Utolsó hallucináció- nevű étterem Brüsszelben 1906 – 2015. – Bagyinszki Zoltán
Igazán szép élmény, különleges vacsoránk volt a szecesszió városában, Brüsszelben egy sikeres hazai szecessziós kiállításunkat követően.
Annyira elvarázsolt a környezet, az egykori 100 évnél idősebb hangulat – a brüsszeli art nouveau, hogy még a gasztronómiai különlegességre sem emlékszem……ugyan mit vacsoráztunk ott akkor?! Természetesen a finom belga sörök is „illetek a környezethez.”
Az egykori és – mai- muzeális étterem eredeti berendezése szinte érintetlen (vagy jól rekonstruált) volt. A név sem akármi: Utolsó hallucináció
Az extra bútorzat, a csillárok, a kandalló, a rézdomborítás, a faliképek, a söntés pultja az egykori tárgyakkal mind, mind a régmúltat idézték.
Magyarországi vendég számára aki koránál fogva tudja, nálunk azért a szocializmus idején a „múltat végképp eltörölni” volt a jellemző, nem vagy alig maradt meg hasonló enteriőr. Rengeteg szecessziós épületünk lebontásra került, pusztított a háború a forradalom, a házak homlokzata sematikussá vált, eltűntek a látványos díszítések, a Zsolnay kerámiákat leverték. A stílusra jellemző belsők, a bútorzat, a míves dekoráció ritka különlegességnek számít Magyarország városaiban.
A névhez igazodva, a valódi hallucinációt segítendően, pár furcsa fotó is bekerült a képlistába!
Azért egészségünkre a vacsorát is!
A legtöbb ember nem is érti, hogy a profi konyhaművészet nem csupán a receptekről szól, nem az étel újszerű feltálalásáról, és nem is az alkotóelemek, az ízek és textúrák lehető legkreatívabb összehangolásáról – ezeket a dolgokat jóval azelőtt elrendezik, hogy a vendég leült volna vacsorázni. A szakácsművészet az ételek elkészítését jelenti, és sokkal inkább az állandóságról szól, az azonos mozdulatok agyatlan ismétléséről, a feladatok nap mint nap azonos módon történő elvégzéséről. A legutolsó dolog, amire egy séfnek szüksége van, egy olyan szakács, aki tele van ötletekkel, és folyton újítani akar, akinek saját ötletei vannak arra, hogyan szúrja el a séf receptjeit vagy az étel látványát. A séfek általában vak, majdhogynem fanatikus engedelmességet, kemény gerincet várnak el a hadszíntéren, valamint egy automata következetességét a kivitelezésben.
Anthony Bourdain (A konyhafőnök vallomásai)
