Az egykori palota feltárt részei gótikus és reneszánsz stílusjegyeket mutatnak. Egy ideig itt volt a magyar uralkodók hivatalos székhelye, majd nyári rezindenciája.
A XIV-XV. században épült palota maradványai mintegy 500 méter hosszúságú és 150 méter szélességet meghaladó területet foglalnak el a hegy lábánál. A lépcsőzetesen épített palotaegyüttes három nagy egységből áll: az északi Mátyás-palotából, a Kápolnából és a déli Beatrix-palotából.
Az épületkomplexumot mintegy 350 terem és szoba alkotta. Ezt Antonio Bonfini – Mátyás király környezetéhez tartozó humanista – könyvéből tudjuk. Ő írt a palota függőkertjéről, az oszlopcsarnokokról, a márvány szökőkutakról. Ezek közül kettő ma is a belső udvarokat díszíti. A negyedik szint udvarán áll a vörösmárvány baldachinos, oroszlános kút. A másik, hazai reneszánsz szobrászat legszebbjének tartott vörösmárvány szökőkút a felső díszudvarban van.