Az 1903-ban épült kisparaszti portát, mely a hosszú parasztházak újabb, cseréptetővel ellátott típusát képviseli, 1983-ban alakították át falumúzeummá.
Ikladon, akárcsak a Galga-vidéken az észak-magyarországi hosszú parasztházak helyi változata terjedt el.
A hosszú ház egész szerkezetével, helyiségbeosztásával, minden berendezésével együtt a kisparaszti életmód sajátosságaihoz igazodott.
1752-től Badenből, Würtembergből származó, majd a stájer, karintiai és felső-ausztriai tartományokból evangélikus vallásuk miatt elűzött német nemzetiségű családokat telepített le Ikladon I.Ráday Gedeon földesúr. A letelepült lakosok közé később szlovák családok is érkeztek.
Az ikladi gazdákat a szomszéd települések lakói rendkívül szorgalmas, takarékos és hozzáértő embereknek ismerték.
A kevés földterület miatt az aszódi és domonyi határban béreltek és vásároltak földeket, ahová szőlőt is telepítettek.
Az ikladi gazdák csépelés után rozsszalma zsúpokat készítettek eladásra, melyeket jégvermek szigetelésére vásároltak az egykori pesti kereskedők.
A lakosok a helyi sváb nyelvjárást használták, amely tulajdonképen egy szlovák és magyar szavakkal kevert stájer nyelvjárás volt.
Az idősebb asszonyok feketében jártak, a fiatalok virágos ruhát öltöttek, de selyem “síkos” szoknyákat is hordtak.
A színes ruhás lányok rojtos kendőt viseltek a nyakukban, posztó szoknya a derekukon, vasalt kendő a kezükben.
A gyerekek ráncos szoknyában jártak, fejükön horgolt féketővel.
A falumúzeum épületében az egykori háztulajdonos Braun család több évtized alatt összegyűjtött tárgyait, használati eszközeit láthatjuk.
A ház érdekessége a szobákban és konyhában látható több mint 350 db festett tányér, ami “divat” lakásdísz volt Ikladon.
A XX. század elején épült ház szabadkéményes tűzhely és kemence helyett sparhertkályhával( német Sparherd-takarékos kályha) lett ellátva.
Az egyik helységben ötletes, szalmából készült díszeket láthatunk.
Ha a Galga mentén járnak, keressék fel az Ikladi Falumúzeumot is!
Lejegyezte: Buborék – 2011 September 06