Kelet-Szlovákiában, Szepesbéla (Spišská Belá) helyi részében Nagyőr (Strážky) néven áll egy kastély, amely Szlovákiában a reneszánsz építőművészet dísze. A kastély gótikus vár alapjaira épült, amely állítólag egy templomos kolostor romjain keletkezett és Szlovákia legrégibb kastélyai közé tartozik. A későbbi tulajdonosok, a jelentős horvát nemesi családból származó Horváth-Stansith családok gótikus várukat fokozatosan reneszánsz kastéllyá alakították át.
Gregor Horváth-Stansith 1588-ban a családi székhelyen jelentős humanitárius iskolát alapított és az 1618. – 1628. közötti években folytatta a kastély átalakítását, amely abban az időben szerezte mai külsejét. Az eredetileg háromszárnyas épületet az 1708. évi tűzvész után kiegészítették egy negyedik szárnnyal, ezzel egy tipikus, belső udvarral ellátott négyszögletes alaprajz alakult ki.
1862-ben a nagyőri kastélyba költözött Mednyánszky Eduárd báró. Beckóról (Beckov) magával hozta 10 éves László nevezetű fiát Szepesre (Spiš), akiből később európai formátumú festő lett. A Tátra lábánál levő családi fészekben eltöltött néhány tartózkodása alatt ez a jelentős festőművész több csodálatos, eredeti szociális komponensekkel kiegészített tájképet festett.
A kastély varázslatos szépségét megsokszorosítja a 19. századból származó angolpark. A kastélyban az értékes történelmi könyvtáron kívül megtalálhatók Mednyánszky László festményei és a Beckó várából származó Ctibor kőcímer. A rekonstrukció után a kastély a Szlovák Nemzeti Galériának szolgál, amely itt több kiállítást rendez – történelmi bútorok és beltéri kiegészítők, Mednyánszky László és Nagyőr (a festő, aki itt gyakran tartózkodott és
alkotott), történelmi könyvtár és iparművészeti gyűjtemény.