Pécs – Bazilika, Székesegyház

Határon belül - 93.000 km2

A Pécs óvárosában található pécsi székesegyház (Pécsi Szent Péter és Szent Pál Székesegyház, nevezik vártemplomnak, székesegyháznak, bazilikának is), melyet Szent István király idejében alapítottak, több évszázad stílusjegyeit hordozza magán. Legjelentősebb átalakítása Pollack Mihály nevéhez fűződik. A dóm külseje néhány vonásban klasszicista lett, de zömében a gót stílusjegyek uralkodnak. Az 1882-1891 közti újabb átépítés során nyerte el a mai formáját. Az építész Schmidt Frigyes volt, akinek az volt az elképzelése, hogy a templomot neoromán stílusúvá alakítsák vissza. A dóm az UNESCO által világörökségnek nyilvánított ókeresztény sírkamrák közvetlen közelében helyezkedik el. A pécsi székesegyház az első templom az országban, amely a további romlás megakadályozására légkondicionáló berendezést is kapott.

A székesegyház „basilica minor” rangra emelkedett, amikor 1990-ben II. János Pál pápa pécsi látogatása során ellátogatott az épületbe.

Kézai Simon krónikájában Péter királynak tulajdonítja a székesegyház alapítását. A krónikaírók azonban a templom alapításával kapcsolatban tévednek. Biztosra vehető, hogy a 11. század első felében már volt temploma a pécsi püspökségnek. Ott azután húsvét napján Géza herceg tisztességgel, a maga kezével tette fel a koronát Salamon király fejére. A dómban ezután tűzvész ütött ki, majd később, jóval a trónviszályok elmúltával, valószínűleg László király uralkodásának első éveiben kezdődött el az új székesegyház építése.

A székesegyház építése, díszítése és berendezése hosszú időt vett igénybe, a kőszobrászati anyag alapján biztosra vehető, hogy a munkálatok közel egy évszázadon át folytak. A páviai építkezések a 12. század végén kezdődtek, és 1130-1140 körül fejeződtek be. Az összetoborzott kőfaragók szétszéledtek Európában, munkájuk nyomát éppúgy megtaláljuk Spanyolországban, mint német területen vagy Skandináviában.

A tatárjárás idején, majd 1299-ben a várat tűz pusztította, és a dóm tetőzete ill. mennyezete megsemmisült. Végül a 14. század első harmadában beboltozták a mellékhajókat és két új kápolna is épült (az egyik az északnyugati toronyhoz kapcsolt Fájdalmas Szűz kápolnája, a másik a délnyugati toronyhoz kapcsolódó Corpus Christi kápolna). Az újabb építkezések 1345-ben fejeződtek be, ekkor gótikus falképekkel borították a falakat.

Humanista püspökök, a 15. század végén Janus Pannonius és Hampó Zsigmond, majd a 16. század elején Szatmáry György, Bakócz Tamás bizalmasa, a reneszánsz kultúra fellegvárává formálják Pécset, ennek nyomai megfigyelhetők a püspöki templomon.

1543-ban a támadó török sereg könnyedén elfoglalta a várost. A közel másfélszázados török uralom alatt több dzsámi épült. A törökök a székesegyház nyugati részét is templomnak használták, többi részében élelmiszert, hadianyagot raktároztak. 1686-ban a felszabadító hadak gyorsan visszafoglalták Pécset, de az elhanyagolt épületeket megviselte a rövid ostrom. A török nem tűrte meg az emberábrázolást, ezért megcsonkította az Árpád-kori domborműveket, lemeszelte a freskókat és megrongálta a Szatmáry pasztofóriumot. 1703-ig nagyjából rendbe hozták a törökök és a beszállásolt német katonák pusztításait, de 1704-ben újabb csapás érte a várost. Először Vak Bottyán kurucai, majd a felbujtott rácok pusztítottak, ágyúgolyóiktól beszakadt a templom főhajójának boltozata.

Nesselrode püspök idején, 1703-1732 között javították ki a háborúk okozta sérüléseket. Ekkor lényeges átalakításokat is végeztek, például a déli homlokzat tengelyében díszes oromfalú, új bejáratot nyitottak. A század negyvenes éveitől kezdve új berendezést készítettek: a főoltár 1741-ben készült Krail János tervei szerint, a sekrestye rokokó szekrényeit 1756-ban helyezték el és 1762- ben már álltak a kanonoki stallumok.

Hiába építettek melléjük támasztékul kápolnákat, hiába próbálkoztak a 18. század folyamán többször teherhárító ívekkel, 1805-ben oly súlyossá vált a helyzet, hogy újabb megerősítést kellett végezni. Az 1831-ig tartó helyreállítás során a homlokzatok elé egységes, klasszicista és romantikus elemekből álló kulisszafalakat emeltek Pollack Mihály tervei alapján.

1877-ben Dulánszky Nándor püspök megbízta Friedrich von Schmidt osztrák építész-restaurátort a székesegyház stílszerű megújításával. Célul tűzték ki, hogy a millenniumi ünnepségekre visszaállítják az Árpád-kori székesegyházat, megszabadítják a későbbi korok hozzáépítéseitől. 1882. június 9-én kezdték szétszedni és kiárusítani a barokk oltárokat, padokat és székeket. Olyan értékek pusztultak el, amelyek nem csupán a dóm története szempontjából voltak jelentősek, hanem a magyar művészet fejlődésének pótolhatatlan láncszemeit alkották.

Nagyjából a múlt század végi állapotot tükrözi a székesegyház mai képe. 1962-1963 folyamán tatarozták az épületet, a déli homlokzaton elhelyezték Antal Károly modern megfogalmazású apostolszobrait (az 1854-ben készült eredeti 12 és az 1891-ben készült második sorozatból megmaradt 2) szobor a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola udvarán található meg, erősen leromlott állapotban), 1965–1968 között restaurálták a falképeket, letisztították a faragványokat, megújították az aranyozásokat.

Forrás: wikipédia

Vélemény, hozzászólás?