Műemlék jellegű épület, mely eredeti formájában a 18. században épült. Valaha a Pest–Szeged postakocsijárat lóváltóállomása volt, a vasút megépítése után vendéglő és a kecskeméti iparosok találkozóhelye „Ét- és Táncterem a Pistához” néven. Csak az 1920-as évek második felében alakították ortodox zsinagógává, mely összesen két évtizedig, 1944-ig volt a hitélet helyszíne. Utána vágóhíd, üzletek, raktárak, majd egyre rosszabb állapotú rom.
1989-ben Bács-Kiskun Megye elöljárósága felajánlotta múzeum céljaira. A Bács-Kiskun megyei Önkormányzat, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal, a Kulturális Minisztérium és más támogatók segítségével átépítettük az épületet múzeumi célokra. Boros Pál Ybl-díjas építész tervei szerint az eredeti épületet teljesen lebontottuk, majd eredeti állapotában visszaépítettük, a bővítéseket, új részeket eltérő színezéssel jeleztük. A Budapesti Fényképész Rt. 2 millió és a Magyar Fotóművészek Szövetsége 25 ezer forintos alaptőkéjével 1990 decemberében megalakult a Magyar Fotográfiai Alapítvány, egy évre rá, 1991 novemberében pedig megnyitotta kapuit az alapítvány által fenntartott Magyar Fotográfiai Múzeum. Az épületben jelenleg egy kiállító terem található időszakos kiállítások céljára, egy könyvesbolt, egy állandó kiállítás, melyet a múzeum tárgyaiból, gépeiből rendeztünk látványraktár formájában, továbbá könyvtár, kutatótér, valamint raktárak és kisegítő helyiségek.
Amit a Magyar Fotográfiai Múzeumról érdemes tudni
Mit gyűjt?
Természetesen, mindenekelőtt fényképeket. Több mint egymilliós gyűjteményében a legelső dagerrotípiát még 1840-ben fényképezték, a legutolsó kép tegnap került gyűjteményünkbe. Ebből mindjárt kiderül az is, hogy a Magyar Fotográfiai Múzeum – bár elsősorban fotótörténeti szempontokat érvényesít archívumának fejlesztése során – nem felejti el, hogy a ma fényképeinek holnapra történeti értékük is lesz.
Magyar fotókat őriz, vagy egyetemes érvényű képeket?
Mindkettőt, de eltérő szempontok szerint. Magyar kollekciójában teljességre törekszik, azaz minden korból, minden irányzatból, minden fontosabb szerzőtől őriz fotókat, sőt teljes hagyatékokat. Az egyetemes fotográfiából viszont, mivel financiális lehetőségei meglehetősen korlátozottak, csak véletlenszerűen tud vásárolni, cserélni kiemelkedő alkotók fotóiból, mint Alinari, Eve Arnold, Mario de Biasi, Henri Cartier-Bresson, Imogen Cunningham, František Drtikol, Walker Evans, René Groebli, Lotte Jacobi, Yousuf Karsh, Erna Lendvai-Dirksen, Helmar Lerski, Robert Mapplethorpe, James Nachway, David Seymour, Edward Steichen.
Kikre vagyunk a legbüszkébbek a gyűjteményből?
Elsősorban a Magyarországról elszármazott, de külföldön ismertséget szerzett fotósok képeire. Jelentős anyagot mondhatunk magunkénak André Kertésztől, Moholy-Nagy Lászlótól, Kepes Györgytől, Robert Capától, Cornell Capától, Paul Almásytól, Brassaitól, Munkácsi Mártontól, Ata Kandotól és másoktól. Nem kisebb becsben tartjuk a legkiválóbb Magyarországon maradt fotográfusok munkáit, így Pécsi Józsefét, Balogh Rudolfét, Escher Károlyét, Angelóét, Máté Olgáét, s még félezernyi alkotóét. A kortársak közül az összes jelentős alkotótól, így Féner Tamástól, Korniss Pétertől, Kerekes Gábortól és másoktól őrzünk fotográfiákat klimatizált raktárainkban.
Hogy mit gyűjtünk még?
Csak címszavakban: eredeti negatívokat, fényképezőgépeket és a képek készítéséhez szükséges tárgyakat, mint objektíveket, fénymérőket, vakukat, vetítőket, laborfelszerelési tárgyakat, műtermi berendezéseket, hirdetéseket, játékokat és eszközöket a fényképezés feltalálása előtti időszakból, relikviákat, érmeket, díjakat, levéltári dokumentumokat a fotográfia egészéről. Továbbá könyveket, folyóiratokat, katalógusokat, kisnyomtatványokat, hang- videó-, CD- és egyéb hordozókon rögzített visszaemlékezéseket, interjúkat, portrékat a fényképészet köréből, könyveket, albumokat, kiadványokat, egyszóval mindent, ami a magyar és az egyetemes fotográfia történetében valamely szerephez jutott.
Mit tesz még a Magyar Fotográfiai Múzeum?
Gyűjti, restaurálja, tudományosan feldolgozza, kiállítja a fenti gyűjteményi elemeket. Ezen kívül könyveket ad ki, évente három-négy monográfiával gyarapítva a magyar fotós szakirodalmat. Tudományos kutatókat segít, egyetemisták tanulmányainak gyakorlati terepe, felhalmozott tudásával segíti a hozzá forduló más múzeumokat, gyűjteményeket, magángyűjtőket. Maga is végez alapkutatásokat, fejleszt adatbázisokat. Évente 5-6 kiállítást rendez a múzeum saját épületében és ugyanannyit más helyszíneken, külföldön. Dolgozik azon, hogy megduplázza önmagát, azaz teljes gyűjteményét, szolgáltatásainak mindegyikét elérhetővé tegye az interneten is.
Forrás: fotomuzeum.hu