Vác – történelmi emlékhely, a Váci csata emlékműve

Határon belül - 93.000 km2

Az 1867-es kiegyezéssel Magyarország szuverenitása egy részét visszakapta. Ez tette lehetővé, hogy az 1848-49-ben elesett hős honvédeink emlékét szabadon ápolhassuk.

Vác polgárai elsőként fogtak gyűjtésbe, hogy méltó emlékművet állítsanak a hősöknek.
Kossuth Lajos 100 Ft-t köldött Turinból a következő levél kiséretében:

Rudnay József úrnak,
a váci kerület választási elnökének.

Tisztelt Elnök úr!

Bocsánatát kérem, hogy a választásra vonatkozó válaszom
mellett egy kéréssel terhelem.
Ugy értesülök, hogy a váciak emléket kivánnak emelni a
váci csatában elesett honvédeknek.
A váci csata, amint egyik legdicsőbbike, ugy strategiailag
egyik legfontosabbika volt egész szabadságharcunknak.
Legyenek áldottak a váci honfiak s honleányok, hogy szent-
nek ismerik a multnak dicsőségét;
oh legyen az szent mindenha a nemzet előtt!
A multak dicsősége nagy nemzeti kincs. Nagy emlékezetek
alapítanak a népnek nagy jövendőt, mert nemes forrásai a ha-
zafias nagy tetteknek.
Nekem becses bizodalmuk nyilvánításával jogot adtak a
a váciak magamat közésük számítani.
Engedjék meg hát, hogy munkám megtakarított filléreivel
én is résztvehessek a hála adójában, melylyel szabadságunk el-
hullott bajnokai szent emlékének áldoznak.
Legyen – kérem – szíves elnök úr az ide rekesztett száz
forintot az emlék-bizottmánynak kézbesíteni.
És fogadja megkülönböztetett tiszteletemet és üdvözletemet.
Turin, aug. 23. 1867.

Kossuth Lajos s. k.

Az emlékművet a hétkápolnánál azon a helyen állították fel, ahol az 1849 április 10.-i ütközet alkalmával a visszavonuló osztrákok egy ágyúja elakadt.

Az emlékmű tervét Caciari Alajos építőmester és Krenedits Ferenc rajztanár készítették. A mevvalósítás érdeme a Zambelly Lajos alezredes /elnök/ és Degré Alajos százados /alelnök/ vezetése alatt működött váci honvédegyesületé.

Vác és vonzáskörzete 4000 Ft-t gyűjtött össze az emlékmű költségeire.

3600 Ft-ba került az ércbeöntése. A négy méter magas vas obeliszket a Gömör megyei Csisznavodán készítették a Heinczelman gyárban. Lépcsőszerű talapzaton nyugszik és bronzzal van befuttatva. A tetején lángoló ágyugolyó. A felső oldallapokon Magyarország címere, alatta koszorúval körülfont ágyugolyók. A négy fehér lapon a következő feliratokat olvashatjuk:

I.
Vándor megállj! tekints szét e mezőn,
HONVÉDEINK itt küzdtek a jogért,
S itt nyugszanak, kik vért és életet
Áldoztak a honért.

II.
Ha zsarnok lába nyomja e hazát,
Ne csüggedj el! hisz ŐK csak nyugszanak
Széttörni békót, szolgaláncokat
Fölkelnek újra ŐK, a – hősfiak!

III.
Ha a szabadság napját élvezed,
Áldd érte Istent s e szent hamvakat;
HONVÉDEINK véréből nőtt a fa,
Mely vész s viharban enyhe nyugtot ad.

IV.
MDCCCXLIX.
Aprilis X.

Július XV. & XVII.

Ezeket a sorokat Degré Alajos írta. Írt Kossuthnak is. Mint a Váci Honvédegyesület alelnöke meghívta őt az emlékmű leleplezésének ünnepére. Kossuth a meghívásra a következő levélben válaszolt:

Degré Alajos Honvéd Százados úrnak,
a Váci Honvéd-Bizottmány Alelnökének.

Tisztelt Alelnök úr!

Köszönöm becses meghívását a Váczi honvédemlék lelep-
lezési ünnepélyére.
Önök ez emlékben oltárt emeltek a szabadság hitvallásának.
Jól esnék bánatos lelkemnek ez oltár előtt együtt imádkozni
Önökkel a szabadság Istenéhez, hogy adjon az élőknek akaratot,
eltökélést `s erőt, híven, bátran, önzéstelenül szeretni a Hazát,
mikint ama dicsőséges holttak szerették.
De jól sejtette Ön, hogy e szerencsétől eltiltanak a körül-
mények.
Én elv embere vagyok.
Soknak  –  ne mondjam: mindennek,  –  máskint kellene
lenni a Hazában, mint amikint van, hogy én Ön becses meg-
hívásának megfelelhessek.
`S amit nekem tennem nem szabad, azt tenni fiaim sem
tartják szabadnak, nem mert fiaim, hanem, mert ők is elv emberei.
De ha testileg nem, jelen leszünk lélekben az ünnepélyen.
Megüljük a napot a számkivetés sivatagában `s hálás kegyelet-
tel áldva a magyar szabadság vértanuinak szent emlékét, könyö-
rögni fogunk Istenhez, távoztassa el Hazánktól az átkot, hogy
ama martyrok hiában vérzettek legyen.
Nem írok többet, nehogy a nagy múlt emlékének a törpe
jelennel összehasonlítása keserűvé tegyen. Mert ama múlt és e
jelen között, oly rémületes űrt ásott, nem a végzetes kényszerű-
ség, hanem az önbizalomvesztett megcsüggedés, hogy fejem
szédeleg, ha reá gondolok.
“Liceat sperare timenti”.
Hazafiúi tisztelettel `s baráti kézszorítással
Turin Julius 16 k. 1868
Kossuth Lajos s. k.

Mivel ez volt az első 48-as emlék hazánkban, avatása országos ünneppé vált, mely 1868. július 19-én fényes külsőségek között ment végbe.

A fővárosi vendégek a magyar gőzhajós társaság Budapest nevű külön hajóján jöttek. Az országos központi honvédbizottság Klapka György tábornok vezetése alatt jelent meg. Képviselve volt a pesti és a legtöbb vidéki honvédegyesület. Andrássy Gyula gróf miniszterelnök és honvédelmi miniszter, valamint Weinkheim Béla báró belügyminiszter egy-egy miniszteri tanácsossal képviseltette magát. Megjelent Gelich Rikárd tábornok, Aschermann ezredes, Földváry Albert, Horváth, Sréter, Madarász, Gorove sat.

A menet, melyben a vármegye és város tisztviselői, a káptalan tagjai és a kispapok is testületileg résztvettek, 10 órakor zeneszó mellett indult a Hétkápolna felé. A Hétkápolnában dr. Kovách Pál kanonok mondott misét, mely után az ezredekre menő közönség a honvéd emlék elé vonult. Itt a pesti nemzeti dalárda elénekelte a Szózatot, mely után Degré Alajos mondott emlékbeszédet.

http://www.radnoti-vac.sulinet.hu/munkak/helytort/hemlek.htm

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!