Isonzó folyó és – Doberdó közelében
“Foglianoban tűhegyes ciprusok és nagy, több nyelven írt tábla hívja fel a figyelmet a katonatemetőre. A bejáratnál a német nyelvű tábla szövege arról tájékoztat, hogy a Monarchia sírkertjébe lépünk be. A kapuban, ha kényszerűen is, de elfogadjuk, hogy magyarul nincs semmi a táblán, hiszen nem mi újítottuk fel. Bent a 2550 névvel megjelölt sírkő között sétálva, tört magyarsággal, ékezet nélkül írt neveket olvasgatva, már szomorúak vagyunk. Igaz, a halott magyar katonák már nem tépelődnek azon, miként írták nevüket, s mint ahogyan azt sem tudják, hogy a velük szemben harcolók utódai a mi szomorúságunkat eloszlató gesztust tettek.
A sírkert főhelyén, a hétezer ismeretlen katona csontját fedő sírkőlap felett, egy kis emlékmű áll. Az emlékmű német szövege azt tudatta, hogy “Itt fogadta be a győztes Itália testvéri szeretete az ismeretlenség fényében az osztrák – magyar hadsereg 7000 vitézét akik a hazájukért estek el.” Az emlékművet a közelmúltban felújították, melynek során a “siegreichen Italiens” kifejezésből a “győztes” jelzőt a “baráti” szóval váltották fel.
Ez azt jelenti, hogy Olaszország megkülönböztetés nélkül áldoz és emlékezik saját és ellenségei halottaira. ”
( Részlet Bedécs Gyula: Az I. világháború emlékezete. c. könyvéből)