Fotó: Bagyinszki János
Ősi kolostora a karthauziaknak épült 1319-ben. A Berzeviczy család őse, Kakas fia Rikolf alapította a Dunajec jobb partján, saját birtokán. Mivel a kolostor vörös téglákból épült, ezért a helyiek Vöröskolostornak nevezték el. A kolostor széles körű kiváltságokkal rendelkezett, volt malma, sörfőzdéje, halászati joga. Ezeken kívül kiterjedt birtokok, köztük számos falu biztosították a jövedelmét.
A falut 1344-ben „Uyvagas” néven említik először. Szent Antal templomát 1360-ban kezdték el építeni. 1431-ben egy huszita csapat dúlta fel, több szerzetest megölve. 1563-ig volt a szerzetesek birtokában, majd számos tulajdonosa volt. A 15. századtól erődítményként a Lengyelországba vezető utat ellenőrizte. Többször zaklatták Szapolyai János és I. Ferdinánd katonái is. 1545-ben Nedec várának alárendeltségébe tartozott. Végül 1563-ban – miután a szerzetesek Lengyelországba menekültek – a kolostort bezárták, birtokait pedig a szepesi káptalan vette át. 1569-ben Magócsi Gáspár, később Thököly István, majd 1612-ben Horváth-Palocsay György, 1625-ben Rákóczi Pál volt a birtokosa. 1699-ben Matyasovszky László nyitrai püspök vette meg, majd 1705-ben kamalduli szerzeteseknek ajándékozta, akik 1747-re helyreállították a templomot és a kolostort. Itt született a Biblia első szlovák nyelvű fordítása 1750-ben és az első latin-szlovák szótár 1763-ban. 1786-ban a rend megszűntével az eperjesi görögkatolikus püspökségé lett, amely 1848-ban eladta. Nagy értékű könyvtára Budapestre, míg művészi értékű kincsei a lengyelországi Muszynába kerültek. Területe 1920-ig Szepes vármegye Szepesófalui járásához tartozott.
1907-ben csaknem teljesen leégett. 1948-ban egyesítették Alsólehnic, Vöröskolostor és Koronahegyifürdő településeket egy közigazgatási egységbe.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából