Magyar szecessziós kapuk

Határon belül - 93.000 km2

Kovácsoltvas-művességünkben az új művészeti stílus, a szecesszió a nyugati országok vasművességével szinte egy időben, legalábbis csak kis késéssel jelentkezik, és néhány kiemelkedő munka a nyugat-európai ösztönzések gyors felszívódásáról tanúskodik. A századfordulóra a magyar vasművesség európai színvonalra emelkedett.
A kovácsoltvas-művességben a szecesszió megjelenésének öt irányzata figyelhető meg: stilizált növényi, népies-magyaros, távol-keleti, mértani és barokk-klasszicizáló késő barokk motívumokkal.

A stilizált növényi ornamentális irány, a kusza, imbolygó vonalak, a vég nélkül burjánzó szalagfonatok, a „cigarettafüst” motívum – mint a szecesszió párizsi formája – a századfordulóra jelent meg hazánkban. A stíluskorszak végéig önállóan is, valamely más motívummal együtt is jelentkezett.
Kelet-Európában, így hazánkban is a szecesszió erősen népi ihletésű volt. Számos építész a népi építészetben fellelt szerkesztési elveket használta fel – tehát nem csupán a népies formákat –, és ennek eredményeként jelent meg a városokban némi átfogalmazással a népi ihletésű építészet. Ezt a népi szerkesztési elvet vasműves emlékeinknél csak elvétve találjuk meg. Voltak azonban olyanok, akik a növényi ornamentikát úgy tudták egybeötvözni a népies motívummal, hogy ezzel az eredetileg idegen forma hazai változatát hozták létre.
A szecesszió külföldi hanyatlásakor a hullámvonalakkal stilizált dekoratív stílus helyét az építészetben az „új tárgyiasság” foglalja el. A vasművesség is a geometrikus alakzatokat választja ekkor. A célszerűség túlzott hangsúlyozásával a sallangoktól mentes formák vonalakká merevültek, a díszesebb rácsokat például a meandermotívum, a kissé öblösödő vonalvezetés vagy az egyenes vonalakkal épített geometrikus alakzat különbözteti csak meg az egyszerű pálcarácsoktól.

A késői szecesszióban felbukkant egy újabb neobarokk áramlat is. Burkoltan, a növényi motívumokban is megjelent, naturálissá váló növénymintái pedig a barokk formában, antikizáló füzérben, olykor a csúcsíves kompozícióban kaptak új jelleget.

A szecesszió e fő irányzatai, különböző megjelenési formái, díszítményei olykor egymást átfedve, egyszerre is megjelentek. A népi motívum kígyózó vonalakkal együtt is felbukkant, máshol népmesei elemként növényi motívumok nélkül jelent meg, de a neobarokk-klasszicista áramlat is megfért a pávamotívummal, miként az több vasműves alkotáson látható. A kígyózó vonalú rácsok helyébe lépő egyszerű, pálcatagos rácsokat is díszítették, noha nem mindig szervesen a kompozícióhoz hangolva.
A századfordulótól az 1. világháborúig, a szecesszió hazai virágzása korában főleg lakóházak épültek, így e korszak vasművességét is leginkább ott követhetjük nyomon.

A szecesszió korára is érvényes az a megállapítás, amit az eklektika vasművességénél jellemzőnek ítéltünk: a függőfolyosók rácsai általában tömeggyártással készültek; a lépcsőrácsok már sokkal díszesebbek, és indusztrializált kézimunkának nevezhetjük őket; a vasrácsos kapuk pedig színvonalas alkotások.

Jancsó Gergely díszműkovács írása – részletek
a teljes anyag: http://www.diszmukovacs.hu/szecesszio-vasmuvessege

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!