A szegedi fogadalmi templom 1913-1930-ban épült neoromán stílusban Schulek Frigyes és Foerk Ernő tervei alapján.
Építését az újabb árvizektől való megmenekülésért fogadalomból, 1880. november 28-án határozták el a szegedi városatyák. Sokáig tartott, amig megfelelő telket és egy pénzügyileg is elfogadható tervet találtak. A telekben is nehéz volt megegyezni, de végül a régi barokk stílusú Demeter templom telkére esett a választás, mert régtől fogva e területhez fűződött a lakosság kegyelete. A város vezetése a templom építésének helyéről 1883. január 22-én hozta meg határozatát. Az első terveket Schulek Frigyes, a budai Halászbástya alkotója készítette, aki neoromán stílusú templomot tervezett és a párizsi Sacré Cœur-székesegyházhoz hasonlóan a szegedi dómot is fehér kővel akarta burkolni. Foerk Ernővel azonban módosítatták a tervet, aki inkább a lombardiai tégla-architektúrához vonzódott, s ez lényegesen olcsóbb volt. Foerk terveit 1913. március 18-án fogadta el a városi vezetés.
A templom alapkövét ünnepélyes keretek közt 1914. június 21-én rakták le, bár az építkezés már 1913 augusztusában megkezdődött. Az I. világháború is megszakította az építkezést, majd csak 1923-ban tudták újra folytatni, 1924 augusztusában emelték fel a kupola aranyozott, napsugaras keresztjét a helyére. Ugyanez év karácsonyán mutatták be az utolsó szentmisét a régi Demeter templomban, majd pontifikálta utána ugyanazon a napon Glattfelder Gyula csanádi püspök az első szentmisét az új templomban. 1925-ben és 1926-ban tették fel a gömböt és a keresztet a tornyokra. A közelgő gazdasági válság miatt a templom belső építészeti munkáit nem tudták teljességgel a tervek szerint befejezni, az későbbi időkre maradt. Végül 1930. október 24-én felszentelték a templomot. Az ünnepi miséhez a zenét Dohnányi Ernő komponálta. Horthy Miklós kormányzó, Klebelsberg Kunó kultuszminiszter jelenlétében szentelték fel a templomot, amely kezdettől fogva mind a mai napig a csanád vármegyei püspökség, majd 1950-től a Csanádi egyházmegye, majd 1982-től a Szeged-Csanádi Egyházmegye székesegyháza.
A dóm a szegedi városkép igen jellegzetes eleme, XX. századi egyházi építészetünk egyik legmonumentálisabb alkotása, hazánk negyedik legnagyobb temploma. Ennek a nagy templomnak méltó építészeti kerete lett a Rerrich Béla által tervezett Dóm tér az egyetemi épületekkel és a püspöki palotával, amelyek 1929-1932-ben épültek szintén dekoratív téglaarchitektúrával.
Gróf Klebelsberg Kunó munkásságának csúcspontja Szegedhez kötődik: 1930. október 25-én avatták fel a Dóm tér monumentális épületegyüttesét. Ezen a napon lett felszentelve az 1879-es árvíz után megépített dóm, a fogadalmi templom is. Ekkor adták át a püspökség főiskoláját és internátusát; valamint a Dóm teret övező épületek árkádsorában a Pantheont (Nemzeti Emlékcsarnokot), amely a legkiválóbb magyar politikusok, művészek és tudósok mellszobrainak gyűjteménye. A szegedi egyetem tanári karának adományaként 1931-ben egy Klebelsberg-címeres domborművet is felavattak a Nemzeti Emlékcsarnokban, amelynek felirata nagyformátumú oktatási politika megvalósulását hirdeti: ‘te saxa loquuntur’ (‘Rólad a kövek beszélnek’). Klebelsberg emberi és szakmai nagyságát jelzi, hogy katolikus elkötelezettsége mellett is minden iskolatípust támogatott, ekképpen fogalmazott: ‘Egyformán támogatnunk kell minden jellegű iskolát: államit, polgárit, községit, hitfelekezetit…’.
1931. augusztusában a Bethlen-kormány lemondásakor ő is megvált miniszteri tisztégétől, 1932. október 2-án, két nappal 57. születésnapja előtt hunyt el. Kívánsága szerint kedves városában, Szegeden temették el.
A dómban 1935-ben elkészült jelképes sírja fölött a következő felirat olvasható:
GRÓF KLEBELBERG KUNÓ
1875-1932
‘GONDOLATTAL, SZÓVAL, ÍRÁSSAL, ALKOTÁSOKKAL SZOLGÁLTA HAZÁJÁT ÉS SZEGED VÁROSÁT, VIRULÁSA FELETT VIRRASZT A FELTÁMADÁSIG.’
A felirat alatti szarkofágon Ohmann Béla egészalakos fekvő szobra látható.
Forrás: wikipédia, klebelsberg-egyesulet.hu