Mezőhegyes – Nóniusz ló-szerszám

Határon belül - 93.000 km2

A lovak használatakor alapvetően a következő felszereléseket használjuk: kötőfék, kantár, zabla, nyereg, illetve fogatolás esetén a hám. A felszerelésekkel kapcsolatban vannak bizonyos követelmények, amelyek elsősorban az anyagukat, a tárolásukat és karbantartásukat illeti. Célszerű, ha a felszerelés jó minőségű bőrből készül (kivétel a zabla), melyeket rendszeresen karban kell tartani és ellenőrizni, hogy nem repedezett, töredezett-e a bőr, mert az komoly baleseti forrás lehet. A nem rendszeresen ápolt és karbantartott szerszám sokkal gyorsabban elhasználódik és tönkremegy. A nem kellően karbantartott felszerelések, a kemény, repedezett bőrszíjak, az izzadságtól megkeményedett filcek (nyeregalátétek, izzasztók) „feltörhetik” munka vagy lovaglás közben a lovat.

Fontos, hogy a szerszámokat száraz helyiségben (szerszámoskamra, nyerges) tartsuk, mert ellenkező esetben magukba szívják a nedvességet. A helyiségek legyenek világosak, tágasak, és legyen bennük egy kialakított rend, amely biztosítja a gyors és könnyű kezelést, a szerszámok áttekinthetőségét és elkülönítését. Minden lónak külön felszerelése legyen. Ez azért fontos, mert a szerszám beállítása és csatolása egy-egy adott lóra történik. Használata után, amikor a lovat lenyergeltük, illetve kifogtuk a nyeregből, a hámot tegyük állványra, a kantárt pedig akasszuk fel. A szennyeződött részeket nedves ruhával töröljük át és hagyjuk megszikkadni. Szikkadás után nyeregszappannal, bőrápoló pasztával kenjük át a bőrrészeket, de amikor azt a bőr beszívta, puha ruhával töröljük fényesre. A zablát és a kengyelt töröljük szárazra. Az izzasztófilcet, nyeregalátétet hagyjuk megszáradni, majd száradás után gyökérkefével keféljük át, hogy puha maradjon. A naponkénti karbantartás ellenére időnként ki kell mosni, hogy a beszívott izzadtságot eltávolítsuk.

A Nóniusz (lófajta):

A fajta az angol félvér jellegűek egyik legtömegesebbike. Két típusa alakult ki, a nagyobb testű, jórészt fekete mezőhegyesi, valamint a kisebb, szikárabb, többnyire pej színű hortobágyi. A sárga színű egyedeket nem törzskönyvezik. Bottal mért marmagassága 155-165 cm.

Munkakészsége páratlan. Nyugodt vérmérsékletű, tartós teljesítményre képes igásló és fogatló valamint nagyszerűen bevált az ugrósportban. A hobbi lótartásban is bizonyított, mint mindenes.

A fajtát jelenleg megpróbálják könnyedebbé és gyorsabbá tenni, angol telivérek tenyésztésbe állításával (cseppvérkeresztezés). Ezek a nóniuszok már inkább megfelelnek a mai fogatsport követelményeinek.

http://www.georgikon.hu/tanszekek/takarmany/TAMOPLoteny/ch03s03.html – részlet

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!