Vármegyeházák: szubjektív Épület, hatalom, történelmi helyszín, műemlék, társadalmi – politikai találkozóhely, közigazgatási centrum és még sok jelzőt illeszthetünk ezekhez a hatalmas méretű közintézményekhez, a történelmi megyeházákhoz. Díszes főhomlokzatukat a megyecímer ékesíti (sok helyen börtön is kapcsolódott hozzájuk).A fotóst főleg a műemlék és a megyeközpont jelleg izgatta, amikor a felvételeket elkészítette.
Legközelebb a Gyulai Vármegyeháza, ma Városháza áll közel hozzá. Hiszen nap, mint nap itt tölti idejét az ódon falak között, itt dolgozik, itt található Békés megye legszebb belső tere, az egykori Díszterem, a nagy – tanácsterem. A mennyezetén igazán szép történelmi címerekkel, falain festményekkel, ódon hatalmas ajtókkal irigylésre méltó történelmi hangulata van. Legalább 60 -65 épületet látott, sokat lefotózott a több mint 70 vármegyeháza épületből, van olyan megye ahol 3 – 4 település is hosszabb, rövidebb ideig birtokolta a megyei központ rangját.
Monumentálisak, legtöbbször értékes műemlékek a megyeházák. Ahol fontos döntések születtek, ez volt mindig a helyi politizálás központja is. Híres történelmi személyiségek kerültek vidékről az országos politika színpadára, hogy csak pár nevet említsek: Kossuth – Zemplén, Mikszáth – Nógrád, Deák – Zala, Tisza – Békés, Wesselényi – Szilágy megyékből.
A török kiűzése után, a Habsburg Birodalom idején kezdték kiépíteni a mai is meglévő magyar megyeháza rendszerét. Stílusuk szerint változatos képet mutatnak, a 72 épületből nincs két egyforma. Nagy részük a historizmus korában, a XIX. században épült. Barokk: Eger, Nagykáló, Sátoraljaújhely, Szegvár Klasszicista: Székesfehérvár, Pest, Sopron, Beregszász Romantikus: Esztergom és Kemence Eklektikus: Szolnok, Nagyvárad, Déva, Gyula, Pécs Szecesszió: Debrecen, Nagyenyed, Nyitra, Marosvásárhely Szocreál stílus: Salgótarján, Békéscsaba (a II. világháború után) kevésbé igényes formában épült pár megyeháza (Megyei Tanács) a csonka-Magyarország területén.
Bagyinszki Zoltán