Tapolca – tavasbarlang

Határon belül - 93.000 km2

A Tapolcai-tavasbarlangot 1903-ban fedezték fel kútásás közben, amelyet tíz évvel később a látogatók számára is megnyitottak, így hazánkban ez volt az első villanyvilágítással ellátott, és turisztikai célra is használt barlang.
A tavasbarlangot bezáró kőzet a miocén kor végének szarmata korszakában, 12 millió éve képződött. Kőzettömegét az egykori Szarmata-tengerben lerakódott mésziszapos üledékekből összecementálódott mészkő rétegek alkotják.

A tavasbarlang vízutánpótlása két úton történik, amely egyben magyarázatot ad a járatok kialakulására is. A Déli- Bakony irányából kis mélységben hideg (10°C-os) karsztvizek érkeznek a Tapolcai-medence térségébe. A Bakonyban beszivárgó elnyelődő karsztvizek egy része nagy mélységbe is lejut, ahol a Föld belső hőjétől felmelegszik, majd a törésvonalak mentén felfelé áramlik. Ilyen 30°C-nál melegebb termálvíz tör fel a Kórház- és a Berger Károly-barlang forráskürtőiből.

A hideg és a meleg karsztvizek keveredése üregeket, járatokat old ki a mészkőben. Százezer év alatt így jött létre a Tapolcai-tavasbarlang is, amely része a város alatti, immár 10 km hosszúságban feltárt barlangrendszernek. A térség későbbi kiemelkedés miatt a barlangok legfelső része szárazzá vált.

Az összekeveredett 20°C-ra hűlt langyos vizek a tavasbarlangból tovább áramlanak a felszín alatt, majd a Malom-tó forrásaiban látnak napvilágot. A tó vizének visszaduzzasztása tette lehetővé a barlangi csónakázást.

A tavasbarlang élővilágának közismert és legfeltűnőbb képviselője a fürge cselle (Phoxinus phoxinus), egy apró halfaj, amelyet a helybeli lakosok csetrinek hívnak. A Tapolcai-tavasbarlangot már 1942-ben, jóval a hazai barlangok általános védettségének kimondása előtt, védelem alá helyezték. 1982 óta fokozottan védett.

http://www.tavasbarlang.hu/index.php/hu/a-barlangrol

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!