Trencsénben az ásatások szerint már Kr. e. 1700 körül élt itt ember. A római korban Laugaricio tábor állt itt, amely azonban a limesen túl volt. A római kort azonban megőrizte a várhegyen található, Kr. e. 179-ből származó felirat, mely a Tátra Szálló első emeletéről látható. Az emléktábla megörökíti a II. római légió a germánok fölötti győzelmét. A várhegyen egy másik dombormű Giskra Jánosnak állít emléket.
A szlávok idejében egy 1 km2 alapterületű földvár állt itt, melyben egy négyapszisos rotundát is találtak a 9. századból. Az Árpádok idejében a 11. századból származik a legkorábbi információ arról, hogy a várhegyen egy bástyát emeltek. A vár ellenállt a tatár támadásnak IV. Béla idejében. Az Árpád-ház kihalása után Csák Máté kiskirály Trencsénben rendezte be a székhelyét, ahol a várhoz palotát is emelt, emellett a 11. századi bástyát is jelentősen kibővítette és átalakíttatta, melyet Máté-bástyának hívtak. Csák Máté halála után 1321-től Károly Róberté a vár, aki a cseh és lengyel királlyal 1335-ben itt folytatott tárgyalást. Nagy Lajos idejében a felső várat megerősítették és átépítették a várpalotát. Nagy Lajos 1362-ben itt tárgyalt Luxemburgi Zsigmonddal arról, hogy Nagy Lajos lánya Mária Zsigmond felesége lesz. Mivel Zsigmond cseh királyként ellentétbe került a huszitákkal, ezért Trencsén várát megerősítette, számítva egy magyarországi támadásra.
Trencsén várának látképe a felújítás előtt az 1950-es években.
Ekkoriban épült a Borbála palota és a várkápolna, jelezve, hogy Luxemburgi Zsigmond a várat feleségének Borbálának ajándékozta. 1431-ben a husziták sikertelenül ostromolták meg a várat. Habsburg Albert halála után Giskra János rendezkedett be a várban, aki 1462-ben Hunyadi Mátyással megegyezett, így a vár ismét királyi kézre került. Mátyás a várat azonban zálogba adta. A zálogdíjat csak Szapolyai István fizette ki 1477-ben. Ebben az időben keletkezett a monda szerint a vár kútja. A Szapolyaiak a lövési technika fejlődése miatt megerősítették a várat. Három új falat emeltek kettős árokkal. Ezen átépítés után a várat többé nem tudták bevenni. Szapolyai István után, fia János lett a vár tulajdonosa, azonban Ferdinánd koronázása után a várat megostromolták. 1528. június 30-án a várőrség feladta a várat Katzianer császári generálisnak. Az ostrom során a vár jelentősen megsérült, javítását az Illésházyak végezték el, akik 1586-tól Trencsén vármegye örökös ispánjai lettek. A javítás során olasz építészek tervei szerint csillag alakú védelmi erődöt emeltek a vár védelmében és modernizálták az épületeket, vagyis a magas gótikus tetőket síktetőre cserélték a reneszánsz kor ízlésének megfelelően. Illésházy István 1594-ben előbb zálogba kapja a várat, majd 1600-ban az uradalommal együtt meg is veszi. Ezután hozzákezdett a vár költséges felújításának. 1663-ban a törökök felgyújtották Trencsént, azonban a várat nem kísérelték megostromolni. Az utolsó bővítést ekkor a Brezinán végezték, ahol egy csillagtornyot építettek a malomtorony védelmére. A Rákóczi-szabadságharc ideje alatt Trencsén 1704 és 1708 között kuruc kézen volt, de a kurucok 1708. augusztus 3-án egy súlyos vereséggel végződő csata után elvesztették. A német várőrség 1782-ig maradt a várban. 1790. június 11-én a vár leégett, azóta rom. A még megmaradt berendezést az Illésházyak máriatölgyesi kastélyukba szállították, majd később a trencséni múzeumhoz kerültek. A 19. század végén a vár állagát konzerválták, hogy a további romlást elkerüljék. 1905-ben a romot Trencsén városa kapta meg, majd az első világháború után a csehszlovák turistaegyesület kezelte. 1952-ben a szocializmus évei alatt 1. kategóriájú műemléknek nyilvánították és elkezdték költséges felújítását, mely 1954-től kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan tart.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából