Kategória Archívum: Felvidék

Ipolyság – Római Katolikus templom

Felvidék

A kéttornyú barokk templom a korábbi romjain 1734-ben épült. Az egyhajós plébániatemplom sokszögű szentéllyel záródik. Az oltárkép a templom, és a város védőszentjét, a Nagyboldogasszonyt ábrázolja. Felette Jézus Szíve szép reliéfje található.

Az Ipolyság c. honlapról gyűjtötte Györi Ilona, a mai ujságukon Petőfi és 1848 látható piros-fehér zöld sávban… Leírja , hogy 1938-ban a felszabadult lakosság örömmel fogadta a bevonuló magyar csapatokat.
– 1244-ben említik először SÁG néven.
– 1237 körül alapította a Hont-Pázmány nemzetségbeli Márton bán, első erődítményei a XV. század közepén épültek.
– A Róm. kat. templom 1734-ben a jezsuiták építették ujjá a reformáció után barokk stílusban. Legrégebbi emléke XVI. sz. Madonna szobor, amely a képen is látható.
– A Jezsuita kolostor, a templom mellett a 17. század végén épült a korábbi kolostor maradványai felhasználásával, több gótikus részlete látható, feltárása során középkori temető és sok használati tárgyat is találtak.
– Az egykori Vármegyeháza 1827-57 között épült copf-klasszicista stílusban, itt nyílt meg 1902-ben a Honti Múzeum. Jelenleg Városháza.
– A Neológ zsinagóga 1852-ben épült, nemrég felújították, kulturális központ működik benne.
– Az Állami Főgimnázium 1913-ban létesítették, 1939-ben felvette Szondy György drégelyi vár hősének nevét.
– Több híres ember született itt a kisvárosban, többek között Sajó Sándor költő /szobra is látható/ a MTA levelező tagja.
Az Ipoly mentén található közelmúltbeli – magyar-szlovák – település Ipolyság fontos határátkelő volt, évszázadokon át Hont vármegye székhelye.

Forrás: hu.sahy.sk

Körmöcbánya

Felvidék

Körmöcbánya város Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Garamszentkereszti járásában. Selmecbányától 40 km-re északra a Bisztrica és a Körmöc-patakok völgyében fekszik. Az egykori Magyar Királyság egyik legjelentősebb, aranybányászatáról nevezetes bányavárosa és pénzverőhelye.

A várost sziléziai és türingiai német telepesek alapították a 12. században. 1328-ban Cremnychbana, 1332-ben Cremnic, 1335-ben Cremnech, 1338-ban Cremnuch, 1343-ban Crempnuch, 1389-ben Chrempnichya, 1394-ben Chrempnichya, 1394-ben Cremnicia, 1476-ban Krembnicia, 1526-ban Kremnica alakban szerepel a korabeli forrásokban.

Károly Róbert 1328. november 17-én szabad királyi bányavárosi jogokkal látta el és megalapította pénzverdéjét. 1335-től itt verték a híres aranyforintot, mely körmöci dukátként is ismert volt. A város fontossága miatt mindig a királyok kegyeit élvezte. 1390-ben lakói mentesültek a vámoktól. 1425-ben hetivásárok tartására kapott jogot. Aranybányászatának fénykora a 14 – 15. századra esik. A 15. század közepén a város 9 városnegyedből állt, 250 házában 690 családban mintegy 3000 lakos élt. Évente már 14000 körmöci dukátot vertek itt.

1433-ban elfoglalták és kifosztották a husziták. 1449-ben Hunyadi János sikertelenül ostromolta, a várost ekkor már magas kőfal és vizesárok védte. 1462-ben békekötéssel szerezte vissza Mátyás király. A támadásokat később is könnyen kivédte, 1560-ban azonban tűzvész pusztította és a város harmada leégett. A 16. században elterjedt a reformáció, a visszatérítés a jezsuiták révén 1653-ban indult meg. 1604-ben Bocskai serege előtt először nem nyitott kaput, de 1605-ben mégis behódolt. Bethlen Gábort is beengedte falai közé.

1652-ben papírgyárat alapítottak itt. A város 1696 és 1788 között országos vásártartási jogot élvezett. 1715-ben 474 adózó polgár és 193 zsellércsaládja volt. Közülük 390 bányász, a többiek nagyrészt kézművesek voltak. 1767-ben bányáiban összesen 1299 bányász dolgozott. 1787-ben Körmöcbányának 509 háza volt 1152 családdal és 5147 lakossal. 1828-ban 538 házában 4944 lakos élt. 1849-ben a téli hadjárat során határában ütközött meg Görgey a császáriakkal, majd egy bányaátjárón tört át Besztercebánya felé. Védműveit jórészt 1872 körül bontották le. A vasútvonal 1869 és 1872 között épült meg a városba. A század vége felé egymás után épültek gyárai és üzemei.

Forrás: wikipédia

Sajógömör – Mátyás király szobra

Felvidék

Sajógömör község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Nagyrőcei járásában, Tornaljától 3 km-re északra a Sajó jobb partján. Neve a török eredetű régi magyar Gömör személynévből való. Gömör vármegye egykori központja és névadója.

Területe ősidők óta lakott. Az Őrhegyen és a Várhegyen bronzkori leleteket találtak. Vára a 11. században épült a legkorábbi várispánságok egyike, amely a tatárjárás után is jelentős maradt. A települést 1198-ban “Gomur” alakban említik először. 1216-ban “Gumur”, 1226-ban “Gumur”, 1240-ben “Gumur”, 1289-ben “Gemer” alakban szerepel a korabeli forrásokban. Királyi birtok volt, majd V. Istvántól a Batizok kapták meg. A 14. században már mezővárosi kiváltságai voltak és vármegye székhelye volt. 1427-ban 105 adózó portája volt. Az 1440-es években a husziták foglalták el, Mátyás 1460-ban foglalt vissza. A monda szerint itt kapáltatta meg a király a népet lenéző urakat. Erre emlékeztet Holló Barnabásnak a templom előtt álló szobra. A 15. században a Szapolyai család birtoka lett. Vára később jelentőségét vesztette, a török korban szerepe nem volt, alig maradt nyoma.

Evangélikus temploma 1882-ben épült neogótikus stílusban.

A mese
Egyszer Mátyás király Gömörben vendégeskedett. A helybéli nemesekkel mulatozott, vacsorázott. Itták a jó gömöri borokat. Emelgették az ékes-fényes aranykupákat. Éltették a királyt, ittak az ország boldogulására, ittak egymás egészségére. Áldották a hegyet, amelyik ilyen felséges levet eresztett. Csak egyről feledkeztek meg, a szegény emberről, aki a jó bort megtermelte.
Megszólalt Mátyás király:
– Jó uraim, valakiről nem feledkeztünk meg a nagy áldomásban?
Törték a fejüket az urak, de semmi nem jutott eszükbe, amit, vagy akit éltetniük kellene.
– Hát a szegény szőlőmunkást nem áldjuk, akinek a jó bort köszönhetjük? kérdezte a király. – Arra nem gondolunk, aki a szőlőt megkapálta?
Összenéztek az urak. Az egyik megszólalt:
– Semmi az! Ahhoz nem kell ész.
– No, ha semmi, akkor holnap reggel kimegyünk valamennyien a hegyre kapálni! – mondta a király kemény hangon. Az urak nem mertek ellenkezni.
Másnap reggel Mátyás kivitte az urakat a szőlőbe, a hegyre. A parasztok éppen reggeliztek a fák alatt. Vöröshagyma, kenyér és szalonna volt az eledelük.
– Pfuj! De nagy szaggal vannak –fintorgott az egyik úr. Mátyás király úgy tett, mintha nem hallotta volna, de nem eresztette el a füle mellett.
Az urak elvették a munkások kapáit, s felkaptattak a meredek hegyoldalban. Mátyás úgy rendelkezett, hogy felülről lefelé kapáljanak. Természetesen ő is beállt a sorba.
A nagypotrohos urak majd orra buktak a meredek lejtőkön, csorgott róluk a verejték. Kiguvadt a szemük a nagy igyekezetben. A király nem irgalmazott, délig hajtotta őket, megállás nélkül.
Délben végre letelepedhettek ők is egy kicsit az árnyékba. Meg is éheztek, meg is szomjaztak rettenetesen. Ki-ki elővette a tarisznyáját, amibe otthon a szolgák isten tudja miféle finomságokat csomagoltak. Mátyás király nem hagyta, hogy az urak a hazai sültekből, főttekből falatozzanak. Hagymát, kenyeret, szalonnát adott nekik. Amilyen éhesek voltak, még az is nagyon jól esett. Vizet ittak rá, s aztán újra kapálniuk kellett. Úgy érezték soha nem jön el az este, hogy végre hazamehessenek. Ölte őket a szomjúság is, mert a vöröshagyma meg a szalonna kívánta a vizet.
Na, valahogy csak eljött az este. A fáradt, izzadt urak alig bírtak hazavánszorogni.
– Semmi-e a kapálás? – kérdezte Mátyás király a tegnapi urat.
– Ó, uram, sose gondoltam volna, hogy ennyire nehéz munka ez, de ők bizonyára megszokták.
Mátyás keserűen elmosolyodott. Kutyából nem lesz szalonna. Az urak soha nem
fogják megérteni a szegények életét.
Azok pedig fogadkoztak, hogy ezután gondolni fognak a föld népére is. Addig legalábbis gondoltak, míg Mátyás volt a király, de aztán hamarosan elfelejtették a gömöri leckét.

Forrás: wikipédia

Bártfa – Városháza

Felvidék

Bártfa egyike a Felvidék legszebb, legépebben megmaradt történelmi városainak, műemléki védettség alatt lévő óvárosa szerepel az UNESCO Világörökségi listáján is. A középkori városfalakkal és bástyákkal övezett egykori városmagjának közepén a Főtér áll, középen a 16. században épített városházával, a 16. századi Szent Egyed templommal, körötte reneszánsz és barokk stílusú polgárházakkal.

A régi városháza 1505 és 1508 között épült gótikus stílusban, az óváros egyik legkiemelkedőbb épülete. A városháza egyik legjellegzetesebb része a faragott reneszánsz lépcsőfeljárója és a meredek díszes tetőszerkezete. Az épületben jelenleg a Sárosi Múzeum történelmi, egyháztörténeti gyűjteménye található.

Forrás: travelguide.sk

Nagymihály – Sztáray-kastély

Felvidék

A Laborc-folyó völgyében fekvő Nagymihály Kassától 61 km-re keletre fekszik. A városban található a 17. században épült Sztáray-kastély, mely a Zempléni Múzeum székhelyeként működik. A kastély szomszédságában áll a város 14. században épült plébániatemploma.

A Sztáray-kastély a Nagymihályi-család középkori vára helyén épült fel annak falainak felhasználásával a 17. században. A 19. század első harmadában klasszicista stílusban átépítették. A kastély melletti dombon épült fel a Sztáray-család temetkezési helye, mely a kassai Szent Mihály Kápolna másaként épült a 19. század végén. A kastélyban jelenleg a Zempléni Múzeum működik. A múzeumban őrzik a többek között a Sztáray-család több tízezer kötetes könyvtárát. A múzeum kiállítása a zempléni régió régészeti, történelmi, néprajzi emlékeit mutatja be.

Forrás: kastelyutak.hu

Gombaszög – Cseppkőbarlang

Felvidék

Fotó: Bagyinszki János

Gombaszög Szalóc településrésze, korábban önálló község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában.

A települést 1371-ben birtokosa Bebek György alapította. Egyike volt a német jog alapján alapított településeknek. A középkorban pálos kolostor állott itt, melyet 1555-ben Bebek György elfoglalt és várrá alakíttatott. 1566-ban ezt Schwendi Lázár elfoglalta és leromboltatta. A későbbiekben a Hámossy, az Eszterházy és a Ragályi családok voltak a földesurai, majd 1945-ig az Andrássyak birtoka volt. 1828-ban 5 házában 27 lakos élt. A falu 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott.

Fényes Elek szerint “Gombaszeg, puszta, Gömör és Kis-Honth egyesült vármegyékben, Végtelke és Szalócz közt; 38 kath., magyar lak., s egy vashámorral. Hajdan itt kolostor volt, melly késõbben meg is erõsítetett. F. u. h. Eszterházy.”

A település nevezetes üdülőhely cseppkőbarlanggal. 1525 méter hosszú cseppkőbarlangját 1951-ben rozsnyói szlovák barlangászok egy csoportja fedezte fel. Jelenleg egy 285 méternyi szakasz látogatható. Egyedülálló szalmacseppkövei elérik a 3 méter hosszúságot is.

A Gombaszögi-barlang a Szlovák-karszt Nemzeti Park legjelentősebb barlangjai közé tartozik. Főleg szalmacseppköveiről ismert. A Szlovák- és Aggteleki-karszt barlangvilága keretében a világ természeti örökségének jegyzékén szerepel.

Forrás: wikipédia

Kassa – Európa Kulturális Fővárosa 2013

Felvidék

Kassa a tekintélyes Európa kulturális fővárosa 2013 címet az Interface nevű projektje jóváhagyása után nyerte el. A projektet a nemzetközi bírálóbizottság 2008 szeptemberében hagyta jóvá Pozsonyban.

Ezután a város megalapította a Kassa – Európa kulturális fővárosa 2013 non-profit szervezetet, amely önkormányzati elvek alapján működik, és több forrásból finanszírozzák.

A projekt előkészülete és megvalósítása ellenőrzésének első jelentős pillanata a projekt hivatalos monitoringja volt, amely 2010 decemberében Brüsszelben történt. A Monitoring Bizottság felhívta az újonnan megválasztott polgármestert, Richard Rašit és a város szerveit, hogy továbbra is hatékonyan támogassák a projekt-csapatot és közösen koncentráljanak, főleg a 2013-as év művészeti programjára. Az Európai Bizottság kiemelte a Koalícia 2013+ érdekvédelmi csoportosulás megalapítását, amely kimondottan a projekt támogatására alakult 2010 augusztusában. Jelenleg a Koalícia 2013+ több mint 40 taggal rendelkezik és olyan szervezeteket és intézményeket fog össze a köz- és magánszektorból egyaránt, amelyek aktívan hozzájárulnak a projekt sikeréhez.

Az okok, amelyek miatt Kassa megkapta az Európa kulturális fővárosa 2013 címet:
– a lakosok és független művészek széles tömegének a bekapcsolódása a projekt összeállításába és az új vízió és filozófia kialakításába a város megújítását illetően;
– jól fejlett európai kulturális együttműködés és intenzív tapasztalatcsere a projekt-tím, a művészeti dolgozók és külföldi partnereik között;
– új, megfelelő városi térségek kialakítása és működtetése a független művészek számára;
– támogatási grant-rendszer kialakítása a független művészek, a kulturális szervezetek támogatására és az új kulturális alkotások és programok támogatása a városban;
– a projekt és alkotórészeinek modell értéke; a projekt environmentális pillérének a globális innovatív értéke – új vízkultúra;
– a város jó színvonalú kiinduló kulturális, közlekedési és műszaki infrastruktúrája;
– a költségvetés valóssága, a befektetési kockázatok minimalizálása és a projekt kulcs infrastruktúrájának a jogi bebiztosítása;
– személyi és szakmai kapacitás a projekt megvalósítására;
– egyértelmű intézményes bebiztosítása;
– tapasztalatok nagyobb rendezvények előkészítésében és a projekt professzionális irányítása
– Kassa város és az egész kelet-szlovákiai térség kulturális értéke;
– Eperjes és Kassa városok innovatív, kulturális és gazdasági potenciálja;
– az együttműködés szerződéses megszervezése és programközelség Eperjes városával.

Forrás: kosice2013.sk/hu

Poprád – Reneszánsz pártázatos harangtorony

Felvidék

Poprád város Szlovákiában az Eperjesi kerület Poprádi járásának székhelye. A Magas-Tátra kapuja és egyik idegenforgalmi központja.

Temploma egyhajós, egyenes szentélyzáródású, nyugati homlokzatán toronnyal. A 13. században épült korai gótikus stílusban, az aranyművesek védőszentje, a cipszer városokban különösen tisztelt Egyed nevére. A ma is nagyjából eredeti képét, szép arányait tükröző templom legkiemelkedőbb értékei a templombelsőt gazdagon borító, középkori freskók. Ezek egyikén, egy bibliai jelenet háttereként minden bizonnyal a Tátra tűnik fel, ami eszerint a hegység legidősebb, művészi ábrázolása. A templomtól délre 1658-ban épült, reneszánsz stílusú pártázatos harangtornyot találunk.

Forrás: műemlékem.hu

Pozsony – Pálffy palota

Felvidék

A palotát 1747-ben építtették át egy régebbi házból. A katonai jelképekkel gazdagon díszített főbejárat Pálffy Lipót tábornagy foglalkozásáról árulkodik. 1762 decemberében valószínűleg itt hangversenyezett az akkor még csak hatéves csodagyerek, Wolfgang Amadeus Mozart.

Forrás: panoramio.com

Fotó: junior Bagyinszki Zoltán

Pozsony – Mihály kapu

Felvidék

A város középkori erődrendszerének egyetlen épségben megmaradt kapuja. Gótikus alapjait a XIV. század első felében rakták le. 1511 és 1513 között megmagasították, majd 1753 és 1758 újra átépítették, ekkor nyerte el mostani formáját. 51 méter magas tornyára Szent Mihály szobra került. Jelenleg a toronyban régi fegyverkiállítás és városi erődrendszer történetéről szóló kiállítás tekinthető meg. A torony kilátójából nagyon szép kilátás nyílik az óvárosra.

Forrás: bratislavaguide.com