Zenésznek ritkán készül szobra, ezért ez a szobor külön érdekes. Dankót hivatásának teljes vértezetében látjuk itt, miközben hegedűjét pengeti. A zenei géniusz elmélyült pillanata jelenik meg. Az emlékművek elnagyolt ábrázolását meghazudtolóan bensőséges és a művész alkatának megfelelő, azzal összhangba lévő a szobor megformálása. Mikor készültem a találkozásunkra, megnéztem Dankó korabeli fotóit, és egészen ezidáig azt hittem, hogy ez egy eszményített alak, de nem! Dankó Pista így nézett ki! Ez egy portré hű szobor. Olyan szobor készült, ami a korban teljesen szokatlan volt: tapintható közelségben van az alak. Fantasztikusan szép erezetű, csipkézett, zseniális részletgazdagsággal van megoldva a háttérben elterülő, az alakot megtámasztó vadrózsabokor. A kicsit rózsaszínes, tört fehéres műemlék gyönyörűen vésett, szépen faragott. A másfeles életnagyságú emlékmű ruskicai márványból készült, és habár az idő nem tudta kikezdeni a nemes anyagot, a vandálok már néhányszor igen. Sajnos ez a szobor volt sokáig a legtöbbet megrongált emlék. Előszeretettel törték le a hegedű nyakát, amit nagyon költséges volt helyreállítani, persze ez többször is megtörtént. Most már úgy van megcsinálva, hogy lehetetlen megrongálni! Egy acél stift van benne, így már letörhetetlen – jelenti ki a helytörténész. Minden részlet a kabát gombjától, a hegedű húrjaiig hihetetlen komponáltan jelenik meg, ami a szobrász zsenialitását tükrözi. Habár a szobor főnézetre van hangolva, hátulról is érdemes megnézni. Az alak kissé kilépő mozdulata és elegáns egzaktsága a romantikusan lobogó talapzattal gyönyörűen van felvezetve. Bármilyen furcsa is a kifejezés, úgynevezett „beszélő talapzatot” látunk ennél a szobornál, amit a neobarokk szobrászat talált ki. Ennek jellemzője, hogy a figura jelentőségére és életművére már a talapzat is utal: mintegy narratívaként teszi értelmezhetővé azt.
Margó Ede szobrászművész Hunyadi János, Szigligeti Ede , Kossuth Lajos szobrai mellett kiemelkedő műve a Dankó Pista cigányprímás alkotása.
„Húzd rá, cigány, te örök, te áldott,
Virulj mindig, dicső nótafa,
Halhatatlan híred ragyogását
Be ne födje feledés hava!”
Dr. Tóth Attila
tanár, művészeti szakíró