Ruskicai márvány – bánya 2010.
Erdély sorozatunk 3. része az ”Erdély természeti kincsei” c. munka fotóanyagának elkészítése már a végéhez közeledett, folyamatosan éreztem akartam, hogy ez a téma nem maradhat ki a tartalomból. Valaki… megint segített nekem. Köszönöm!
Erdélyben a Ruszka – havasokban, közel a Retyezát roppant csúcsaihoz található a Kárpátok egyetlen komolyabb márvány kitermelő bányája . A ruskicai kő igazán szép színű, erezetű változatos árnyalatú kőzet- történelmi is hiszen több 100 éve bányásszák, ma is intenzív kitermelés, szeletelés, zúzás, történik a bánya területén ill. az út menti üzemekben.
Kevesen tudják a történelmi Magyarország városaiban és Budapest középületeiben rengeteg márványt használtak innen burkolásra, díszítésre, esztétikai érték növelésére az elmúlt századokban. Az építő ipar egyik legfontosabb alapanyagaként keresett termék volt.
A kőzetet alkotó ásványok leírását most talán mellőzném!
Kedves barátaim: Feri és Szabolcs segítségével 2 éve jártam a bányában – az üzem területén. Régi vágyam teljesült, amikor a terepjáró autó elindult a főútról és letért a völgybe a bánya irányába.
Izgalommal figyeltem a környezetet, a kőzetet, a fenyőket. Terepjárónk hamarosan elérte a bánya kerített bejáratát, ahonnan még további komoly emelkedővel jutottunk a fotogén – érdekesebb területre.
Egy igazi márvány hegy, egy rózsaszín – fehér természeti képződmény a lábam alatt. A legrégebbi kitermelő helyektől ( fekete ?!)a mai szeletelésig mindent láthattam. Volt tükörsima gyönyörű hófehér felület, de a kristályos szerkezetű változatos rózsaszín-világ volt inkább a jellemző.
Szabolcsnak külön köszönöm: a látványt, az erdélyi csodát, a kő közeli érintés lehetőségét, a szememmel történő simogatást és a sok sok felvételt a helyszínen. Engedélyünk birtokában szabadon nézelődtünk – körbejártuk a területet, több szinten megtekintettük a kitermelést. Mint kés a vajban úgy történik a hatalmas kockák kivágása a hegy testéből. Vízzel hűtve a pár mm vékonyságú végtelenített gyorsan körbejáró – nem közönséges szálat- drótot képzeljünk el. Osztályozást követően a hatalmas tömböket kamionok, óriás teherautók szállítják lejjebb, majd a központi telepre a főút mellé .
A legérdekesebb dolgot a régi bánya körbejárása jelentette számomra, még a “barlangszerű vágatban” is fényképezhettem.
Érdekes volt az évszázadok alatt befeketedett fehér márvány hegyoldal. Az öreg gépek, eszközök az otthagyott egykori munkafolyamatok nyomai és a lépcsőzetes teraszok látványa.
Nem ilyennek képzeltem, mást vártam- fantáziám, szemem készült az élmény befogadására.
A több órás fotóséta délután befejeződött az időre sem lehetett panasz, volt mindenféle…..
Értékes képekkel birtokunkban ismét kocsiba ültünk és visszatértünk a cég központjába.
Megpihentünk, tisztálkodtunk az előre lefoglalt vendégházban, majd az otthoni kisüstit követően elkészült az estebédünk, amit kellemes társaságunk – citeraszó mellett fogyasztott el.
A zene és a finom hazai bor hangulatunkat tetőzte, ekkor Feri muzsikáját már énekszó kísérte. Ismét megtapasztaltam a magyar népzenei kincs gazdagságát és a citeramuzsika felejthetetlen élményét.
Bagyinszki Zoltán