Budapest – Millenniumi emlékmű

Világörökségeink (részletek és az egész) a Kárpát-medencében

A Millenniumi emlékmű avagy Ezredévi emlékmű Budapesten, a városligeti Hősök terén található emlékmű, mely a magyar honfoglalás ezeréves jubileumának állít emléket. Az emlékmű az 1896-os millenniumi ünnepségekre szánt számtalan építészeti és városfejlesztési beruházás (Ferenc József híd, Nagykörút, Millenniumi Földalatti Vasút, Országház, stb.) egyik ékköve, ami azonban a késlekedések miatt csak tíz évvel később, 1906-ra készült el. Tervezője Schickedanz Albert, az eredeti szobrok többsége Zala György munkája volt.

Az emlékmű előtt az első világháború után a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság tervezésében 1929-ben felavatták a háborúban elesett hősök emlékkővét. A második világháború után a kommunista rezsim a Habsburg–Lotaringiai-házból származó uralkodók szobrait megsemmisítette, helyükre a különböző magyar nemzeti szabadságküzdelmek vezető alakjainak szobrait tetették.

Középen a 36 méter magas oszlopon a kitárt szárnyú Gábriel („Isten embere”, „Isten ereje” vagy „Isten erősnek bizonyult”) arkangyal szobra áll, mely közel 5 méter magas, egyik kezében a magyar koronát, a másikban az apostoli kettős keresztet emeli a magasba, épp úgy, ahogy a legenda szerint az államalapító, Szent István álmában tette.

Az emlékmű eklektikus stílusban épült, félköríves alakban, 85 méter széles, 25 m mély, magassága 13 m, a két oszlopcsarnok között a távolság 20 méter. A bal és a jobb oszlopcsarnokban a magyar történelem 7–7 neves személyiségének bronzszobra áll, míg a nyitott szoborfülkék kőlábazatán elhelyezett domborművek az adott személyiség korára vagy tevékenységére jellemző történelmi jelenetet ábrázolják.

A középső oszlop talapzatánál a honfoglaló hét vezér, balra (hátulról előre) Töhötöm, Ond, Kond, jobbra (hátulról előre) Tas, Huba, Előd, élükön Árpád magyar nagyfejedelemmel.

A Hősök emlékköve és Árpád vezér szobra között fekvő fémlap egy hévizes artézi kutat rejt. A kutat Zsigmondy Vilmos kezdte el fúrni 1868-ban, és 1877. június 4-én talált rá a hévízre 970 méter mélyen.

Az oszlopcsarnokok sarokpillérein, belül, egymással szemben, a két kolonnád tetején a Háború és a Béke kétlovas kocsijai, kívül pedig a Munka és a Jólét, illetve a Tudás és a Dicsőség allegorikus bronzfigurái állnak.

Forrás: wikipédia

Vélemény, hozzászólás?