A régészeti leletek tanúsága szerint már a 6. században szláv település állt a területén. A mai települést 1293-ban Topolchan néven említik először. Királyi birtok, majd 1307-ben Károly Róbert Haslav comesnek a Kistapolcsányi család ősének adta, aki királyi engedélyt kapott arra, hogy a Leves patakban arany után kutasson.
Mai kastélya eredetileg késő gótikus vízivár volt, melyet előbb a johanniták, majd Csák Máté birtokolt. Az első plébániatemplomot a 14. század első felében építették. Várkastélyát a 15. században a Kistapolcsányi család építtette. 1559-ben az országgyűlés mint szükségtelen erődítményt le akarta bontatni, 1578-ban azonban mégis újjáépítéséről döntöttek.
A település 1600-ban mezőváros lett. 1611-ben kihalt a Kistapolcsányi család és 1616-ban a birtok a Rákóczi családé lett. 1662-ben a várat átépítették, 1664-ben kirabolták a császáriak.
1696-ban itt született II. Rákóczi Ferenc első fia György Lipót. 1705 januárjában itt volt Rákóczi főhadiszállása. 1708-ban a kurucok elleni győzelme után Heister tábornok serege foglalta el. A Rákóczi-szabadságharc bukása után a Rákóczi birtokok, így Kistapolcsány is a kincstárra szálltak, melytől 1710-ben a Coburg család vásárolta meg, majd 1711-ben Zichy Károly szerezte meg. A Zichy család 1742-ben a horvát származású Keglevich családnak adták el. A Keglevichekkel számos dalmát telepes is érkezett, akik fellendítették a zöldség és gyümölcstermesztést, a szőlőtermesztést és sörfőzést.
1787-ben Keglevich Károly a korábbi gótikus templom helyett új barokk templomot építtetett. 1890-ben a Habsburg család lett a kistapolcsányi uradalom birtokosa.
1910-ben 1602, többségében szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Aranyosmaróti járásához tartozott.
Forrás: wikipédia