Az Inter-Európa Bank a magyar pénzintézeti rendszer átalakulásának fontos szereplője. A 80-as évek első felének szaporodó, a monolitikus bankrendszert diverzifikáló fejlesztési társaságai egyikéből nőtt kereskedelmi bankká, amely a nagyobb, állami tulajdonban lévő pénzintézeteket évekkel megelőzve, 1988-89-ben kiépítette informatikai rendszereit és bevezette a döntéshozatal és kockázatkezelés korszerű módszereit. A rendszerváltást követő pénzügyi válságot jelentős hitelveszteségek nélkül vészelte át, “mentőkötélre”, költségvetési támogatásra soha sem volt szüksége. Az 1989. évi részleges privatizációt követően a bank kihasználta a megnyíló nemzetközi bankkapcsolati és devizaműveleti lehetőségeket, fejlődése az évtized közepéig tovább gyorsult.
A bank a Szabadság-téri központ és első fiókjai építészeti megvalósításáért (vezető tervező Dévényi Tamás, bútorzat Norman Foster) Podmaniczky-díjat kapott. Részt vett a Budapesti Értéktőzsde elő-intézménye az Értékpapír-kereskedelmi Megállapodás, majd a tőzsde és a Magyar Bankszövetség megalapításában.
A bank 1992-re minden gazdálkodási mutatója tekintetében utolérte a kereskedelmi banki működését korábban megkezdő, közvetlen versenytársának tekintett CIB Bankot, fejlődése azonban az 1993-ban bekövetkezett vezetés-váltást követően lelassult, az évtized második felében pedig jelentős eszköz-leértékelésekre is kényszerült. 2008-ban, amikor az olaszországi anyaházak összeolvadását – az Intesa Sanpaolo csoport létrejöttét – követően az IEB beolvadt a CIB Bankba, a CIB főösszege már az IEB főösszegének mintegy hétszerese volt.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából