A magyarországi késő gótikus szobrászat legkiemelkedőbb alkotója, akiről az első adatok 1503-ból származnak. Stílusa valószínűsíti, hogy Veit Stoss krakkói műhelyében tanult. Korai műve lehet a besztercebányai plébániatemplom Szent Borbála-oltára (1509). Bizonyosan ő faragta a galgóci Betlehemnek nevezett Jézus születése csoportot. Fő műve a lőcsei Szent Jakab plébániatemplom 1508–17 között faragott és festett főoltára, amelynek külső képei a Káposztafalvi mestertől származhatnak. Hitelesen kevés mű kapcsolható nevéhez, tevékenysége egy népes műhely élén azonban meghatározó befolyást gyakorolt a Felvidék szobrászatára.