Visegrád – Ispáni vár

Határon belül - 93.000 km2

Visegrád fontos stratégiai ponton épült: a Dunakanyar keleti bejáratánál, a Szentendre sziget csúcsánál, a folyamon átvezető rév fölé emelkedő dombon. Ezt a helyet már a rómaiak is megerősítették.

A XI. századi Visegrád vára valójában egy IV. századi római erőd, Pone Navata romjaiból épült újjá.

A szabálytalan alaprajzú erőd falait eredetileg valószínűleg tizenkét U alaprajzú torony, a sarkokat pedig három legyező alakú saroktorony védte. Belsejében részben a védőfalakhoz támasztott kőépületek álltak.

Az erődöt még a IV. század folyamán kétszer átépítették: először a Dunára néző fal középső tornya helyén egy kettős kaput, majd ennek a helyére egy nagyméretű, de vékony falú négyzetes tornyot, valószínűleg praetoriumot, azaz parancsnoksági épületet emeltek.

A rómaiak által 400 körül elhagyott erődítményben az V. század elején még meghúzódott a helyi lakosság, ám hamarosan teljesen elhagyták, és a X. század végéig többé nem is használták. A X. század folyamán Dunakanyar erdőségei Árpád fejedelem dinasztiájának birtokába kerültek.

Mikor a század második felében Géza fejedelem a Dunakanyar nyugati kijáratánál, az egykori Solva római erődjében, azaz Esztergomban építette ki székhelyét, a szoros másik, keleti bejáratánál emelkedő antik várrom újra stratégiai szerepre tett szert. Feltehetően ekkor vették megint használatba és javították ki falait, és parancsnokát ekkor tehették meg az egész Pilis vidék, majd a Duna túlsó partján elterülő, vele szomszédos területek elöljárójává: ispánjává is.

A várban a század közepe táján újabb építkezések indultak. A délkeleti sarokban egy kőpalotát építettek, amely talán az ispán, esetleg az alkalmanként itt megszálló király lakóhelyeként szolgált.

Salamon király bukása (1074) után a visegrádi vár lassan elvesztette korábbi jelentőségét. Az ispán átköltözött Esztergomba. 1083-ban az erődítmény már csak Salamon börtönéül szolgált. Nem sokkal később a lakótorony is leégett.

Forrás: visegrad.hu

Vélemény, hozzászólás?