A síkvidéki 600 éves, éppen maradt téglavár Gyulán (ahol 3000 honvédtiszt tette le a fegyvert Világost követően, 1849 őszén) és a vár mögött található Honvédtiszti Emlékhely (október 6. szomorú eseményére, a kivégzett 9 tábornokra emlékeztető, szép és impozáns hazai emlékmű) Gyula városát is a 29 kiemelt magyar TÖRTÉNELMI EMLÉKHELLYÉ avatta.
A kormány javaslatára a Magyar Parlament által elfogadott törvény szerint 2011. decemberében történt a cím odaítélése Gyula város számára.
Máté István szobrászművész és Szemerei Márta építész alkotása a szimbolikus alkotás, amely civil kezdeményezésre, közadakozásból valósult meg a rendszerváltás előestéjén 1989-ben. A piros téglakerítésben helyezték el az eredeti aradi emlékmű egy szürke gránit darabját.
Gyulán az országban egyedülálló módon, közadakozásból alakítottak ki honvédtiszti emlékhelyet az 1848-49-es szabadságharc tiszteletére. Miért éppen Gyulán, mi köti a városhoz a későbbi aradi vértanúk többségét?
Szinte mindenki tudja, hogy Görgey Artúr hadserege Világosnál tette le a fegyvert. Az azonban már kevéssé közismert, hogy a világosi fegyverletételről a honvédtisztek úgy távozhattak, hogy oldalfegyvereiket megtarthatták. Teljes lefegyverzésükre csak akkor került sor, amikor az oroszok átadták őket az osztrákoknak. Ez a szomorú esemény pedig augusztus 22-23-án következett be Gyulán, a vár és a kastély közötti részen.
A fegyverletétel 140. évfordulójához közeledvén a gyulai polgárok kérték, hogy a város állítson méltó emléket a 48-as honvédtiszteknek. A Gyulai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 41/1988/V.28. sz. határozatával a városi társadalmi szervezetek egyetértésével az emlékhely megvalósítására alapítványt hozott létre, ötszázezer forint induló tőkével. A társadalmi védnökség tagjai között az állami, gazdasági, politikai vezetőkön kívül megtalálhatók a társadalmi szervezetek, egyházak, művészek, civilek képviselői is. A védnökség felhívására több, mint négy millió forint gyűlt össze közadakozásból. Az alapítvány felkérésére a Képző- és Iparművészeti Lektorátus országos pályázatot hirdetett a gyulai emlékhely megvalósítására. A pályázatra negyven mű érkezett be. A szakmai zsűri a legjobbnak Máté István hódmezővásárhelyi szobrász tervét ítélte.
Az egykori Gyulán jelenlévő, későbbi mártír tábornokok emlékét félkörben elhelyezett, kilenc, gyertyára emlékeztető, mészkőoszlop jelzi. Ebből öt oszlopon a szabadságharc bronzból készült rekvizitumait láthatjuk (zászló, nyereg, csákó, mente, tarsoly, kard, pisztoly). Négy oszlopon a sarkalatos erények: a bölcsesség, a bátorság, a mértékletesség és az igazságosság jelképei szerepelnek, melyeket allegorikus nőalakok jelenítenek meg. Az emlékhely kokárda alakú, tervezője Szemerey Mária építész. Szakmai vélemények szerint „az építészeti elhelyezés, kiállítás nagyon dekoratív”. A kokárda közepébe kerültek a bronzból készült „lerakott” fegyverek: puskák, pisztolyok, zászlóval letakart ágyú. A tereprendezést, a kertészeti munkát Gyulai Kertészeti és Városgazdálkodási Vállalat végezte. Az emlékhelyet nyugat felől cseréppel fedett dísztéglafal határolja, rajta bronztábla található,
ezen az emlékmű leírását olvashatjuk. A téglafalba beépítették azt a márványszegélyt, amely az aradi emlékszoborból származott. E márványdarabkát Arad város akkori polgármestere 1990-ben adományozta Gyula városának.
Az avatásra 1989. augusztus 22-én került sor. Több ezres tömeg előtt az alapítvány fővédnöke, Pozsgay Imre e szavakkal méltatta az eseményt: „A mű tartalmazza azt az eszmei értéket, hogy ez a gyulai fegyverletétel a magyar történelem tragikus eseménye volt ugyan, de a szabadságharc ténye a magyar nemzet erejét, progresszivitását is bizonyítja egész Európában.” A város e helyen minden év október 6-án koszorúzási ünnepséget szervez. A rendezvényeken a Honvédelmi Minisztérium képviselteti magát.
Az emlékhely díszburkolata tíz év alatt megrongálódott. A szomorú esemény 150. évfordulójára az 1848/49-es Honvédtiszti Alapítvány az emlékhelyet felújíttatta, a munkálatokat Máté István és az Alföldi Műemlék-Helyreállító Kft. végezte.
Forrás: Németh Csaba — Szigeti Zoltán, Bagyinszki Zoltán