Havi Archívum: 2016 december 12, hétfő

12►

A ház a hagyomány szerint kétszáz éve épült. Falai vályogból készültek, nyeregteteje náddal fedett, udvari homlokzata háromtengelyes. A szoba és a konyha elrendezési módja a korábban általános lakásrendnek felel meg, a huszadik század első negyedében használt tárgyakkal rendezték be. A bemutatott tárgyvilág a szőlőművelő kapás, valamint a summás család életmódját tükrözi.

A konyhában féloldalas szabadkémény látható tüzelőpadkával. A sütés-főzés tárgyai között található háromlábú vas, illetve cseréplábas serpenyő, lapos fenekű vaslábas, valamint kenyérsütő tepsi is. A vásárba a gömöri fazekas központból hozták a cserépedényeket, melyeknek jellegzetes csoportját alkotják a nagyfazekak. A tűzálló agyagból készült főzőedény olyan ételek készítésére volt alkalmas, melyek főzéséhez – mint a káposzta, bab, húsleves, kása – egyenletes, lassú tűz kellett. Főztek benne szabad tűzhelyen vagy bent a kemencében, illetve tüzelőpadkán is, ahol kétoldalt a fazék mellé rakták a tüzet.

A tűzhely szerszámai között megtalálható a szénvonó, illetve a tűzélesztésre használt tűzfújó is. A kenyérsütés eszközei – a kenyérszakajtó fatál, a szita, a kovászfa, valamint a sütőlapát – a dagasztás és a sütés folyamatát idézik. A dagasztáshoz már előző nap előkészültek: elkészítették a kovászt, elővették a teknőt, a szitát, a kovászfát, a kovászkendőt, a szakajtókosarat, a kenőtollat, valamint a kenyértartókat is. Másnap korán reggel a szobában a kaszli előtt dagasztottak. Egy hat-tízgyermekes családnál húsz kilogramm lisztből 6-7 kenyeret sütöttek.

A tej feldolgozásának eszköze a köpülő, amelyben a tejfelt és az aludttejet függőleges irányban mozgó verővel ütötték, míg a vaj elkészült. A tejesfazekak és a tejesköcsögök száma a tehéntartással, illetve a tehenek számával függött össze. Helyük a köcsögfán, a kerítésen, a konyhában vagy a kamrában volt. Az olajos edényben tárolták a böjti ételkészítéshez szükséges étolajat. A tésztafőzésnél a főzőedények mellett fontos szerepet töltött be a cserépszűrő is.

A vizespadon két vizeskorsó fért el. Nemcsak a házban használták a vizeskorsót, hanem a mezőn is. Régen csörgős korsóval jártak a határba, azt használták a víz szállítására és ivásra. A pitvar szemközti falán a díszesebb bélapátfalvi tányérok sorakoznak.

Az első szobában párhuzamos elrendezésben áll a két ágy, előtte a székek, középen az asztal és mögötte a lóca. Az ajtó bal oldalán található a csonka gúla alakú búbos kemence, sár ülőpadkával.

Télen bent főztek a “házban”, azaz a szobában. A masinán sorakoznak az edények, a háromlábú vaslábas fazék, a padkán a tejesköcsögök, a tányérok, a sótartó, és ott áll a szenesvasaló is. Kedvelt helye volt a gyerekeknek a kemence és a fal közötti “szurdik”, ahol gyakran aludtak. A felnőttek mindnyájan egy szobában aludtak: egy ágyban a fiatal pár, másik ágyban a legénytestvér, az öregek pedig hátul a sarokban, a dikón. A gyermek születése után a gyermekágy idejére az ágyat elkerítették egy nagy szövetlepedővel, amit a deszkafödémhez erősítettek. Az újszülött egy-két hétig az édesanya mellett feküdt, majd bölcsőbe került. Később állni tanulását az állóka segítette, melynek helye változó volt. A szemközti oldalon tárolóbútorként a kaszli állt. Fiókjaiban lepedőt, ágyhajat, törülközőt, valamint kendőt tartottak. Tetején findzsák, poharak, kereszt, “Máriácska”, angyalka, Szent József vagy Szent Antal, búcsús mézeskalács, olvasó, imakönyv, valamint tükör látható. A falakat búcsúban vásárolt Jézus szíve olajnyomatok és szentképek díszítik. A mestergerendán kalendáriumot és borotvát tartottak.

A földes szobát minden reggel bögréből vízzel vékonyan körbelocsolták, majd felsöpörték. Szombatonként mázolták. Tapasztóanyagként agyagos, löszös földet használtak. A vízzel képlékennyé tett anyagba tehéntrágyát tettek. A szálas anyagok szilárdabbá tették és jobb tapadást, kötést biztosítottak a mázoláshoz használt sárnak.

A hátsó helyiségben a bejárattól balra láthatók a tizenegyedik század közepén alapított nemzetiségi monostorban feltárt leletek. A középkori szőlőművelő vaseszközök, az abasári borkultúra tárgyi anyagai (oltványkészítés, borpalackozás) és dokumentációi is itt szerepelnek, vitrines múzeumi kiállítás formájában.

http://www.museum.hu/muzeum/422/Abasari_Kapashaz?f

Csesznek várának közelében a festői Bakony lábánál található Réde, szomorú látnivaló a kis falu egykori híressége a késő barokk Eszterházy kastély / romja  és  parkja.
Szomorú látvány a ma már csak hírmondónak maradt főbejárat, a ma is látványos középrizalit,  továbbá a régi fotó szép emlékeket idéz……
Az úrilak megsérült a II. világháborúban és az 50-es években lebontották. Egy kis fantázia és becsukott szem segít visszakerülni az értékes régi épület termeibe, parkjába.

A parkban ma is több dendrológiai értékű látványosság várja a vállalkozó szellemű érdeklődőket.

Bagyinszki Zoltán