Az ismert mondás szerint, ha az építészet megfagyott zene – ahogy azt Goethe állította –, akkor az építészek a megfagyott muzsikusok. Megfagyott Muzsikus nevet kapta a Műegyetem legrégebbi diáklapja is, melynek támogatója a századelőn az építészhallgatóknak mintázást tanító Maróti Géza volt.
A magyar szecesszió kiemelkedő alakjának – a szobrász, építész, iparművész, látványtervező – Maróti Gézának (1875–1941) nemcsak az életműve, hanem a síremléke is figyelemre méltó és különleges. A Fiumei úti Sírkert egy elhagyatott, ligetes részén található síron egy szárnyas női aktot ábrázoló nagyméretű márvány relief emelkedik, mely a művész saját alkotása. Lánya Bródy-Maróti Dóra visszaemlékezése szerint a nagyalakú relief sokáig a Lendvay utca műteremben állt. „Papa Szférák zenéjének nevezte. Később, anyám kívánságára ez lett a Papa síremléke”.
Maróti 1941-ben az Országos Magyar Iparművészeti Társulat kezdeményezésére a Székesfővárostól kapott díszsírhelyet a Kerepesi úti temető 32-es számú parcellájában. A síremlék felirata: Itt nyugszik Maróti Géza 1875–1941. Szerette a szépet, kereste a jót, Sokat küzdött, sokat dolgozott, Nagy sikerek, nagy csalódások után, Csendesen megpihent, De a lelke és munkája öröké él.
A sír felirata szerint itt nyugszik még a „Mama” – azaz a művész anyósa, Fritz Mihályné (1860–1917) –, valamint a felesége, Fritz Leopoldina (1879–1967) is, akit azonban a felirat nem jelez.
https://ludwigmuseum.blog.hu/2020/03/07/egy_megfagyott_muzsikus_siremleke