Bagyinszki Zoltán: Reneszánsz sírkövek Nagyszebenből.
A híres történelmi Erdély különleges világa a Szászok földje. A látványos középkori kultúrájuk még ma is több településen markánsan van jelen. (pedig a románok teszik a dolgukat)
Amikor készült a Reneszánsz építészet c. album akkor jártam ott több alkalommal is. Segítségemre volt a helyi magyar főépítész,Ő ajánlotta keressem föl a gótikus püspöki templomot nem akármit láthatok, fotózhatok a témában. Köszönöm javaslatát!
Amikor megláttam a templomban található “kiállítást” szinte elállt a lélegzetem. Változatos színvilágú, nagyon értékes középkori alkotások sorakoztak egymás mellet vagy 40-50 sírkő.
A város történelmének, híres személyiségeinek vezetőinek kő- márvány névjegye. Igényes munkák sora, igazi szobrászati munkák, sűrűn kicsit primitív módon befalazva elhelyezve sorakoznak. A látvány, a részletek, a címerek, a szobrászok, kőfaragó mesterek keze munkáját dicsérik – kár hogy ezt nagyon kevesen látják. Nem tudnak róla az érdeklődő hazai turisták.
Ez igazán méltó Európa – benne Magyarország – Kulturális Fővárosához. Nagyszeben legértékesebb látnivalói közé tartozik.
A kőzet anyagukban is értékes műalkotásokat így utólag közelítően 80-100 cm szélességűeknek és 150-180 cm méretű magasságúaknak becsülöm, vastagságuk 8-10 cm lehet. A fontosabbakat, látványosabbakat bemutatom Önöknek is, a neveket tudatosan nem illesztem a helyükre: helyi polgárok, kereskedők, szenátotorok, polgármesterek voltak:
Michael Agnetler 1645, Johannes Lulay 1521, Albert Huet 1607, Petrus Rihelius 1648, Dominicus Rosenauer 1612, Johann Wajda 1599, Tobias Sifft 1651,Valentin Frank 1648, Georgius Hann 1610 Dorothea Schimmer 1604, Valentin Serafin ??. Augustin Hedwick 1577 , Christophor Greising 1655.
Talán a legismertebb személyiség, akinek a házát a fő téren pár évvel ezelőtt felújították Peter Haller polgármester volt (1560) Impozáns reneszánsz polgárház, csodálatos kapuzattal oroszlánokkal a homlokzaton.
Ezt érdemes felkeresni !
Az első középkori plébániatemplom a mai evangélikus nagytemplom helyén állott. A XII. század második felétől kezdték el román stílusban építeni és a XIII. század elejére készül el. Az alapok alapján megállapították, hogy az ősi nagytemplom háromhajós volt, köríves szentéllyel. Alapjai befolyásolták utódjának építését. Ezt az első templomot teljesen lebontják és építik helyette a mai monumentális gótikus templomot, amely a XIV. század közepére készül el, mert ekkorra zárókövei is készen vannak: Szent Veronika, Szent Farkas, áldást osztó Krisztus. Az északi oldalhajó utolsó ívének zárókövén levő ábrázolás megfejtése bizonytalan: felhők felett talán Mária, amint gyümölcsöt nyújt gyermekének.
A XIV. század második felében felépül a torony is, 1474-ben már magasítják. Ebben a században készülnek ablakfestményei is. A XV. században egy évszázadig tartó bővítési munkálatok kezdődnek. Ezt a prépostsági vagyon megszerzése tette lehetővé, indokolttá pedig a prépostsági templom megszőnése, ami miatt a plébánia-templom már szőknek bizonyult. Az 1448-ban engedélyezett (100 napos) búcsúnak köszönhetően a templom hátsó részéhez kápolnát építenek. 1471-ben a sekrestyét bővítik. 1474-ben a plébánia a kerci apátság javait is megkapja. Ez és az 1484-ben engedélyezett újabb búcsú további bővítéseket tesz lehetővé: az oldalhajókat szélesítik, a főhajót megemelik, a nyugati előcsarnokot bővítik, a kereszthajókat megnyújtják. A templom mai nagyságára 1520-ra alakul ki. A szentély északi falát hatalmas falfestmény díszíti: a keresztrefeszítést ábrázolja, Magyarország, Csehország és Szilézia címerével, kétoldalt Szent István és Szent László képével. Felirata korát és szerzőjét jelzi: “Hoc opus fecit magisler Johannes de Rozenau Anno Domini millesimo Quadringentesimo XLV.”
A templom csonkított pietáját a Bruckenthal Múzeum őrzi. 1506-ban az a brassói Ulrik mester készítette, akinek a városi számadás szerint imaginis mira arte sculpti depozitinnis salvatoris fizetnek. Valószínőleg az az 1372-ben alapított Brudeschaft des hl. Leichnams rendelte, amely a Fronleichnam-oltár istentiszteletéről gondoskodott. Az 1420 körül készült Fájdalmas anya szobra szintén a Bruckenthal Múzeumba került. Egyik harangja 1438-ból való. A XV. században külön oltáruk volt az ötvösöknek. Ma nincs meg. 1417-ben Langtregenn Péter a keresztkápolna Kálváriáját készíti. 1438-ban Lénárd bronzöntő a keresztelőmedencét önti. Első orgonája 1585-ben készül, melyet 1672-ben újjal váltanak fel.
Forrás: www.latvany-terkep.hu