Az elegáns Magyar Pannonia motorkerékpár – nosztalgia

Egyéb képek

A csepeli motorkerékpárgyár Pannonia motorkerékpárjai nemcsak Magyarországon, de más, akkor még szocialista berendezkedésű országokban is rendkívül népszerűek voltak. Gyártásuk két évtizede alatt robosztus konstrukciójukkal, megbízható működésükkel és kedvező menettulajdonságaikkal számtalan vásárlót győztek meg. A Pannónia motorkerékpár-márka az ötvenes években jött létre. Az első Pannónia motorkerékpár 1954-ben jelent meg, majd a Csepel 250-es modelljéből továbbfejlesztették, végül Pannonia TL néven vált ismertté- A gyártás 1975-ös leállásig az elsőként megjelent TL változat számos módosításon, és korszerűsítésen ment keresztül.

A második világháború után, 1947-ben kezdődött meg ismét a magyarországi motorkerékpár-gyártás. A Csepel 250-es modellt először 1949-ben az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatták be a nyilvánosságnak. Ez a motorkerékpár még ikerdugattyús volt, amit 1951-ben váltott az egydugattyus kivitel. A Csepel motorkerékpárgyár 1953-ban továbbfejlesztette a 250-es modellt, és az új terméket Pannonia márkanéven vezette be. Az első TL modellmegjelölésű motorkerékpárok sorozatgyártása 1954-ben kezdődött.

Weisz Manfréd, egy német zsidó származású magyar vállalkozó 1924-ben kezdte el a motorkerékpárok gyártását Magyarországon. A Dunán található Csepel-szigeten épített acél – és gépgyártó üzemet, mely a két háború közötti ídőszakban élte virágkorát. A második világháborút követően, 1947-ben a gyár állami vállalattá alakult át.

Az NDK-ban:

A megjelenést követő első öt évben több mint 20 000 ilyen Magyar motor került az NDK útjaira. A kezdeti kétkedés hamar általános elismerésbe csapott át. A Pannoniák profitáltak a versenysport-részleg eredményeiből is, habár soha nem szánták őket igazi versenymotoroknak. Útfekvésük és kezelhetőségük valamint tetszetős formájuk sok rajongót szerzett. 1960 –tól kezdődően bevezették a burkolt változatot, a TL 250 B-t, míg végül 1964-ben az NDK leállította a Pannonia motorkerékpár importját.
A Pannonia 250 nem volt egy kimondott versenymotor, de nem is épp kezdőknek való jármű. Akik Pannoniát vásároltak, mindenekelőtt megbízhatóságát és utazási komfortját értékelték. Igaz emellett, hogy az 1,75 m-nél alacsonyabb motorosoknak akadhatott némi problémája az üléspozíció beállításával. Karsten Starke, aki már iskoláskorában beleszeretett egy Pannoniába, az átlagosnál nagyobbra méretezett duplex fékek működését dicséri:

„Még ha meglehetősen kopott fékbetétekkel utazott is az ember, rendben megfogták a motort.”

Családi jármű:

Mivel Magyarországon nehéz volt személyautóhoz jutni, a motorkerékpárok mellett oldalkocsikat és utánfutókat is gyártottak. A Pannonia motorkerékpárokhoz az OK-3 típusjelű oldalkocsikat a Magyar Hajó- és Darugyár váci üzemegységében készítették. Összesen 800 ezer oldalkocsit gyártottak, nagyobbrészt exportra. A csomagok elhelyezését úgynevezett motorkulival oldották meg, ami egy közel 30 kg teherbírású egykerekű utánfutó volt motorkerélpárok részére. Annak idején Magyarországon 70 km/h-ban határozták meg a maximális sebességet.

A Pannonia vége:

1964-ben felváltotta a T1-es modellt a T5-ös alapmodell, amelynek már 16 lóerős motorja volt. Ez a modell egy évtizedre biztosította a gyár túlélését, mivel a Szovjetunió nagy syámban vásárolta őket. A hatvanas években egy 350-es Pannonián dolgoztak a Csepel Művekben, ám a fejlesztést leállította az akkori politikai vezetés.

A döntés alapja egy új, kéthengeres, kétütemű, 246cm3 hengerűrtartalmú motorkerékpár, a P20 volt – melyet később P212 néven fejlesztették tovább – ami a vásárlók körében viszont nem volt túl népszerű. A Szovjetuniót nem érdekelte, Nyugaton pedig egyszerűen túl nagy volt a verseny a negyedliteresek között. Így 1975-ben leállították a motorkerékpár-gyártást azt követően, hogy 1954 és 1975 között összesen 689 039 Pannonia motorkerékpárt állítottak elő.

http://huns2huns.com/az-elegans-magyar-pannonia/

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!