Egyöntetű döntéssel felvették Szabadkát a szecessziós városok hálózatába, másik 22 város társaságába – értesítette a nyilvánosságot a Save Subotica egyesület.
A Réseau Art Nouveau Network szervezet január 25-én tartott évi közgyűlést Aveirben, Portugáliában, ahol egyöntetűen megszavazták, hogy Szabadka is kerüljön be a szecessziós városok hálózatába, amelynek olyan városok a tagjai, mint például Nagyvárad, Bécs, Brüsszel, Barcelona, Budapest, Helsinki, Ljubljana, Palermo, Havanna, Riga, Glasgow. Mindez azzal járhat, hogy több turista keresi fel a várost, konferenciákat szerveznek e témakörben, tapasztalatot cserélhetnek e városok szakemberei.
Szerdán nyílik meg a Városi Múzeumban Peter Schubert osztrák fotóművész A szecesszió csodás világa – építészeti részletek a Duna menti országokból című kiállítása. A szervező a belgrádi Osztrák Kulturális Fórum és a szabadkai Városi Múzeum, a megjelenteket Hulló István, a szabadkai Városi Múzeum igazgatója köszönti, a kiállítást Nicolaus Keller, a belgrádi Osztrák Kulturális Fórum igazgatója nyitja meg.
Forrás: Vajdasági Magyar Szó
Épületek a képeken: belvárosi cukrászda, kereskedelmi bank, Lechner villa, Raichle bérház, Raichle palota, Sonennberg ház, Városháza, Zsinagóga.
1899-ban a tudás és a tapasztalat összefonódásával az európai építészeti irányzatokkal egy időben Szabadkán is megkezdődött a saját szerkezetű és stílusú építkezés. Az első szabadkai szecessziós épületek megalkotói Raichle J. Ferenc, Titus Mačković, Komor Marcell és Jakab Dezső voltak. Raichle az Európát meghódító új stílusirányzat – az Art Nouveau világába való kirándulást két földszintes bérház építésével kezdi. E házak homlokzata és belső beosztása arra utal, hogy Raichle jól ismerte az európai városokban virágzó új stílust. Raichle már ezt megelőzően, a gimnázium és az Osztrák-Magyar Bank épülete esetében kifejezésre juttatta a bécsi szecesszió iránti érdeklődését, habár ezek az épületek főként barokk koncepcióról tanúskodnak.
Az elkövetkező években épült még jó néhány új stílusú építmény, első helyen a Raichle-palotával.Mint idős hölgy, úgy ékesíti kifinomult és gazdag díszítésével a Zsinagóga Szabadka városát. Ez a csodálatos építmény tragikus elhagyatottságban ünnepli száz évét az újjáépítési törekvések közepette. Ma a Zsinagóga a város tulajdona, és szerves része annak a zsidó épülettömbnek, amely kisszámú, de életképes zsidó közösség tulajdonában van, az épületet egyben a Zsidó Hitközség használja. Itt találhatók a Zsidó Hitközség irodái és egy kis méretű, de figyelemre méltóan berendezett ima helyiség.
Több mint száz évvel ezelőtt, 1902. szeptember 30-án tartották meg a szabadkai izraelita hitközség újonnan felépült neológ templomának avatási ünnepségét.
Az építés gondolata 1892-ben merült fel. A szükséges 240 ezer koronát a hitközség a maga erejéből teremtette elő. Az 1900-as adatok szerint Szabadkán 3400 zsidó polgár élt. Az Erdő utcai zsinagóga már kicsinynek bizonyult. Szükség volt az új templomra. Az építéshez a telket Geiger A. Mór földbirtokos adta. Jelentős szerepük volt dr. Milkó Izidor elnöknek, Kunetz Ignác kitűnő pénzügyi szakembernek. 1925-ben a Szombat folyóiratban dr. Milkó Izidor az építésről így ír: „Az volt a célunk, hogy nemcsak a vallásos célnak megfelelő szép, architektonikus szempontból is figyelemre méltó művet teremtsünk, hanem legyen becses emléke és díszítő szépsége a városnak.”
Az alapkő letételére 1901. április első felében került sor. 1902 augusztusában a Szabadkai Közlöny ezt írja: „Augusztus havában kész lesz a monumentális épület, amely egyike lesz a város legszebb palotáinak.”
Boško Krstić a Városházáról írt könyvében eképp folytatja bevezető gondolatait: “A szabadkaiak nyíltan vállalják iránta érzett szerelmüket és állítják: Nem tudok élni a Városháza nélkül. Ezt pillantja meg elsőként a városba érkező. És amikor elmennek Szabadkáról, a Városháza az, amire szünet nélkül emlékeznek. A szecesszió és az európai rendű építészek, művészek és iparosok nagy ihletének legmarkánsabb példája ebben a városban a századforduló idejéből. A stílusé, amelyhez visszatérünk, mint az utolsó klasszikus művészeti stílushoz.”
A szabadkai Városháza egy igen egyedi stílusirányzat megvalósulása: a magyar szecesszióé. Amikor az 1906-os városi gyűlésen Biró Károly, Szabadka akkori polgármestere, kijelentette, hogy a városháza felépítéséhez szükséges pénzt előteremtették, még senki sem tudta, milyen stílusban fog felépülni a Városháza. “Látszólag minden nyilvánvaló volt: az új városházát mindenképpen barokk stílusban kell felépíteni, Mária Terézia korának domináns stílusában, hiszen a királynő nevét Szabadka a szabad királyi város státuszával együtt kapta.” Ám a dolgok végül másként alakultak. “Az 1900-ban megtartott párizsi Világkiállításon – amelyen kiemelkedett a szecessziós stílusú magyar pavilon, és a pécsi Zsolnay gyár bemutatta a kerámiagyártás új technológiáját – mintha a mérleg nyelve a szecesszió követőinek felére billent volna.” A szecesszió – ez az új irányzat – akkoriban bontogatta szárnyait, s mint minden új és ismeretlen dologra, erre is sokan negatívan reagáltak, mondván, a szecesszió “mélyebb tartalom és érzés nélküli divat”. Gondolata mégis megérkezett Szabadkára, mely azonnal hosszas vitáknak és tanácskozásoknak adott okot, mire végleges döntés született.
Forrás: szabadkavaros.blog.hu