A Bodoky-major Gyula város külterületén található az Élővíz – csatorna gyulai határában, a vasúti híd melletti nagyobb területen. Bal oldalon, ma még a fóliatermelés helyszíne.
A nyár folyamán, vízen kenuval közelítettük meg és akkor készült egy fotósorozat a látnivalókról.
Rendkívül szép gazdag- változatos dendrológiai értékeket rejtő zöldterület, hatalmas régi fákkal, kiszáradt patakmederrel, bokrokkal, cserjékkel egyetemben.
Szép kirándulóhely is lehetne belőle….. Elkészült erre vonatkozóan egy turisztikai hasznosítási elképzelés – beadott pályázat:
Nemzetközi jurta jellegű tábor az ősi magyarságra – hagyományainkra, korai történelmünkre emlékeztetve. Újabb városi unikum , vendégcsalogató érdekesség.
A névadó tiszteletére, a régióban végzett mérnöki tevékenységére emlékezve a városközpontban 2 évvel ezelőtt emléktáblát is avattak.
bővebb ismertető az alábbiakban olvasható.
Bagyinszki Zoltán
Bodoky Lajos (Békésgyula, 1833. október 1. – Budapest, 1885. szeptember 13.) miniszteri tanácsos és vízügyi felügyelő.
Atyja megyei mérnök volt; tanulmányait Kecskeméten, Eperjesen és Budapesten végezte s a budai József Műegyetemből 1852-ben kikerülve, Herrich mellett két évig a Tisza-szabályozási felügyelőségnél szolgált, mire bátyjához, Bodoky Károlyhoz ment Gyulára, aki ott Körös-Berettyó-szabályozási főmérnök volt. 1860-ban az alkotmányos élet beálltával Békés megye megválasztá főmérnökévé; a provizórium alatt leköszönt s mint magánmérnök működött. 1863-ban a Temes-szabályozó társulat főmérnökévé választatott. Bátyja halálával a kormány ővele tölté be a Gyulán megüresedett királyi főmérnöki állást, honnan 1872-ben Budapestre hívatott s itt a Duna-szabályozásnál nyert állást. A szabályozási munkálatok befejeztével országos középítészeti felügyelő lett. 1881-ben, a műszaki tanács szervezésével, osztálytanácsosi minőségben a vízépítészeti osztály élére állíttatott. Erre az időre esnek a Tisza és mellékfolyói völgyén megindított és részben már végre is hajtott nagymérvű ármentesítési munkák, melyek sikeréből jelentékeny rész őt illeti. Báró Kemény Gábor közmunka- és közlekedési miniszter, amint a minisztériumot átvette, Bodokyt a műszaki tanácsból miniszteri tanácsosi minőségben a vízügyi adminisztráció élére állította.
Munkái:
– A folyókban és csatornákban folyó viz mozgásának elmélete. Humphrey és Abbot után ford. és jegyzetekkel ellátta. Pest, 1869.
– Jelentése az 1873. évi bécsi világtárlaton kiállított vizműtani és vizépítészeti tárgyakról. Bpest, 1874. (Közm. és közl. m. kir. miniszterium kiadványai 9. füzet.)
– Műszaki vélemény a Rába-szabályozó társulat által eszközölt ártérfejlesztésről. Győr, 1877.
– Francziaország vizi utainak és csatornahálózatának leirása. Bpest, 1880. (Közm. és közl. miniszterium kiadványa. Ism. Nemzetgazd. Szemle.)
Technikai cikkei a Tisza és Duna szabályozásáról a Honban és Nemzetben jelentek meg; a mérnökegyesület vízépítészeti szakosztályának tárgyalásaiban is tevékeny részt vett, és cikkei a Magyar Mérnökegylet Közlönyében (1868–69, 1873, 1875) jelentek meg.
Forrás: wikipédia