Vulkáni ütőműködésként gyakran jelentkezik gázkiömlés, aminek összetevői a bőrön át a véráramába bejutva gyógyító hatást fejtenek ki. A geológusok az említett jelenséget mofettának nevezik, mely geológiai adottságoknak megfelelően különböző összetételű lehet. A széndioxid gáz balneoterápiás alkalmazása több évezredes múltra tekint vissza, az I. században Celsus és Plinius amfiteátrumszerűen kiképzett medencékben, mofettákban kezelték betegeiket. A XVI. században Paracelsus égési sérülések, fekélyek, női betegségek esetén használta a gyógygázt. Erdélyben a népi gyógyászatban 600 éve alkalmazzák. A széndioxid gáz értágító hatását 1858-ban Lister írta le. A múlt században a kezelések továbbfejlesztése az 1929-1932. években R. Cobet, H. Hediger és G. Parade nevéhez fűződik. A hatásmechanizmus ismertté válása és az utóbbi időkben ún. civilizációs betegségek leküzdésében elért gyógyeredmények ráirányították a figyelmet a CO2 gázfürdő kezelések jelentőségére. A gyógyászatban ma már méltó helyet tölt be a száraz CO2 gáz is, mint fizioterápiás tényező. A természetes széndioxid szárazfürdőt Európában (Románia, Lengyelország, Olaszország, Ausztria) évszázadok óta alkalmazzák. A gáz összetételétől függően az indikációs kör változik, a magas kéntartalmú erdélyi mofettákat elsősorban reumatológiai, mozgásszervi betegségekben alkalmazzák, a döntően széndioxidot tartalmazó szárazfürdő az angiológiai betegségekre is kiváló hatású.
Hazánkban a legjelentősebb gázfeláramlás Mátraderecskén található.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából