Szilvásvárad – Fátyol vízesés

Táj és természet

A Fátyol-vízesés a Szilvásvárad fölötti Szalajka-völgy egyik fő nevezetessége, hazánk egyik kiemelkedő természeti szépsége.

A karsztforrásokból eredő patakok vizéből lerakódott mésztufa érdekes lépcsőszerű képződményt hozott létre.

Itt sorakoznak Magyarország legszabályosabb forrásmészkő gátjai, melyen a fátyolosan lezúduló tiszta víz, csodálatos látványt nyújt. Kialakulásuk egy hosszú, máig is tartó folyamat eredménye. A Fátyol-vízesés az erdei kisvasút Gloriette tisztáson lévő végállomásáról pár perces sétával, vagy a szilvásváradi nagy parkolótól egy hosszabb túra keretében érhető el. A patakot tápláló Szalajka-forrás a hegység egyik legnagyobb vízhozamú karsztforrása.

A vízgyűjtő területére hulló csapadékvíz a talajtakarón át a mészkőbe szivárog, szénsav-tartalmával annak egy részét feloldja és magával szállítja a forrás felé. Felszínre bukkanása után megkezdődik az oldott mésztartalom kiválása a patak vizéből. A Szalajka-forrás alatti völgyszakaszban, a forrástól 500 méterre összeszűkül a völgy, ahol eredetileg is réteglépcső, vízesés alakult ki.

A víz folyása itt felgyorsult, vizéből szén-dioxid illant el, és az oldott mésztartalom egy része kivált a köveken, ágakon. Hosszú földtörténeti idő alatt hatalmas forrás mészkőpárna képződött, teljesen kitöltve a völgytalpat. Homlokzatán továbbra is megtörik a víz esése, folyamatos a mészkiválás, gyarapítva a felhalmozódást. Az előrenyomuló párna homlokzatán sorakoznak ma is a Fátyol-vízesés gátjai. A mészkiválást meggyorsítják a vízben, a gátak homlokzatán, a mederbeli köveken, ágakon megtelepedő moszatok és mohák. Megnövelik azt a felületet, melyen a víz lefut, így a szén-dioxid elillanása, a mészkiválás gyorsabb ütemű.

Életműködésükhöz maguk is vonnak ki szén-dioxidot a vízből. Elhaló részeiket a forrásmészkő bekérgezi, magasítva a gátak peremét, melyek mögött kis tavak jönnek létre. A patakmederbe hulló faágakat, fatörzseket is bekérgezi a forrásmészkő. Gyakori, hogy a patakba dőlt fatörzs körül idővel forrásmészkő gát jön létre, kis tavat duzzasztva fel. A bezárt növénymaradványok elkorhadásával kis üregek keletkeznek, ezért a forrásmészkő likacsos szerkezetű. Erre utal találóan a Bükk vidékén használatos elnevezése a “darázskő”. A Szalajka-patakból a völgy alsóbb szakaszain is válik ki forrásmészkő, egyes részeken évente 5-10 mm-rel növekvő vastag bekérgezésként.

Forrás: elmenyekvolgye.hu

Vélemény, hozzászólás?