Budapest – Magyar Királyi Földtani Intézet I.

Budapest

Az ipari, majd tudományos forradalom légkörében fogalmazódott meg Európa-szerte a földtani intézmények megalapításának gondolata. Magyarországon a kiegyezés társadalmi-politikai légkörében adódott erre lehetőség. A Földmívelés-, Ipar-, és Kereskedelemügyi Minisztériumban Magyar Királyi Földtani Osztály létesült 1868-ban. Gorove István miniszter javaslatára pedig I. Ferenc József császár és király 1869. június 18-án jóváhagyta a Földtani Intézet megalapítását.
A térképezés és az őslénytani, ásványtani kutatások előrehaladtával egyre gyarapodott a gyűjtemény, egyre sokasodtak a könyvtár polcain a könyvek, térképek. Az Intézet ötször költözködött, a Magyar Nemzeti Múzeumban, bérelt lakásban, a Minisztérium helyiségeiben kapott helyet. A kutatási anyagok használhatóságának, a gyűjtemény kiállíthatóságának igénye egy állandó székház után kiáltott. Negyedszázados hányattatás után vált reálissá a gondolat megvalósítása, amelyet nagyban előmozdított, hogy az inkább vérbeli tudóst, Hantken Miksát Böckh János, mai szóval élve menedzser-tudós váltotta fel az igazgatói székben, valamint az a nemeslelkű adomány, amit Semsey Andor tett, aki 100 000 koronával az építkezés majd negyedét egymaga állta. Az építési telket a főváros -hosszas közgyűlési csetepaték és lobbi harcok után -a mai Statisztikai Hivatal építési telke és a Stefánia úti telek közül az utóbbit kiválasztván, ingyen bocsátotta az Intézet rendelkezésére. Az ingyenesség mellé azonban kikötéseket is társított. Ezek szerint a telket kizárólag Földtani Intézet létesítésére lehet felhasználni, a gyűjteményeket az Intézet köteles kiállítani és díjtalan látogatást, valamint az iskolák számára az oktatáshoz szükséges kőzetanyagokat biztosítani. Emellett a Kincstár az adókat és közterheket az intézménytől átvállalta.

Az épület megvalósítására tervezői, jeligés pályázatot írtak ki 1896-ban. Tizennégy pályamunka érkezett be, amelyeket a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet által felállított bizottság bírált el, ebben többek között Pecz Samu és Alpár Ignác is helyet kapott. Az első díjat a “Versenyezve haladunk” jeligéjű pályamű kapta, amely Lechner Ödön műve volt. A második díj pedig Gerster Kálmán “Globus” jeligéjű munkájáé lett. A pályázatokat az épület majdani használóinak is megküldték, így a Földtani Intézet vezető geológusai is kifejthették véleményüket. Érdekes módon az akkori hagyományos, klasszicista stílustól eltérő homlokzati tervek ellenkezést váltottak ki: “a kontemplált külső a földtani intézet komolyabb jellemének, inkább exakt tudományos gyűjteményeinek nem igen felel meg.” Ezért megvalósításra a második díjas Globus pályázatot javasolták.
Végül az építészek véleménye bizonyult döntőnek, bár a végleges épület kiviteli tervei és megvalósult tömege a pályaműtől több ponton eltért. Az építés 1898. február 9-én kezdődött meg, amit azért is érdemes feljegyezni, mert Hausmann Sándor az épületet “lakható állapotban” már 1899. október 1-én átadta. Ez az építési időtartam pedig a hagyományos építési technológiák mellett és az Intézet méreteit tekintetbe véve igencsak rövid volt.
Az építés alatt természetesen számtalan apróbb-nagyobb gonddal kellett szembenézniük az építőknek és a Böckh János irányította Építési bizottságnak, az akkoriban is lépten-nyomon tapasztalható pénzügyi nehézségek legyőzésétől az Intézet kertjébe ültetendő rózsafajok kiválasztásáig. A költözéskor az 1760 ládányi gyűjtemény, a 250 szekrény, laboratóriumi felszerelés és a nagyméretű ásvány- és kőzettuskók szállítására 147 kocsifuvarra volt szükség. Ezen a helyen is meg kell említeni Semsey Andor nevét, aki indító adományán kívül sok-sok anyagi segítséget nyújtott az építkezés periódusában is, több tízezer forintnyi összegben. Hogy csak néhányat említsünk ezek közül: nagyméretű múzeumi szekrényeket csináltatott, ő vette az első telefonkészülékeket, az Intézet elektromos óráját és a gondnok takaréktűzhelyének megvásárlására is volt gondja.

Az elkészült épület Lechner Ödön egyik legérettebb munkája és egyben a nemzeti építészeti stílus megtestesítője. A középrizalitot uraló hatalmas, ősmagyar figurák vállán nyugvó földgömb, a Zsolnay mázas tetőcserép, a szintén kerámiából készült, részben népi, részben földtani motívumokat hordozó homlokzatdíszek, a belső terek kialakítása, az ablakok és ajtók faragását díszítő “sujtásos” ornamentika ma is látogatók és lelkesen fényképező turisták ezreit vonzza évente.

A Földtani Intézet épületét 1900. május 7-én nyitotta meg ünnepélyes keretek között Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter. Számos notabilitás, miniszterek, államtitkárok jelentek meg a megnyitón, várták Széll Kálmán miniszterelnököt is, ő azonban fontosabbnak tartott egy banketten való részvételt. Nem így Ferenc József császár és király, aki 1900. május 29-én látogatást tett az Intézetben. Ekkor már természetesen a miniszterelnök is megjelent. A császárnak különösen a gyűjtemény nyerte meg a tetszését. Ennek köszönhetően a tervezett negyed óra helyett háromnegyed órát (!) töltött el az épület és a kiállítás megtekintésével. A palotát is dicsérte, -belülről -, “kívül nagyon kiáltó a szecesszió!” – mondta. A szecesszió pedig építészeti forradalom volt abban az időben, és koronás fők nem szoktak lelkesedni a forradalmakért.
Az épület átadását követő évtizedek gyűjteményi és alkalmazotti bővülése egyre elkerülhetetlenebbé tette az épület bővítését, amit már az eredeti pályázat kiírásakor is meg kellett oldani a tervezőknek, így Lechnernek is. Amikor elsőként 1935-ben az épületet egy raktárral toldották meg, majd 1942-ben ezt elbontva egy földszintes épületet húztak fel, ezeket a terveket sajnos figyelmen kívül hagyták. A toldalék épületet egyébként 1988-ban három emeletesre növelték.

A II. világháború alatt az Intézet épülete nem szenvedett kárt, de a tetőre épített beton géppuskafészek ma is ezekre a viharos időkre emlékeztet. A háború végeztével a geológusi létszám és a feladatok jelentős növekedése miatt egyre több helyre volt szükség, ezért a múzeum megszüntetéséről döntöttek. A gyűjtemény tárolószekrényekbe került, a mahagóni kiállítási bútorokat eltávolították.
Az Intézet alapításának közeledő centenáriuma alkalmából, az 1960-as években került sor a palota műemléki felújítására, amely 1968-ra fejeződött be Fülöp József igazgatósága alatt. A főhomlokzati címer visszaállítására azonban csak a rendszerváltás után nyílt lehetőség.
Az egész évben nyitva tartó kiállítás mellett az Intézet műemlék épületét az Európai Kulturális Örökség Napok rendezvényeinek keretében, minden év szeptemberében szintén bemutatjuk.
2001-ben megújult a főbejárati lépcsősor és a kapu, majd 2003-ban a Zsolnay tetőgerinc elemek teljes cseréjére után az épület szinte teljesen visszanyerte eredeti külsejét.

Forrás: www.mafi.hu

Vélemény, hozzászólás?