Kategória Archívum: Felvidék

KÉSMÁRK (17 100 lakos) tátraaljai város, már hosszú ideje a Szepesség műveltségi központja, és remek kiindulópont a Magas-Tátra felfedezéséhez és megismeréséhez.

A város a hosszú történelemmel rendelkező városok közé tartozik. A Magas-Tátra közelsége a várost a nyári és a téli idegenforgalom fontos központjává teszi. A város legjobban a nyár folyamán élénkül fel, amikor (július második hétvégéjén) megrendezésre kerül a hagyományos Európai Kézműves Fesztivál.

A középkori Késmárk három település egyesüléséből született. Az új település 1269-ben nyerte el a városi rangot, és 1348-ban már városfalakkal is rendelkezett.

A 17. században a város kedvezően fejlődött gazdaságilag, amit 21 egy céh akkori létezése is bizonyít. Késmárk a helyi posztókészítőkről és vászonkészítőkről volt ismert, akik termékeiket egészen Görögországba és Albániába is exportálták. Ezt a tradíciót folytatta az 1860-ban alapított első helyi ipari üzem, amely egy mechanikus fonóüzem és szövöde volt. Ezt az üzemet követte 1884-ben a lenfeldolgozó üzem és 1901-ben a posztókészítő üzem.

A város történelmi központjában található műemlékek a városi műemlék-rezervátum részét képezik.

A Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére szentelt gótikus plébániatemploma 1444 és 1486 között épült a korábbi román stílusú kápolna helyén. A templomot egykor szintén fal övezte. 1533 és 1673 között az evangélikusoké volt. Harangtornya 1591-ben épült, egykor őrtornyul is szolgált. Művészi faragott szárnyas főoltára van.

Forrás: wikipédia, szlovakia.travel

12►

Bártfa, 1247-ben Bárdfa, nevét a bárddal egy nap alatt kivágható erdő szóösszetételről kapta. Bár Sáros megyéhez tartozott, a Szepességi városokhoz hasonlóan a IV. Béla által behívott szász telepesek, hospesek alapították a tatárjárás során elpusztult falu helyén. Későbbi oklevelek említenek egy várat, amely esetleg azonos lehetett a tatárjárás előtt itt élő cisztercita szerzetesek erődített templomával és kolostorával.

A település Nagy Lajos királytól kapott szabad királyi városi jogokat. 1352-re már álltak a várost védő falak, melyet később bástyákkal, kapuvédőművekkel és második falgyűrűvel valamint vizesárokkal erősítettek. A szász polgárok vászongyártásból, fehérítésből és a kereskedelemből gazdagodtak. 1440-től két évtizedig Bártfát is a Giskra féle huszita zsoldosok sarcolták.

A város lakói korán áttértek a református hitre, ezért a katolikus habsburgok ellenében puskalövés nélkül beengedték Bocskai István, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György erdélyi fejedelmek csapatait. 1703-ban II. Rákóczi Ferenc kurucai is harc nélkül szállták meg, s 1710-ig birtokolták. A szabadságharc után hadászati jelentőségét elvesztette, a város falainak, védműveinek egy részét fokozatosan elbontották, a megmaradtak részben beépültek a városba.

A főtér igazi középkori gyöngyszem. A régi városháza 1508-ban épült, ma múzeum. A gótikus, háromhajós Szent Egyed templomot 1415-ben építették a régi templom falainak felhasználásával. A Ferences templom és kolostor is gótikus volt, de barokk stílusban átépítették.

Forrás: magyarország-szép

A Grassalkovich kastély, Grassalkovich palota, vagy más néven Elnöki Palota Pozsony egyik neves épülete.

Az épület egy szép példája a későbarokk-rokokó stílusú építészetnek. A palota a Hodža téren található, amely Pozsonyban közkedvelt találkahely. A kastélyhoz egy impozáns franciakert is tartozik, előtte pedig Bártfay Tibor Béke szökőkútja című műalkotása látható. A palotát Mayerhoffer András tervezte és építtette a horvát származású magyar nemes, gyaraki gróf Grassalkovich Antal megbízásából 1760-ban, közvetlenül az egykori esztergomi érseki nyári palota szomszédságában. A gróf úr akkoriban a Magyar Királyi Kamara elnöke (kvázi pénzügyminiszter) volt, s mint ilyen, szüksége volt egy lakra a fővárosban. A kastély megannyi szobája, spanyol-terme mind a tervező-építtető munkáját dicséri, csakúgy, mint a szobrokkal gazdagon díszített lépcsőház.

Forrás: wikipédia