A régészeti leletek tanúsága szerint a melegforrások körül már az őskorban éltek mammutvadászok. A város környékén került elő Szlovákia egyik legjelentősebb őskori emléke a Moraváni Vénusz. Már a rómaiak is ismerték a Vág szigetének 67 °C-os meleg, iszapos forrásait.
A település első írásos említése “Pescan” alakban 1113-ból a zoborhegyi bencés apátság birtokainak leírásából származik. A 13. század derekán a gróf Cseszneky család birtoka volt. A 13. század végétől 1321-ig Pöstyén is Csák Máté uralma alá tartozott. Halála után a birtok a királyé lett. Eztán Pöstyén királyi birtok, részben pedig Temetvény várának uradalmához tartozott. 1348-ban Nagy Lajos király a temetvényi uradalmat hívének, Kont Miklós magiszternek adta. A család kihalása után II. Lajos királytól a Thurzók szerezték meg.
A középkorban a gyógyulni vágyók a források körül ásott, faágakkal megerősített, szalmával bélelt gödrökben üldögéltek. Gyógyvizéről elsőként Wernher György tudósított 1549-ben kiadott Magyarország csodálatos vizei című művében. Gyógyvizének és iszapjának gyógyászati alkalmazását Johannes Crato von Krafftheim orvos 1571-ben kiadott művében jellemezte.
Erősen radioaktív gyógyvizével reumát, idegbántalmakat gyógyítanak. A fürdő bérleti jogát 1889-ben a Winter-család szerezte meg. Bérbe vételének kezdetén csupán egy szerényen berendezett, harminc szobás szálloda állt a fürdővendégek rendelkezésére, gyógykezelésüket pedig egy 19. század kezdetéről származó, forrásokra épített fedett medencés fürdőház valamint további két kádfürdőkkel ellátott fürdőház biztosította a Fürdőszigeten. A szálló vendégei a Vág folyón keresztül vezető facölöpökön álló hídon jutottak át a Fürdőszigetre.
Forrás: wikipédia