Havi Archívum: 2015 november 27, péntek

Gyula – Örömkönnyek, Honosítási ünnepség a Városházán

Gyula városa

Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz

Eredj, ha tudsz… Eredj, ha gondolod,
hogy valahol, bárhol a nagy világon
könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
eredj…
Szállj mint a fecske, délnek,
vagy északnak, mint a viharmadár,
magasából a mérhetetlen égnek
kémleld a pontot,
hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen
hiszed: a hontalanság odakünn
nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
hogy odakünn a világban nem ácsol
a lelkedből, ez érző, élő fából
az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának
észrevétlen ezer új hangja támad,
süvít, sikolt,
s az emlékezés keresztfáira
téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt,
ki rab hazában élni nem tudott
de vállán égett az örök kereszt
s egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
meglátogatták az itthoni árnyak,
szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
a szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták…
Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett:
inkább, semmint hordani itt a jármot,
szórd a szelekbe minden régi álmod;
ha úgy látod, hogy minden elveszett,
menj őserdőkön, tengereken túlra
ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában,
leszek az alj a felhajtott kupában,
az idegen vérben leszek a méreg,
miazma, láz, lappangó rút féreg,
de itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang,
mely temet bár: halló fülekbe eseng
és lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyújtózsinór,
a kanóc része, lángra lobbant vér,
mely titkon kúszik tíz-száz évekig
hamuban, éjben,
míg a keservek lőporához ér.
És akkor…!!

Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de addig, varjú a száraz jegenyén:
én itthon maradok.

Gyula – Erkel Műv. Ház – Erkelhez méltóan, átadás előtt

Gyula városa

“Kultúra annyi, mint tanulás; megszerezni, színvonalon tartani nehéz, elveszteni könnyű.”
Kodály Zoltán

Ajánlom – küldöm e képsorokat 2 egykori kiváló gyulai szakembernek: Volent Zoltán és Varga András művelődési ház
igazgatóknak ,akik biztosan az égi díszpáholyból figyelik majd a hétfői díszes átadást-előadást.

Gyula az Alföld gyöngyszeme, a Kultúra Magyar Városa tovább szépül, épül, értéktára bővül.
A jövőben Erkel Ferenc zeneszerzőhöz méltó környezet várja a közösségi kultúrát, művészeteket igénylők helyi népes táborát
a régi – új intézmény épületében. ( a hasznos időtöltést, kiemelve ajánlom a gyulai ifjúság számára).

A hétfői gála est előtti hangulatok, képek, épület belső részletek reprezentálják a XXI. századi miliőt és a tervező, valamint a kivitelezők sikeres munkáját.

Köszönjük mindenkinek…….gratulálunk!

Bagyinszki Zoltán

 

Budapest – Schiffer Villa – Kernstok üvegfal, Vám- és Pénzügyőrség

Budapest

“Az alakok cselekvés nélküli létezésében a konfliktusmentes harmónia testesül meg… Nem egy valaha volt harmóniát idéz vissza, hanem szinte hisz annak eljövetelében. Az időtlenség és nyugalom biztonsággal és erővel párosul, amelyet az alakok szerkezetessége emel ki. Az a mód, ahogy Kernstok ez idő tájt készült festményein hangsúlyozza az emberi test strukturáltságát, kiemeli a kontúrokat, az üvegablak ólomosztásiban funkcionálisan is értelmet nyer. Az alakokat körülvevő táj és vegetáció aprólékosan dekoratív stilizáltságával ellentétben a figurák belső osztásait a szerkezetesség határozza meg. Kernstok komolyan vette a műfaji kötöttségeket, minden négyzetcentiméternyi felületet pontosan értelmezett, így a forma ebben a műben minden korábbi festményénél kiemeltebb jelentőséget kapott”

Az üvegablak kitűnő művészetkritikai leírása még 1982-ben megjelent a Művészettörténeti Értesítő 2.számában. Szerzői: Gábor Eszter – Nagy Ildikó – Sármány Ilona. – részlet

A Schiffer-villa 1910–1912 között épült, stílusa későszecessziós, a magyaros jellegű ábrázolást szem előtt tartva. Tervezője Vágó József, aki kora egyik legnevesebb építésze volt, és akinek az épület minden részletére gondja volt. Semmilyen részlet nem készülhetett az ő irányítása, alapvető terve nélkül.
A villa a maga nemében egy csoda! Majolikaburkolat, falburkolatok, fa-intarziás díszítések, Zsolnay-kerámia… számtalan gyönyörű részlet. Az egykori tulajdonos névjegye mindenhol felvillan, letisztult elegancia jellemzi a külső és belső teret egyaránt.

https://www.kozterkep.hu

Budapest – Nemzeti Színház II. / fények, képek, hangulatok

Budapest

A színház nem földi színtér! A Színház menedék. Csodák világa. Lehetsz ott királynő, császár és szolga, bohóc és kurtizán. Veled ott minden megtörténhet. Meghalhatsz. Újjászülethetsz. A színház: szerelem! Örökké tartó láz.

Polgár Ernő

… és az épület, no meg “a játék”kiváló fotótéma is egyben.
Bagyinszki Zoltán

Paks – a Sárgödöri pincék sora

Határon belül - 93.000 km2

Pakson az ország más területeihez hasonlóan a 18-19. században lendült fel a szőlőtermesztés. A paksi présházak építése valószínűleg a 19. század elején kezdődött el. Legnagyobb részük a Sárgödör téren található. A hagyományos gerendás famennyezetű épületek általában 50 m² nagyságúak. A szőlőfeldolgozás eszközeit tároló présházakban néhol még több évszázados középorsós prések is találhatók. A Sárgödör tér nevét a pincék építésekor kitermelt löszös anyagról, a „sárga földről” kapta. A gazdák pincéiket a löszös talajba vájták, innen hordták el és használták fel házak építésére, falazásra, vakolásra, tapasztásra és a présházak falainak kialakítására. Ha a Sárgödör téri szépen felújított pincesoron járunk, feltétlenül érdemes megkóstolni az itt hagyományosnak számító, mondhatni zászlós siller borokat, amelyek a város leghíresebb étele, a halászlé mellé is igen jól párosíthatók.

http://www.kincsestolnamegye.hu

Nagyvárad – Szigligeti Színház

Erdély - Partium

A Szigligeti Színháznak otthont adó épület a bécsi Fellner és Helmer cég tervei alapján készült, s a város emblematikus épületei közé tartozik. Meghatározó eleme lett a 20. század legelején kialakult, szabálytalan kontúrú, festői Bémer térnek, mely mai képét a földszintes házak lebontása után sorra épített eklektikus és szecessziós paloták befejezésével nyerte el.
A kőszínház megépítésének kérdése Nagyváradon nem a 19. század utolsó évtizedében merült fel először, hanem már jóval korábban is. Első ízben az 1820-as évek második felében buzdult neki a város a színházépítésnek, majd épp 30 év múltán, az 1850-es évek végén. Mindkét alkalommal eljutottak a helyszín kiválasztásáig, a tervek elkészítéséig, de mindkét próbálkozás (első sorban anyagi okokra visszavezethetően) meghiúsult. Végül is a század utolsó évtizedére értek be azok a feltételek, amelyek lehetővé tették ennek a színháznak a megépítését.
Az épületnek egyértelműen görög ,,arca” van: a hat monumentális jón oszlop valamint a rajtuk nyugvó timpanon önmagáért beszél, és ez utóbbiaknak allegorikus figurái is az épület homlokzatának klasszikus jellegét hivatottak hangsúlyozni. Eklektikus homlokzata elsősorban neoreneszánsz elemeket sorakoztat fel, azonban a főhomlokzat a leghangsúlyosabb a klasszicista építészetre emlékeztető portikusszal, háromszögű oromzattal. Eredetileg Szigligeti Színház volt olvasható rajta, ezt a feliratot az évek során a politikai hovatartozásnak megfelelően cserélgették. A timpanon domborműveit egy Peller Ferenc nevezetű helybéli szobrászművész alkotta meg. Alig 25 évvel az átadás után a szobrok anyaga már peregni kezdett, majd egész darabok is lehullottak. Ekkor döntött úgy a város, hogy kibontatja a szoborcsoportot. Ez a magyarázata annak, hogy a timpanon háromszöge közel 80 éven át üresen nézte a változatlanságban is változó Bémer teret, mígnem most három éve egy nagyváradi szobrászművész, Deák Árpád újra be nem népesítette azt.
Az épületet 1900. október elsejére fejezték be, az ünnepélyes megnyitót október 15-én tartották. Amikor az építkezések megkezdése után (szinte napra pontosan) 15 hónappal a színházat átadták rendeltetésének, a felemelő ünnepségre a színház földszinti előcsarnokában került sor. Az átadási aktus tulajdonképpen a korban szokásos zárkő elhelyezésében testesült meg. Egy henger alakú fémszelencébe tették a megelőző díszközgyűlés jegyzőkönyvét ,,a színház szellemi és anyagi megteremtőinek névsorát”, az új intézmény alapító okiratát és ezt – ünnepi beszédek és ceremoniális kalapácsütések kíséretében – elhelyezték az előcsarnokban egy erre a célra kiképzett üregben.
A fémszelence a színház közelmúltban lezajlott tatarozási munkálatainak során 2010 augusztusában előkerült, és hiánytalanul benne voltak mindazok az okmányok is, amelyeket az átadók 110 évvel korábban ott elhelyeztek.

http://www.szigligeti.ro/

Tekeresi (Orfű) kapuk, pajták, lóistálók

Határon belül - 93.000 km2

A Pécsi tó gátjánál épült Orfű-Tekeres falu a tóvidék legszebb települése, a falu egyetlen utcájának két oldalán még számos XIX. század végén vagy a századfordulón épült parasztpolgár házak, szép homlokzatú porták, tágas, téglából épült gazdasági épületek maradtak meg.

http://orfu-diakszallas.hu/

A Magyar szecessziós építészet Európában – Kiállítás meghívó!

Kiállítások

Magyar szecessziós építészet Európában január 22.

A SÓGOR Csaba európai parlamenti képviselő által szervezett, BAGYINSZKI Zoltán fényképeivel színesített tablókból álló tárlat a Kárpát-medence területén található magyar szecessziós építészeti örökséggel bíró városok meghatározó épületeit kívánja felvonultatni, hangsúlyozva azok európai és egyetemes értékét. A tablókon túl különböző térinstallációk, slideshow és egy épületmakett vezeti be a látogatókat a szecesszió világába. A kiállítás továbbá a szecessziós építészet örökségvédelmének jelenére és anomáliára is igyekszik felhívni a figyelmet, hiszen a stílus reneszánsza ellenére számos (magyarországi és határon túli) épület mára teljesen elpusztult vagy olyannyira méltatlan állapotban van, hogy mielőbbi felújítást és figyelmet igényelne.

FUGA Budapesti Építészeti Központ
Budapest Center of Architecture
Cím: 1052 Budapest, Petőfi Sándor utca 5.

2016. január 22. 18:00

Alföldi szecesszió, tabló vándorkiállítás

Kiállítások

Kiskunfélegyházi és nyíregyházi megnyitó: Bagyinszki Zoltán és Brunner Attila

Megnyitó szövege:

Tisztelt Nyíregyházi Városvédő Egyesület! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szeretettel köszöntök minden kedves megjelent Vendéget az „Alföldi szecesszió” vándor tablókiállításának első helyszínén. Az a megtiszteltetés ért a Szervezők részéről, hogy néhány szót szóljak e kiállítás megnyitóján.

Hogyan is kezdődött ez a történet? Két fiatal művészettörténész – Brunner Attila Kiskunfélegyházáról és Veress Dániel Debrecenből – elhatározta, hogy érdemes lenne körüljárni, megvizsgálni a Gerle János által bevezetett „alföldi szecesszió” fogalmát, összegyűjteni emlékeit a teljesség igényével, és ha lehet, következtetéseket levonni arra nézve, vannak-e sajátos stílusjegyei, díszítményei, anyaghasználata ezen épületeknek. A téma megvitatására tavaly októberben Kiskunfélegyházán regionális konferenciát szerveztek, amelyre igyekeztek az Alföld teljes területéről előadókat felkérni – nemcsak a hazai megyékből és városokból, hanem határainkon túlról is, így például Szabadkáról, Temesvárról, Nagyváradról és Nagykárolyból. Engem azzal kerestek meg, hogy szülővárosomat, Nyíregyházát és szűkebb pátriámat, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét képviseljem, amit örömmel vállaltam el. A konferencia kezdetére készítette el az itt látható kiállítás tablóit a Balogh Bertalan Művészeti Alapítvány, nagyrészt Bagyinszki Zoltán és Brunner Attila képeivel illusztrálva. A Nyíregyháza szecessziós örökségét felvillantó tabló fotóit a Városvédő Egyesület, Hudivók Róbert készítette és bocsátotta rendelkezésre.

Bagyinszky Zoltán nevét szeretném kiemelni, hiszen évtizedek óta járja a Kárpát-medencét és fotózza épített örökségünket. A magyar kastélyokat bemutató kötetei mellett szerzőtársa volt Gerle Jánosnak a 2008-ban megjelent „Alföldi szecesszió” című könyv elkészítésében, amelyből Nyíregyháza akkor sajnálatos módon kimaradt. Bede Béla 2012-es országos útikalauzában már négy épület kapott helyet a város jelentős szecessziós alkotásai közül: a Nyírvíz-palota, a Ruzsonyi-ház, a volt Otthon Szálló és a Keresztessy-ház. Itt kell megemlítenem Jandekné Borbély Edit nevét, aki a nyolcvanas években tanulmányaiban elsőként foglalkozott Nyíregyháza szecessziós építészetével, valamint Martinovszky Zsuzsa és Fekete Anikó építészeket, akik 2005-ös műegyetemi TDK-dolgozatukban a város jellegzetes családi házait gyűjtötték össze. Bár ismert, hogy Nyíregyháza szecessziós építészete nem mérhető össze a dél-alföldi városokéval (pl. Kecskeméttel, Szegeddel, Szabadkával), de ha végigtekintünk a kiállítás tablóin, a fotókon és felidézzük hozzá képzeletben az itt nem szereplő épületeket, megállapíthatjuk, hogy nem kell szégyenkeznünk. Nyíregyháza esetében büszkék lehetünk arra, hogy ebben a korszakban is országos hírű építészek formálták a növekvő város arculatát egy-egy épületükkel; itt többek között a Vágó testvérek Széchenyi utcai patikájára, Kőrössy Albert és Kiss Géza takarékpénztár épületére, valamint Baumhorn Lipót zsinagógájára gondolok. Voltak olyan építészek, akik a fővárosban éltek, életművüket mégis ezen a vidéken hozták létre. A Magyar Építőművészet folyóirat első szerkesztője, a nyíregyházi születésű Führer Miklós a városban több egyéni hangvételű épületet tervezett, így a Hősök terén álló, már említett Otthon Szálló és a Szent István utcai „pávás ház” mellett a görög katolikus püspöki székházat. Papp Gyula és a tiszalöki születésű Szabolcs Ferenc műépítészek a takarékpénztárak „specialistáinak” számítottak; a Nyírvíz-palota és a Zrínyi utcai volt Általános Hitelintézet – a mai házasságkötő terem – mellett Kisvárdán és Nyírbátorban is építettek nyertes pályázataik alapján, az utóbbi településen városházát is, amit a megyei vonatkozású tablón láthatunk. Munkáikra a barokkos, lendületes vonalvezetés, egyfajta „historizáló szecesszió” jellemző, amely épületeiknek sajátos megjelenést, az eredeti rendeltetéstől elvárt eleganciát ad. Végül, de nem utolsósorban voltak olyan ifjú építészei is a városnak a századfordulón, akik a fővárosi tanulmányok és szakmai gyakorlat után hazatértek. Közülük a szecesszió időszakában kiemelkedik Pavlovits Károly, aki több finom vonalvezetésű, Lechner Ödöntől ihletett, mégis egyedi stílusú lakóépületet alkotott, többek között a Benczúr téri Ruzsonyi-házat, a Széchenyi utcai Zoltán-házat és a Sóstói úti Korányi-villát. Pár éves nyíregyházi működése után Debrecenbe költözött, ahol alkalma nyílt nagyobb, emeletes épületek tervezésére, de sokáig vállalt még megbízásokat szülővárosában is. A helyi építőmesterek közül említésre méltó Szuchy József és János neve, akik több nagyobb középület kivitelezését végezték és az ott szerzett tapasztalataik alapján saját maguk is terveztek és építettek kisebb lakóházakat.
A kiállítás jól érzékelteti, hogy fantázia és a formálás végtelennek tűnő gazdagsága számos egyéni épületet teremtett országszerte a századforduló idején. Ebből láthatunk itt egy sokszínű, figyelemfelkeltő válogatást, amit tíz, építtetők és épülettípusok szerinti tematikus tablón, valamint tíz földrajzi csoportosításún tanulmányozhatunk. A tervezők inspirációinak és a korabeli külföldi hatásoknak köszönhetően több irányzat élt és hatott egymás mellett: a szigorúbb geometrizáló, az oldottabb növényi ornamentikájú, a nemzeti jegyeket kereső és hangsúlyozó „magyaros” szecesszió mellett láthatjuk a történeti formákkal való keveredés különböző változatait is. Mindegyikre találhatunk példát Nyíregyházán. Közel 150 építészeti alkotás között kalandozhatunk, köztük jó néhány már nem álló épület is feltűnik az archív ábrázolásokon. Érdekességekre is felfigyelhetünk, például arra, hogy Führer Miklós „pávás házának” motívumaihoz nagyon hasonló ornamentika megjelenik egy kecskeméti homlokzaton, sőt még egy mátészalkai épületen is, bár ez utóbbiról nem láthatunk itt fotót. Szembeötlő, hogy bár az alföldi szecesszió egyik karakteres vonulatát jelentette a nyerstégla-építészet (pl. Szegeden és Hódmezővásárhelyen), ez az anyaghasználat Nyíregyházán jóval szerényebb mértékben jelent meg, elsősorban Pavlovits Károly Széchenyi utcai lakóházain, a homlokzati mezőket kitöltő felületként.

A konferencia és a kiállítás nagy erényének tartom, hogy egymás mellé kerülhettek ismertebb, „élvonalbeli” épületek és szerényebb, az adott települések számára jelentős, értéket hordozó alkotások. Reflektorfénybe kerültek olyan, a szecesszió szempontjából eddig „fehér foltnak” tűnő területek, mint Jász-Nagykun-Szolnok vagy Békés megye, de ide sorolnám Szabolcs-Szatmár-Bereget is, hiszen kevesen gondolnának, hogy Nyíregyházán túl is lehet értékes szecessziós épületeket találni – maga a megyeszékhely is az alföldi szecesszió „kisugárzásának” északkeleti peremén helyezkedik el. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban néhány számadatot említsek. A Gerle-Kovács-Makovecz szerzőhármas
felbecsülhetetlen munkája, „A századforduló magyar építészete” című könyv Nyíregyházánál 11, Nyírbátornál 2, Mátészalkánál 3, Kisvárdánál pedig 2 emléket sorol fel. Az „Alföldi szecesszió” körül csoportosulók célja egy részletes leltár készítése is, amely ezt a listát bővíti, szükség esetén korrigálja. Eddigi kutatásaim és gyűjtéseim alapján Nyíregyházán mintegy 25, Nyírbátorban 4, Mátészalkán 6, Kisvárdán pedig 7 épület tartozhat ebbe a csokorba. Emellett minden felsorolt településen lehet tudni egyegy
hajdan szép, de ma már nem látható vagy ornamentikáját vesztett épületről, amit a világháború mellett inkább a városok rendezése-növekedése tüntetett el. Ilyen különleges alkotás volt Nyíregyházán az egykori Apolló, később Dózsa mozi a mai Mártírok terén, a város első mozgókép-színháza, amely a már említett Szuchy testvérpár nevéhez fűződik. Kevésbé ismert, a historizmus és a szecesszió keveredésének sajátos példája a megyében a nyírtassi Vay-kastély, amely hosszú ideje üresen áll.
Nyíregyháza szecessziós épületeinek állapota változatos: sok közülük szépen felújított, de jócskán akadnak köztük pusztulók is. Kívánom Önöknek, nézzék, olvassák végig a tablókat, legyenek büszkék közös századfordulós épített örökségünkre – amely az Alföld egyik jelentős turisztikai vonzereje lehetne -, és a városban is járjanak nyitott szemmel, hiszen mindig akadhat egy-egy apró részlet, amire rácsodálkozhat az ember.
Köszönet a konferencia és a kiállítás megálmodóinak, Brunner Attilának és Veress Dánielnek, a Nyíregyházi Városvédő Egyesületnek és Cservenyák Katalinnak, valamint a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárnak, hogy helyet adtak a kiállítás számára.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Garai Péter

A kiállításról bővebben itt:
http://www.nyiregyhaza.hu/alfoldi-szecesszio-nyiregyhazan-2016-01-14

Szabadka – Zsinagóga színes üvegablakok 2015.

Délvidék

Európában ez az egyetlen zsinagóga, amely külső és belső megjelenésében a szecesszió magyar stílusát képviseli.

A zsinagóga a zsidó hitközség vallási épülete volt 1979-ig. Ekkor ajándékozási szerződéssel átadták a városnak, hogy újítsa fel és viselje gondját a továbbiakban. A zsinagóga azóta építési terület, ahol az anyagi eszközök meglététől függően végeznek felújításokat. A szabadkai Népszínház használta rövid ideig, 1985–1988 között számos színi előadást, koncertet tartottak falai között. 1988 óta kihasználatlanul, üresen áll. 2012-ben turisztikai célokkal megnyitotta kapuit a látogatók előtt, új szerepkört adva az épületnek. A tervek szerint a jövőben többcélú épületként működne: koncert-, kiállító terem, illetve színi előadások helyszíneként.

Az ólomüvegek terveit Róth Miksa (1865–1944) készítette.
Az ólomüvegek Róth Miksa műhelyében készültek, élénk színeikkel, művészi hatásukkal különleges varázst jelentenek ebben a szentélyben. Sajátságos fényhatásokkal élményt keltő látványt nyújtanak a rozetták indázó fürtjei: a leveleik, szíveik, szegfűik, liliomaik és tulipánjaik a zöld gyöngéd árnyalataiban, a világos lilában, a pirosban, a sárga és kék színeiben pompáznak.

http://www.szepmagyarorszag.hu