Az idén augusztus 20-án jártam a királyi városban Fehérváron. Valódi ünnepi hangulattal, virágokkal, rendezvényekkel és az osszárium megtekintésének lehetőségével.
(Csak ezen az egy napon nyilvános a csontkamra megtekintése – fotózása.) Éltem az alkalommal készültem rá, érdekes volt a sok száz bedobozolt csontmaradvány között tartózkodni, nézelődni, exponálni.
Illő záróképnek gondoltam a fehér virágokkal dísztett Szent István királyunk, az államalapító uralkodó szarkofágjának ide szánt képeit. Elgondolkoztam az impozáns bazilika méretéről, a sok királyi síremlék gazdagságáról, művészi kiviteléről. Tragédiaként éltem meg hiányukat, hiszen az ország középkori uralkodóinak művészi síremlékeik megtekintését jogos igényként éltem meg itt Székesfehérváron. – De abból mára sajnos csak a csontkamra maradt. Krakkóban, Párizsban, Londonban a királysírokon szinte az egész történelem követhető. Talán egyszer nálunk is… Kevesen tudják, hogy az ország mai területén a sok sok királyi síremlékből talán csak kettő látható, látogatható – Tihanyban és a Budán.
Bagyinszki Zoltán