a „Fekete Bég”-nek, híres sziszeki csatáját állíttatta a középpontba, ezt veszik körül Buda, Tata, Pápa, Székesfehérvár, Kanizsa és Győr ostromát ábrázoló freskók. A képeket Nádasdy Ferenc két évvel később az olasz Andrea Bertinallival stukko keretekbe foglaltatta. A legújabb kutatások szerint a mennyezet csataképeinek alkotója Hans Rudolf Miller. Később, 1769-ben, Szily Ádám Dorffmeister Istvánnal (Bécs, 1735 k.-Sopron, 1797) festette meg az oldalfalakon látható ótestamentumi jeleneteket.
Forrás: wikipédia, www.hotelarboretum.hu