Kategória Archívum: Fotóim

A Mór közelében álló fa tekintélyes méreteivel lenyűgözi az embert. 9,1 méteres törzskerületével a faj legnagyobb ismert példánya az országban, magassága 18 méter, kora 150 és 300 év között lehet. A fa közelében fekvő lakott települést Vajal-pusztának hívták, amely ma már Mór része, történetéről, ha tudna, az öreg nyár bizonyára sok érdekességet mesélne.

A szürke nyár a fehér és a rezgő nyár természetes kereszteződéséből létrejött hibrid faj, a hullámtértől a száraz homokig sokféle élőhelyen előfordul, de legjobban a jó vízellátású talajokat kedveli. A vajali szürke nyár nem egyedül állt itt, egykor fajtársai és füzek sokasága vette körül, az idők folyamán azonban, hol a szükség, hol a fokozódó földéhség miatt, egyre kevesebben lettek. A fa élőhelyét jelentő, a Vajal-forrás által táplált, vizenyős, ingoványos terület mérete mára egy hektárnál is kisebbre zsugorodott a művelt földek, szőlőskertek, gyümölcsösök, hétvégi házak gyűrűjében, épp ezért Mór önkormányzata a Móri-árok Természeti Öröksége Alapítvány kezdeményezésére helyi védettség alá vonta a területet.

https://utirany.hu/vertes.vajaliszurkanyarfa.htm

Kallósd a zalai várhoz tartozó királyi birtok volt egykor, csak 1203 után adta az uralkodó a komári Orosz fiainak. Az ő unokája, Karacs fia Miklós építtette a plébániatemplomot 1260 körül. 1263-ban már Nagykalos falu Szent Miklósnak szentelt plébániatemplomaként említik. A 14. századtól a kapornaki apátság birtokához tartozott. A 17. századi török támadások miatt a lakosok a templomot is elhagyták, a falu 1711-től induló ismételt benépesülése után azonban kiszabadították a bozótból és 1740-ben Békási Imre kapornaki apát újjáépíttette. Kupolaszerű tetőszerkezetét az 1800-as években építették. A falu népességének növekedése miatt az 1800-as években előcsarnokkal bővítették, ezt azonban az 1989–1993 közötti műemléki felújítás során elbontották, hogy hangsúlyosabbá tegyék a kerektemplom formát. Előzőleg 1938-ban is helyreállították.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

12►

Egyemeletes barokk épület a 18. századból. Homlokzatát a 19. századvégi átépítések elrontották. A patika a ház földszinti részét foglalja el. Vörös márvány bejárata és kirakata finom füzérdísszel a késő eklektika korából való. Az 1688 óta működő városi gyógyszertárat 1745-ben 1200 Ft-ért vásárolták meg a jezsuiták a volt patikus, Johann Mehler örököseitől. A patika 1748-tól az épülő rendházban kapott helyet. 1758 folyamán készítette el a jezsuita asztalosműhely a patika bútorzatát. A helytartótanács 1774-ben árverésre bocsátotta a patikát, amelyet felszerelésével együtt Walter Ferenc vásárolt meg, 8160 Ft összegért. Ekkor költözött jelenlegi helyére a gyógyszertár. A műemlék patika 1971-ig működött. Ekkor helyreállítva eredeti barokk szépségét, 1973 óta múzeumként tekinthető meg. A patika csaknem négyzet alakú officinájának boltozatos mennyezetén a helyreállítás során egyszerű barokk mennyezetfestés került elő. A gazdagon faragott és aranyozással díszített tölgyfa bútorzat három részre tagozódó polcos állványzatból áll. Két ajtónyílás között 1-1 kissé kiugró padon álló alul fiókos sorokkal, felül nyitott polcokkal tagolt állvány helyezkedik el. Az egykori barokk kiszolgálóasztal sajnos nem maradt fenn. A mai empire stílusú patkó alakú pult, a 19. sz. első harmadában került a középső állványzat elé. Néhány üvegedény a jezsuiták címerével ékes, ezek a patika legkorábbi készletéből valók. Talán az ő idejükből származnak a szépen festett fatégelyek is, s ezek későbbi átfestéseinek a hosszú sorozatát az állványzaton kísérheti figyelemmel a látogató. Már 1774 után készültek a kétfejű sassal díszített kenőcsös tégelyek. Az egykori jezsuita patika felszereléséből maradt ránk a szép márvány prés, egyik oldalán “Apotheca J. Alba Regalensis”, a másikon “Anno 1752” felírással, a préshez tartozó rézmozsárral együtt.

https://turizmus.szekesfehervar.hu/latnivalok/fekete-sas-patikamuzeum

12►

Kicsit jubileum, kicsit nosztalgia számomra.

Iregszemcsén Dél – Dunántúl szép angolparkos kastélya. A Viczay – Kornfeld főúri családhoz + még másokhoz is köthető. Alapból klasszicista, de átalakítva, több mint 100 éve nyerte el mai romantikus formáját a 2 szintes táglány alaprajzú épület. Elöl hátul erkély és kocsifelhajtó is található. Nem látogatható oktatási intézmény, amelyet a zárt díszes, kovácsoltvas főkapu is bizonyít.
Pont 20 éve jártam ott, akkor diaképek készültek a ma már múzeuminak számító PENTAX gépemmel a Tóth Kiadóval készítettük a 3. Bagyinszki kastélykönyv anyagát.(három nyelvű keménytáblás fotóalbum, 100 magyar kastély címmel, a történelmi Magyarország területéről válogatva.)
Jó volt elővenni, megnézegetni a régi fotókat a könyvet fellapozni a bemutatott 100 kastély rövid történetével. A könyv előszavát Batthyany Bálint írta, akinek köszönöm a szimpatikus barátságát.
Régi és új fotók összevetése is érdekes az elején, a park az intézmény dicséretesen szép és hangulatos a diákok számára – gratulálok hozzá. Látszik értő gazdája van az egykori rezidenciának. A különleges és értékes növények, a hatalmas faegyedek talán a legszebbek közül valóak a Dél-Dunántúl természetvédelmi területeire vonatkozóan.

Bagyinszki Zoltán

12►

Körmenden, a Batthyány-kastély mellett terül el a Várkert, Magyarország legnagyobb kiterjedésű összefüggő kastélyparkja, amely Körmend és vonzáskörzete lakossága számára örök élmények helyszíne. Köszönhető ez elsősorban a park déli részén található juharlevelű platánfának is amelynek kerülete 7,8 m, magassága 35 m, koronaátmérője 45 m. A fát az 1820-as években ültették. Túlélte kortársait, az évszázadok során megfürdött több rábai árvízben, tanúja volt a gát építésének, a Batthyány-család körmendi tevékenységének, valamint megszámolhatatlan helyi rendezvények. A körmendiek csak „Nagy Platánnak” hívják, sokan idevonulnak a hétköznapok problémái elől, de terebélyes lombkoronájának köszönhető hűsítő árnya a nyári hétvégi piknikek miatt is közkedvelt helyszín. A fa ültetőjéről nincsenek adatok (valószínűleg egy Batthyány-család alkalmazásában álló kertésznek köszönhetjük), azonban a helyi hagyomány szerint e platánfa előtti területen történt 1664.augusztus 10-én – a győztes körmendi és szentgotthárdi csaták után – Reininger Simon császári megbízott és Köprili Ahmed nagyvezér között a szégyenletes vasvári békekötést megelőző első tárgyalás. Szinte minden civil szervezet vagy intézmény köthet valami emléket ehhez a Nagy Platánhoz: ilyen a sportolók számára az alapozáskor megszokott monoton futást megtörő lélegzetvételnyi szünet, a művészek számára új alkotások ihlető forrása, az iskolásoknak pedig rengeteg kirándulás és iskolai vetélkedő helyszíne.

https://evfaja.okotars.hu/fa/2017/200-eves-kormendi-juharlevelu-platan