Szentendre város Pest megyében a Szentendrei kistérségben. Elsősorban művészetével és kultúrájával ragadja magával a látogatót.Szentendre a Dunakanyar kapujában, a pilisi Kőhegy és a Duna találkozásánál, a Szentendrei-szigettel szemben, gyönyörű természeti környezetben található. Budapest irányából könnyen megközelíthető autóval, HÉV-, autóbusz- és sétahajó járatokkal. Kedvelt kirándulóhely.
Szentendre ősi városához számos kisebb település csatlakozott az évszázadok során, ezek ma Szentendre különböző, hagyományos elnevezéssel bíró városrészei: Izbég (volt falu), Pannóniatelep, Szamárhegy, Püspökmajor, Pismány…
Ulcisia Castra (magyarul: Farkasvár) Pannonia provincia „limes”-ének egyik jelentős állomáshelye, Marcus Aurelius kedvenc katonai tábora volt. Megfordult itt 202-ben Septimius Severus, 214-ben Caracalla és 375-ben Valentinianus császár.
A népvándorlás korában a környék nem volt lakott hely. A 9. században a honfoglaló Árpád fejedelem vezértársa, Kurszán fejedelem itt telepedett le, a római őrhely (lat.: vicus militaris) és a hozzá tartozó polgári település romjait felújíttatta, s erődítménynek használta.
A DUNAKANYAR KAPUJA – Szentendre ma
A II. világháborút követően a csendes kisváros jó tartózkodási helye volt az új rendszer mellőzöttjeinek. Köztük két nagyformátumú magyar írónak, Hamvas Bélának , aki a Bubánban kertészkedett és közben megírta a huszadik századi magyar irodalom egyik remekművét, a Karnevált. És Németh Lászlónak, aki Farkas Ferencék Bükkös-patak menti házában írta a Galileit (1953), egyik legjelentősebb drámáját.
Szentendre csak az 1960-as évek végén került az országos érdeklődés látókörébe. Kormányzati és megyei tervek alapján 1967-ben a város határában megindul a Szabadtéri Néprajzi Múzeum építése. A várost Pest megye kulturális központjának jelölik ki. Megkezdődnek a Szentendrei Teátrum előadásai.
Létrehozzák a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságát. A főépületben helyezik el a Ferenczy -család tagjainak alkotásait. A belváros műemlék épületeit felújítják képtárak és gyűjtemények céljára. A régi művésztelepet teljesen felújítják és 1969-ben új művésztelep épül a Kálvária úton. Megnyitják a Népművészetek Házát, valamint 1977-ben időszakos kiállítások céljára a Fő téren a Szentendrei Képtárat, ahol a szentendrei művészet 50 éves jubileumára kiállítást rendeznek. Katalógusában immár nyolcvanhét művész neve szerepel. Szentendre ismét a művészek városa lett.
Megjelenik Barcsay Jenő három könyve (Művészeti anatómia, Ember és drapéria, Forma és tér) amelyeket számos idegen nyelvre lefordítanak. A világhírt a Művészeti anatómia hozta meg számára, amelyet a világ szinte valamennyi művészeti egyetemén tankönyvként használnak.
A turizmus mind nagyobb méreteket öltött. A képtárak mellett egyre többen keresik föl a szépen fejlődő Szabadtéri Néprajzi Múzeumot és a jugoszlávámagyar államközi egyezmény alapján létrehozott Szerb Egyházművészeti Gyűjteményt.
Forrás: wikipédia, szentendre.hu