Végles vára kevéssel 1368 előtt épült Nagy Lajos király vadászkastélyának, akinek kedvelt tartózkodási helye volt. A várat és a települést 1393-ban említik először. A zólyomi ispánsághoz tartozó királyi vár volt. 1424-től 1490-ig és 1527-től 1546-ig a királyné birtoka, a véglesi uradalom központja. Az 1440-es években Giskra birtokolta, de Mátyás visszafoglalta tőle. Mátyás maga is többször vadászott itt. A 16. században megerősítették és a török ellen kiépített végvárrendszer része lett. A vár léte sem tudta azonban megakadályozni, hogy a török a vár alatti települést többször felégesse, majd 1582 és 1668 között a töröknek adózzon. 1605-ben Rhédey Ferenc ostrommal foglalta el, az 1670-80-as években Thököly kétszer is elfoglalta. 1690-től az Eszterházi család birtoka volt, akik fényűző lakhelyet alakítottak ki benne. A szabadságharc alatt kuruc őrség állomásozott itt. 1870-ben Nemeskéri Kiss Miklós teljesen átépíttette, vadászkastélynak használták. A második világháború végén 1945 februárjában az itt folyt harcokban ment tönkre, de 2009 és 2014 között újjáépítették.[2] A településnek 1828-ban 84 háza és 636 lakosa volt, akik mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. A véglesi uradalmat kiegyezés után hazatérő Nemeskéri Kiss Miklós 48-as honvéd ezredes vásárolta meg. Az új birtokos Franciaországban szerzett gazdag tapaszlatait felhasználva fűrészüzemet hozott itt létre. A Vera-forrás savanyúvizének forgalmazásához palackozóüzemet alapított. 1890-ben sajtgyárat alapított a községben, mely Magyarország területén először gyártott roquefort sajtot.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jelenleg a rekonstruált vár kiváló minősítésű várszállóként ( étteremmel sörözővel ) üzemel a szlovák lakosság és a nemzetközi turizmus örömére. Egyik előző könyvem fotóanyagának készítésekor kb. 15 éve jártam itt először amikor csak lepusztult romokat, kőfalakat és alapfalakat fotózhattam diapozitív formájában. 2004. Tóth Kiadó: Magyar várak: Végles 108-109 oldal. A történelmi Magyarországot körbejárva a fotókat Bagyinszki Zoltán készítette. Akkor álmomban sem gondoltam a visszaállítás sikerére, megvalósítására. Csodálatos munka, vonzó történelmi építmény, remek a kiállított trófeagyűjtemény. Gratulálok a közreműködő szakemberek, munkások, tervezők, bankárok teljesítményéhez. Kár , hogy a történelmi család néhány éve még élő leszármazottai már nem (akikkel én még találkozhattam…..) élhették meg a megtekintés élményét, a kommunizmust követő megújulás eredményét. Ők valóban megérdemelték volna!
B. Zoltán fotográfus