Kategória Archívum: Felvidék

A lőcsei Szent Jakab-templom Szlovákia egyik legnagyobb gótikus temploma. Működő templom, napi misékkel, több mint 700 éve Lőcse, a hajdani szabad királyi város plébániatemploma.
Gazdag a történelme, egyben több művészeti emlék kincsestára. Ezt tükrözi az is, hogy háromszoros nemzeti emlékhely: a templom önmagában az, de a híres Lőcsei Pál mester fafaragványa és Szilassy János barokk stílusú aranyműve is a nemzeti kultúrörökség része.
A templom a középkorban nagyon tisztelt id. Szent Jakab apostolról, a harcosok, vándorok és munkások védőszentjéről kapta nevét. Ünnepnapja július 25. Ezen a napon tartották régen a lőcsei nagy évi vásárt.
A római-katolikus Szent Jakab-templom Szlovákia egyik legjelentősebb vallási épülete. A templom önmagában és belső kiépítése 1965-től nemzeti emlékhely. Legcsodálatosabb a főoltára, amely egyben a világ legmagasabb gótikus stílusú oltára, a későgótikus stílusban munkálkodó híres Lőcsei Pál mester műve. Az oltár 18 m 62 cm magas.
A gótikus oltáron kívül Szilassy János művei – a 18. század második felében készült szentségtartók, kelyhek és egyéb vert arany- és égetett, cseh gránátokkal díszített zománcművek – is 1992-től a nemzeti kulturális örökség részei.

(forrás: http://www.chramsvjakuba.sk/hu.html )
[google-map-v3 width=”350″ height=”350″ zoom=”12″ maptype=”roadmap” mapalign=”center” directionhint=”false” language=”default” poweredby=”false” maptypecontrol=”true” pancontrol=”true” zoomcontrol=”true” scalecontrol=”true” streetviewcontrol=”true” scrollwheelcontrol=”false” draggable=”true” tiltfourtyfive=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkerlist=”Lőcse, Szlovákia{}photo.png{}Lőcse, Szlovákia” bubbleautopan=”true” showbike=”false” showtraffic=”false” showpanoramio=”false”]

12►

Divald Kornél: Lőcsei reneszánsz lakóházak

Magyar Építőművészet 1909.(VII. évfolyam) 3. szám – RÉSZLET-

“Lőcsei reneszánsz lakóházak.
Európának alig van országa, ahol az Itáliában keletkezett reneszánsz művészet oly korán vert volna gyökeret, mint Magyarországon. Már Mátyás király kora előtt is sűrűn fordultak meg nálunk olasz mesterek. S a nagy király halála korántsem vetett véget reneszánsz művészetünk fejlődésének, mint ahogy ezt nálunk általában hiszik. Csak fejlődésének iránya változott meg. Mátyás király s XV. századbeli főpapjaink és főuraink udvarában az itt megforduló toszkánai mesterek révén a firenzei reneszánsz hatása volt az uralkodó. A XVI. századtól kezdve velencei és általában észak-itáliai mesterek fordulnak meg hazánkban nagyobb számmal s építészetünkben a velencei hatás lesz a döntő.
Amit ma felső-magyarországi reneszánsz-stílus-nak nevezünk, építészetünknek ez az érdekes s a XVII. század folyamán ugyancsak sok nemzeti vonásban bővel-kedő iránya a velencei építészet XV. századbeli stílusából indult ki. A felsőmagyarországi reneszánsz építészetnek leginkább szembetűnő sajátsága a házak homlokzatán attikaszerűen egyenesen záródó, apró ormokból összerótt koronázattal ékes, emeletnyi magas oromfal, ame-lyet párkánya alatt arkaturás tagozás élénkít.
A magas oromfalakat a felvidéki viszonyainknak megfelelő alacsony s árkot formáló kettős félereszű tetők tették szükségessé, amelyeket a gyakori tűzvészek ellen másik három ol-dalukon is emeletnyi magas tűzfalakkal védtek meg. A homlokzat oromfala a művészi megoldásra alkalmatlan háztető eltakarására szolgált. Díszítését mestereink a XV. Századbeli velencei palotákról lesték el s a viszonyoknak megfelelően módosítva használták föl. A felvidéki reneszánsz épületeinken, főleg Sáros -és Szepes vármegyében, a kastélyokon, templomtornyokon, haranglábakon s városi lakóházakon általános fantasztikus ormok ősei Velencében, a Procurazie Vecchie párkányain sorakoznak. Ennek félköríves nyílású ablaksorai adhatták meg az eszmét építészeinknek az oromfalak arkaturás tagozásához is. A velencei paloták nemes kőanyagból épültek. Városi épületeink és kastélyaink anyaga viszont darabos homokkő és tégla volt, amelyet be kellett vakoltatni. Mind-azonáltal ezek a vakolatos homlokzatok nem maradtak dísztelenül, sőt alig volt rajtuk tenyérnyi hely, amelyet szgraffítórajzokkal nem ékesítettek volna. Ez a szgraffítódíszítés lakóházainkon ma már mindenfelé elenyészett. Többé-kevésbbé meg-viselt példáival már csak a késmárki és nagyeőri harangtornyon, vala-mint a fricsi kastély oromfalán találkozunk.
Az emeletnyi magas oromfalain arkaturásan tagolt, párkányán fan-tasztikus ormokkal koronázott, homlokzatán szgraffitódíszítéssel ékes házak építése a XVII. század derekáig tartott. Ettől fogva a magas oromfalat megtartva, házaink homlokzatán a plasztikus díszítés lesz uralkodó. A felsőmagyarországi reneszánsz-stílus XVI-XVIII. századbeli változatára az úgynevezett lőcsei Thurzó-ház példa, amelyet újabban a Bágya-családtól gróf Csáky Vidor vásárolt meg. A XVII. század második felében épült a lőcsei Hermann-Spillinberger-féle ház. Ezen már nyoma sincsen az arkaturás tagozásnak s a fantasztikus ormoknak. A magas oromfal azonban itt is megvan; kagylók és barokkízlésű félpillérek díszítik. A pillérek között zömök ablakok 1áthatók. Ezek fölött oroszlánfejes vállköveken nyugszik a párkány, amelyet négy tekealakú gomb díszít. Az épület homlokzatát tagoló félpillérek és ablakok szintén barokk-stílűek.
Még egészen reneszánsz-stílű a Hermann-Spillenberger-ház udvara. Első emeletén fél-körű boltíves nyílást, a másodikon kétnyílású toszkánoszlopos loggiát látunk. Az udvarba nyúló szárnyán formás, vas-rácsokkal ékes, balusztrádos, csigás konzolokon nyugvó folyosó fut végig. A ránk maradt adatok és egyéb nyomok alapján ítélve, a XVII. szá-zadban felvidéki városainkban a főbb utcák házsorai mind ilyen magas oromfalú, gazdag szgraffitó vagy plasztikus díszítésű homlokzatokkal pompáztak. A XVIII. és XIX. században az ízlés változásával s a felvidéken ma is gyakori tűzvészek nyomában ez érdekes épületeket rendre átalakították. Lőcsén, amelynek reneszánsz lakóházait ezúttal ösmertetem, már csak az imént bemutatott két homlokzat van meg eredeti állapotában. De alig van itt épület, amelynek udvarában nem maradtak volna ránk olyan részletek, amelyek bizonysága alapján bízvást állíthatjuk, hogy a XVI. és XVII. században az egész város felvidéki reneszánsz-stílusban újjáépült. A legrégibb reneszánszépítészeti részlet itt a Kör-tér 42. sz. házának egyik emeleti ajtókerete, amelynek párkányán az 1530. évszám látható. Az ajtófelek talpán a kezdőbetűk jelentése ez: Magister I. L. Lapicida Fecit Hoc Opus. Az I. L. monogrammos mester nevének nyomára jutni eddig még nem sikerült. Ám a bártfai városház jóval régibb reneszánsz-részletei azt bizonyítják, hogy mestereink akkor már mindenfelé alapos jártassággal dolgozták fel a reneszánsz formáit. Lőcsét 1550-ben, majd ismét 1559-ben tűzvész pusztította el. Ennek tulaj-donítható, hogy világi épületeit illetőleg egy-két csúcsíves kapu és ajtó keretétől eltekintve, egészen kivetkőzött középkori jellegéből.
Az 1550. és 1559. évi nagy tűz után épülhettek újjá azok a lakóházak, amelyeknek ma már pusztán udvarából következtethetünk arra, hogy hajdan a felsőmagyarországi reneszánsz stílusában pompáztak. Ez udvarokban helylyel-közzel oly tisztán érvényesül a reneszánsz derűje, hogy szinte Itáliában képzeljük magunkat, ha a sötét kapualjból belsejükbe lépünk.”
[google-map-v3 width=”350″ height=”350″ zoom=”12″ maptype=”roadmap” mapalign=”center” directionhint=”false” language=”default” poweredby=”false” maptypecontrol=”true” pancontrol=”true” zoomcontrol=”true” scalecontrol=”true” streetviewcontrol=”true” scrollwheelcontrol=”false” draggable=”true” tiltfourtyfive=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkerlist=”Lőcse, Szlovákia{}bigcity.png{}Lőcse, Szlovákia” bubbleautopan=”true” showbike=”false” showtraffic=”false” showpanoramio=”false”]

12►

fotó: Bagyinszki János

Szlovákia és Lengyelország határán fekszik a Kárpátok vonulatának legmagasabb és leglátványosabb része, a Magas-Tátra. A Poprádi-medencéből előhegységek nélkül hirtelen felszökő hegység 2300-2600 méteres csúcsai még nagyobb magasságokat sejtetnek. A fenyvesek, majd a törpefenyvesek öleléséből kitörő vad sziklaormok a csorbákkal, a köztük lévő U alakú völgyek, oldalvágások, mély benyomást tesznek a látogatóra. A Magas-Tátra páratlansága kicsiny területének is köszönhető, hiszen főgerincének hossza mindössze 26,5 km, és a két határhágó légvonalban mért távolsága is csupán 17 km. E kis terület azonban magában hordozza a magashegységek szinte minden jellegzetességét. A Magas-Tátrát az 1974 m magas Lailove-hágó választja el nyugati szomszédjától a Liptói havasoktól , keleten pedig a 1835 m magas Kope-hágónál  csatlakozik a rá merőleges fõgerincű Bélai-Tátrához .
A Magas-Tátra legmagasabb csúcsait a Poprádi-medence felé előugró mellékgerinceken találjuk, így a 2655 m magas Gerlahfalvi-csúcsot  is, amely nem csak a Tátra, de a Kárpátok legmagasabb csúcsa is. A 2632 m magas Lomnic  cukorsüveg alakja miatt, különösen déli irányból, jóval nagyobb magasságúnak tűnik. A Tengerszem-csúcs 2499 méterével a főgerinc legmagasabb pontja, ahonnan tiszta időben a Tátra legszebb kilátásában gyönyörködhetünk.
Kis területe ellenére két állam osztozik a Magas-Tátrán, Lengyelország és Szlovákia. A hegység déli oldalán, Szlovákiában húzódó Szabadság út mentén találhatók a híres tátraalji üdülőhelyek, Csorbató , Ótátrafüred , Tátralomnic , míg az északi oldal jelentősebb központjai Zakopane illetve a Halastavi-völgy . Az e völgy felett emelkedő Tengerszem-csúcsnál (Rysy) hagyja el az addig keletre tartó államhatár a főgerincet, és északra fordulva folytatódik a Poduplaszki-völgyben .

(forrás: http://pizolit.hu )

12►

fotó: Bagyinszki János

[google-map-v3 width=”350″ height=”350″ zoom=”12″ maptype=”roadmap” mapalign=”center” directionhint=”false” language=”default” poweredby=”false” maptypecontrol=”true” pancontrol=”true” zoomcontrol=”true” scalecontrol=”true” streetviewcontrol=”true” scrollwheelcontrol=”false” draggable=”true” tiltfourtyfive=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkerlist=”Tátra, Magas, Szlovákia{}cablecar.png{}Tátra, Magas, Szlovákia” bubbleautopan=”true” showbike=”false” showtraffic=”false” showpanoramio=”false”]

A Szent Jakab plébániatemplom a történeti Magyarország egyik legszebb, s egyben a Szepesség legnagyobb méretű középkori temploma. A háromhajós elrendezésű templomot 1245-ben román stílusban kezdték építeni. Közel 100 évig épült, és közben fokozatosan gótikus stílusú álbazilikális elrendezésűvé építették át. A 14. század első felében két kápolnát, a 15. század végén egy előcsarnokot építették hozzá. 1550-ben és 1599-ben leégett, az előbbi tűzben tornya is ledőlt. Mai tornya 1858-ban épült. 1626-ban a protestánsok készíttették orgonáját. A 16. és 17. században a kápolnákra emeleteket húztak. A 19. század első felében teteje égett le, 1849-ben fedték be, tornyát a 19. század végén kijavították. Oltárai a középkori faszobrászat legszebb alkotásai közé tartoznak. Főoltára (Szt. Jakab oltár) Lőcsei Pál mester alkotása 1502-ből, 18,62 m magasságával a világ egyik legszebb és legnagyobb gótikus oltára. A főoltáron kívül még további 10 késő-gótikus (Szt. Miklós, Szt. Katalin, Háromkirályok, Szt. Anna, Vir Dolorum, Szt. János, Szt. Péter és Pál, Havas Boldogasszony, Szt. Miklós, Szt. Erzsébet) és 3 barokk (14 szent, Jó pásztor, A kisded születése) oltár díszíti a teret.
Eredeti freskóit (a 7 könyörületesség, a 7 főbűn, Szt. Dorottya legendája) a 19. század második felében Storno Ferenc restaurálta. A berendezés további elemei (keresztelőmedence, szószék, középkori lócák) is méltó színvonalon készültek, teszik teljessé az élményt.
A Thurzó-kápolnában a Thurzók síremlékei sorakoznak. Itt temették el Thököly Imre és Zrínyi Ilona egyetlen gyermekét is.

(forrás: http://www.muemlekem.hu )
[google-map-v3 width=”350″ height=”350″ zoom=”12″ maptype=”roadmap” mapalign=”center” directionhint=”false” language=”default” poweredby=”false” maptypecontrol=”true” pancontrol=”true” zoomcontrol=”true” scalecontrol=”true” streetviewcontrol=”true” scrollwheelcontrol=”false” draggable=”true” tiltfourtyfive=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkerlist=”Lőcse, Szlovákia{}chapel-2.png{}Lőcse, Szlovákia” bubbleautopan=”true” showbike=”false” showtraffic=”false” showpanoramio=”false”]

123►

“De emlékezzetek a korábbi napokra,
amelyekben miután megvilágo-
sodtatok, sok szenvedéssel teljes
küzdelmet állottatok ki.”
Zsidók 10,32

… A lőcsei evangélikus temető az egyik legszebb temető Szlovákiában. 1934-ben a legszebb temetővé nyilvánították a legszebb csehszlovák temetők versenyén és így az I. helyezést kapta. Ez az elsőség 1944-ig tartott. Egységben mutatja be az egyes művészi sírköveket, főleg a 18. és 19. századból, melyek a város lakosainak végső nyughelyét jelölik, azokét, akik életükben az evangélikus vallást gyakorolták.

Közülük nagyon sokan a társadalmi élet vezető személyiségei voltak. Sajátos területen sétálva: a temetőben emlékezünk rájuk, utódaikra és rokonaikra.
A középkorban a sírokat legnagyobbrészt fakeresztekkel jelölték, később kőkeresztekkel, vagy más szimbólumokkal. Általában a templomok köré temetkeztek. Jelentős személyiségeket a templom alatti kriptákban helyezték el, a legjelentősebb személyeket szarkofágokba helyezték. Így volt ez Lőcsén is. Változtatást hozott II. József rendelete, aki higiéniai meggondolásokból elrendelte, hogy a halottakat a lakott területeken kivül temessék el.
A legrégebbi sírok már nincsenek meg, maradványaik nem azonosíthatók. Az értékesebb sírtáblákat beépítették a temető kerítésfalaiba. A temetőben főleg klasszicista és empire sírkövek vannak a 19. századból. Némelyeket közülük a szepességi szobrász Faragó József (1820-1895) készített. Ő 1853-ban telepedett le Lőcsén. Később márvány síremlékeket készítettek, mint a jelentősebb városokban: Ostrava, Budapest, Igló, Késmárk és Lőcse. De nagyon sokszor csak egy kis domb jelzi a régi sírt.

Az első artikuláris fatemplom 1709-ben leégett, amikor a császári hadsereg elfoglalta Lőcsét…

(forrás: http://www.locseitemeto.eoldal.hu )
[google-map-v3 width=”350″ height=”350″ zoom=”12″ maptype=”roadmap” mapalign=”center” directionhint=”false” language=”default” poweredby=”false” maptypecontrol=”true” pancontrol=”true” zoomcontrol=”true” scalecontrol=”true” streetviewcontrol=”true” scrollwheelcontrol=”false” draggable=”true” tiltfourtyfive=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkerlist=”Lőcse, Szlovákia{}catholicgrave.png{}Lőcse” bubbleautopan=”true” showbike=”false” showtraffic=”false” showpanoramio=”false”]

123►

“A bölcső és a koporsó azok a helyek, amelyek az embereket gyengéden és nyugalomban tartják, és a kettő között van egy szűk tér, egy mozgalmas, rövid életálom.”

(Fabriczy Gyula (1824-1854) sírkőfelirata németből szabadon)
[google-map-v3 width=”350″ height=”350″ zoom=”12″ maptype=”roadmap” mapalign=”center” directionhint=”false” language=”default” poweredby=”false” maptypecontrol=”true” pancontrol=”true” zoomcontrol=”true” scalecontrol=”true” streetviewcontrol=”true” scrollwheelcontrol=”false” draggable=”true” tiltfourtyfive=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkerlist=”Lőcse, Szlovákia{}catholicgrave.png{}Lőcse, Szlovákia” bubbleautopan=”true” showbike=”false” showtraffic=”false” showpanoramio=”false”]

Hibbe (korábban Hybbe) község Szlovákiában, a Zsolnai kerület Liptószentmiklósi járásában.
A település valószínűleg már a 12. században létezett, 1239-ben IV. Béla a királyi birtokokhoz csatolta vissza. Ekkor említik először Hyba alakban, a későbbiekben Hybe (1265) és Gyba (1342) néven is szerepel az írásokban. A 13. század közepén kiváltságos szepesi német bányászok települtek ide 1265-ben városi kiváltságokat kapott. Lakosai a 15. század közepéig aranyat bányásztak a Bocai-völgyben. A 14. században a liptói várispánsághoz került és jobbágyvárosként fejlődött. 1396-ban Zsigmondtól hetipiacok, 1423-ban vásárok tartásához kapott jogot. Ettől kezdve bányászvárosból kereskedelmi és kézműves központtá fejlődött, főként kőművesei voltak híresek. Már 1563-ban működött iskolája. A 16. században kiváltságait jórészt elvesztette, a 17. században az átvonuló hadak többször is feldúlták. 1671-ben 40 jobbágy- és 14 zsellérportája volt, ugyanakkor 22 zsellérház laktalanul állt. 1784-ben 191 házában 1554 lakos élt. 1828-ban 217 háza volt 2035 lakossal. A 18. századtól lakói szénégetéssel foglalkoztak, később a 19. század elején fenyőpálinkát főztek. A 18. században virágzott a kézművesség, ácsok, bognárok, csizmadiák, tímárok, festők éltek és alkottak a településen. Lakói a 19. század második felétől főként Budapest nagy építkezésein dolgoztak mint kőművesek, idénymunkások.

A Mindenszenteknek szentelt római katolikus plébániatemploma a 14. század végén épült gótikus stílusban, védőfala 17. századi. A templomot később barokk-klasszicista stílusban építették át, tornya 1824-ben épült.

Itt, a római katolikus templomban a családi sírboltban nyugszik az Esztergom ostrománál elesett Balassi Bálint (1554–1594) költő. A templomban 1898-ban Liptó vármegye emléktáblát helyeztetett el. 2004-ben a magyar és szlovák kulturális minisztérium emlékoszlopot állíttatott.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

[google-map-v3 width=”350″ height=”350″ zoom=”12″ maptype=”roadmap” mapalign=”center” directionhint=”false” language=”default” poweredby=”false” maptypecontrol=”true” pancontrol=”true” zoomcontrol=”true” scalecontrol=”true” streetviewcontrol=”true” scrollwheelcontrol=”false” draggable=”true” tiltfourtyfive=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkerlist=”Hibbe, Szlovákia{}chapel-2.png{}Hybbe” bubbleautopan=”true” showbike=”false” showtraffic=”false” showpanoramio=”false”]

Szepesszombat egyike a történelmi szepesi városoknak, ma Poprád város északkeleti településrésze az Eperjesi kerület Poprádi járásában, Szlovákiában. Nevét szombati napokon tartott hetivásárairól kapta, előtagja pedig egykori vármegyei hovatartozására utal.
1256-ban IV. Béla király adománylevelében említik először Forum Sabbathe néven, de minden bizonnyal már a tatárjárás előtt is létezett. A várost a tatárjárás után németekkel telepítették be, ettől kezdve a leggazdagabb szepesi város volt. 1271-ben V. István király kiváltságokkal ruházta fel, 1380-tól hetipiacokat, 1567-től országos vásárokat is tarthatott. 1412-ben Zsigmond király más szepesi városokkal együtt Szepesszombatot is zálogba adta Lengyelországnak, így 360 évig oda tartozott. 1545-ben, 1682-ben és 1775-ben tűzvészek pusztították, melyek után mindig meg tudott újulni. 1545-ben a város fele és templom tornya égett le, 1775-ben az egész város leégett, 14 lakos esett áldozatul a tűzvészben. Az ezt követő újjáépítés során nyerte lényegében mai formáját.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[google-map-v3 width=”350″ height=”350″ zoom=”12″ maptype=”roadmap” mapalign=”center” directionhint=”false” language=”default” poweredby=”false” maptypecontrol=”true” pancontrol=”true” zoomcontrol=”true” scalecontrol=”true” streetviewcontrol=”true” scrollwheelcontrol=”false” draggable=”true” tiltfourtyfive=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkerlist=”Szepesszombat, Szlovákia{}photo.png{}Szepesszombat” bubbleautopan=”true” showbike=”false” showtraffic=”false” showpanoramio=”false”]

Aki hamisítatlan magashegyi hangulatra vágyik, annak Magyarországról az egyik legkönnyebben megközelíthető célpont az Alacsony-Tátra két legmagasabb csúcsa: a Gyömbér (Dumbier) és a Chopok. Mindkét csúcs 2000 méter feletti és a túra alatt egy igazi gerinctúra hangulatába is belekóstolhat az ide látogató.

Az Alacsony-Tátra vonulata mintegy 80 km hosszúságban húzódik nyugatról keletre a Vág és a Garam folyók völgyei között. Főgerince három ponton haladja meg a 2000 méteres magasságot.

Hatalmas, kiterjedt gyephavas, az Alacsony-Tátra keleti részének legmagasabb orma, a hegység e részének névadója a Király-hegyi-Tátra. Csúcsplatója kelet-nyugat irányban megnyújtott. Észak felé Záturňa nevű rövid szárnyvonulatot bocsátja ki, amely meredeken szakad le a Fekete-Vág völgyébe a Teplicska-katlanban. Északkelet felé Úplazon és Predna hoľán keresztül a Pópa-hágóra (sedlo Popová) egy másik vonulat húzódik, amely összekapcsolja az Alacsony-Tátrát a Szlovák Paradicsommal. Délkeletre pedig egy harmadik, rövid gerinc indul a Király-hegyre és Garamfő felé. A csúcs kilátása kiterjedt és megkapó.

A Kriván mellett a Király-hegy szerepel leggyakrabban dalokban, mondákban, legendákban. A Király-hegy Szlovákia fontos háromszögelési pontja, alatta erednek Szlovákia legnagyobb folyói: Fekete-Vág, Garam, Gölnic, Hernád.

Az adótoronytól nyugatra lévő ormot egy háromszögelési betonoszlop jelzi. A második világháború során a csúcs alatt a Jánosík partizánegység menedékkunyhói és raktárai voltak, a csúcson keresztül vezetett 1944-1945 őszén és telén több partizánegység útja. A II. világháborúban történtekre az emlékoszlopon lévő dombormű emlékeztet. 1960-ban építették fel a televízió-adót – átjátszó állomást, amelyhez Királyhegyaljáról (Šumiac) a nagyközönség számára lezárt aszfaltút vezet fel. A televízió-adó épületében a Hegyi Mentőszolgálat állomása is megtalálható.

A Magas-Tátra után az Alacsony-Tátra Szlovákia második leglátogatottabb hegysége. Az utóbbi években több új szálloda, autóskemping, ülőfelvonó és turistaközpont épült, létesült. Ennek ellenére a hegység keleti részén, különösen az Ördöglakodalma-hágó (Čertovica) és a Király-hegy között valódi őserdő található, sok vaddal, közöttük medvével is. A csaknem érintetlen őserdőben több érdekes túrát végezhetünk. A turistákat nagyon vonzza a főgerinc Chopok – Ördöglakodalma-hágó szakasza, mivel e gerincszakaszról gyönyörű kilátás nyílik az Alacsony-Tátra északi és déli völgyeibe.

1987-ben 81 095 hektár területen az Alacsony-Tátrát nemzeti parkká nyilvánították, szlovák rövidítése: NAPANT.

Legmagasabb csúcsai:

Gyömbér (2043 m)
Chopok (2024 m)
Déres (2004 m)
Chabenyec (1955 m)
Király-hegy (1948 m)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[google-map-v3 width=”350″ height=”350″ zoom=”12″ maptype=”roadmap” mapalign=”center” directionhint=”false” language=”default” poweredby=”false” maptypecontrol=”true” pancontrol=”true” zoomcontrol=”true” scalecontrol=”true” streetviewcontrol=”true” scrollwheelcontrol=”false” draggable=”true” tiltfourtyfive=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkerlist=”(Ďumbier) Szlovákia{}glacier-2.png{}Chopok és a Gyömbér csúcsai – Az Alacsony – Tátra délről fotózva” bubbleautopan=”true” showbike=”false” showtraffic=”false” showpanoramio=”false”]