A megye legfiatalabb s egyben talán legromosabb kastélya a pósteleki Széchenyi-Wenckheim kastély.
Feltételezések szerint a neobarokk stílusú 72 szobás kastélyt Siedek Viktor tervezte. Egyes források szerint a kastélyt gróf Wenckheim Frigyes és neje építette 1906-1909 között leányuknak Krisztina és vejük Széchenyi Antal részére. Más források szerint a megrendelő gróf Széchenyi Antalné gróf Wenckheim Krisztina volt. Tény, hogy a birtokot a grófnő szüleitől kapta ajándékba. A kastély a kígyósihoz hasonlóan alápincézett. A pincéből kikerült földet szétterítették, így azt a látszatot kelti, mintha a kastély a környezeténél magasabb helyen állna. A kastély három szintre tagolódik: mélyített földszint (alagsor), magasföldszint és emelet. A alagsor ablakait díszes kivitelű vasrácsok védték. Az alagsorban a kastély urainak kiszolgálásához szükséges helységek, tárolók voltak. Az épület homlokzatának két fő dísze a két ovális alakú két grófi címer volt. A manzárd tetőt cserép borította. A tető még 1952-ben viszonylag épp volt. A külső falakat japán vadszőlővel futtatták be. A kastélynak két bejárata volt. A díszes kapuk kovácsolt vasból készültek. Az épület főbejárata a szalonba vezetett, ahol mindkét oldalon márvány kandalló díszlett. Innen az emeletre két lépcső vezetett fel. A lakosztályok falait különböző színű plüss tapétával borították. A szobákat a fal színéről nevezték el. Valamennyi szobában a csempekályha színe megegyezett a tapéta színével. A kastélyban gáz- és villanyvilágítást használtak. A kastélyhoz impozáns kert és park létesült. 1944 őszén a kastély tulajdonosai elmenekültek, a kastély lakatlanná vált. Az ínséges időket élő környékbeliek leszaggatták a falról a tapétákat és ruhákat készítettek belőle.
A II. világháború után a kastélyt államosították. Gyógypedagógiai intézetet szerettek volna létesíteni a kastélyban, de mindez csak elképzelés maradt. A lakatlan kastély állapota folyamatosan romlott. A 60-as években a Földműves Szövetkezet nagy hordókban zsírt tárolt az alagsorban, majd azt azt követő esztendőkben a kastélyparkot a honvédség tisztjei számára pihenőparkként használták. Egyes források szerint robbantási gyakorlatokat is tartottak. 1970-ben a megyei tanács kezelésébe és felügyelete alá, majd a rendszerváltás során önkormányzati tulajdonba került. 1983-ban polgárvédelmi gyakorlat feladataként a kéményeket és az omladozó falakat lebontották.
Forrás: wikipédia