Marosszentimre – Romtemplom

Erdély - Partium

A napokban hallottam a rádióban az alábbi verset, gyorsan megkerestem a kapcsolódó fájdalmas képeket a gépemben. Gondolom a kép a vers a líra a szavak önmagáért beszélnek. Még a kellemetlen időjárás is a hangulatot a szomorú tényeket igazolja…

Fájdalmas látni az elmúlást, elmúlásunkat térvesztésünket Erdélyben.

Egy híres épület a Marosszentimre határában pusztuló templom, amelyet a hős Hunyadi János emeltetett a török feletti győzelme után.

Jékely Zoltán:
A marosszentimrei templomban

Fejünkre por hull, régi vakolat,
így énekeljük a drága Siont;
egér futkározik a pad alatt,
s odvából egy-egy vén kuvik kiront.

Tízen vagyunk: ez a gyülekezet,
a tizenegyedik maga a pap,
de énekelünk mi százak helyett,
hogy hull belé a por s a vakolat,

a hiuban a denevér riad,
s egy-egy szuvas gerenda meglazul:
tizenegyedikünk az árva pap,
tizenkettedikünk maga az Úr.

Így énekelünk mi, pár megmaradt,
“azt bünteti, kit szeret az Úr”
s velünk dalolnak a padló alatt,
kiket kiirtott az idő gazul.

Forrás: Háromszék független napilap

Vélemény, hozzászólás?